vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Iszonyat fáradt vagyok, két napja éjfél után fekszek le és nagyjából ennyi. Az még hagyján, hogy első este tízig biliárdozgattunk és nagyjából tizenegyre értünk haza, de aztán tegnap este az ismerkedési party, aminek elvileg nyolcra vége lett, szintén tízkor fejeződött be, ráadásul egyre inkább felidéződik bennem, hogy tulajdonképpen milyen végtelenül kockák, és nem utolsó sorban bunkók ezek a népek. Amikor mi voltunk náluk anno ősszel még nem volt ennyire zavaró, mert ott a hely újdonsága, a rengeteg jó élmény meg úgy egyáltalán az eufória, hogy ott lehetünk mindent elnyomott. Itt viszont. És ráadául ismerkedési party. Értitek, amikor ősszel mi csak két hétig laktunk náluk. Megjegyzem, a két hét alatt két buli volt: egy koncert meg egy a tegnapihoz hasonló házibuli – szigorúan idézőjel, nehogy valami végletesen szórakoztatóra gondoljatok – de különben olyan, hogy elmenni valahova, egyszer nem volt. Igen, fáradt vagyok, nyűgös és panaszkodok. Egyébként minden jó, boldog vagyok (és szerelmes), hétfőn filozófiából OKTV második forduló, előtte szombaton koncert. Tegnap írtam egy jó kis verselemzést, majd megpróbálom megszerezni (a magyarfaktosok kérésére készült).

Zajlik az élet. Pénteken a szokásos esti biliárdozás után éjfél után még dizsibe is mentünk (képzelhetitek, mennyire otthon éreztem ott magam, de ha egyszer a vendégek oda akartak menni, ennyit kibírok); szombaton már otthonosabb terepre kerültem, miután nap közben bejártuk Egert és megmutattuk neki a recski kényszermunkatábort, nyolc körül mentünk néhány többé-kevésbé nevesebb helyi banda koncertjére. Na az jó volt. Vasárnap a fővárost tiszteltük meg, a szokásos Parlament, belváros, vár, zárásként Váci utca programmal – bár nem terveztem, de ez utóbbi helyen (nyilván shoppingolni vittük őket oda) vettem magamnak két sálat: a C&A-ban az amerikaiak akartak maguknak venni ezt-azt de amikor megláttam, hogy a 2500 forintos sálakat 500-ért adják, nem tudtam ellenállni. És nem is bántam meg. Persze addigra ismét eleredt az eső (nincs szerencséjük a jenkiknek az időjárással), meg a Hősök terén a sofőr legyalult egy Seatot a busszal, úgyhogy ott is időztünk, de legalább nem áztunk közben.

Ma volt az OKTV második fordulója. Poén volt. A témák:

• A hit csoda, melyből egyetlen ember sincs kizárva. (Kierkegaard) Lehet-e a vallásnak filozófiája, a filozófusnak vallása?
• Klónozható-e az emberi lélek?
• Nem azért törekszünk valamire […], mert jónak ítéljük, hanem ellenkezőleg, azért ítélünk valamit jónak, mert törekszünk reá. (Spinoza) Mi az igazság a jóról?
• Nyelvem határai világom határait jelentik. (Wittgenstein) Hogyan látja a nyelv szerepét a filozófiában?

Kettő között vacilláltam: vagy az elsőt, vagy a negyediket akartam megírni. Végül is az első lett belőle, mert a nyelvfilozófiában még nem merültem el annyira, hogy az OKTV második forduló szintjén tudjak róla írni. Így viszont lett négy és fél oldal, és nagyon jó volt írni. Az mondjuk már más kérdés, hogy az értékelő egyetemi tanároknak mi lesz róla a véleménye, de ez is kiderül nagyjából jövő hét közepéig.
Ki mit választott volna?

Hát ennek a hétnek is vége. Egy hétig (vasárnap kivételével) minden nap éjfél után feküdtünk le aludni és szerintem nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy a négy-öt órás biliárdozások során nem a szódavíz volt az elsődleges üzemanyag. Ebből mondjuk lett is majré… Az amerikaiak ugyanis nem ihattak volna, de azért ők ittak. Tegnap este a búcsúbuli erejéig megkértek, hogy segítsek nekik abszintot szerezni. Végül is nem egy olyan nagyjából félliteres, szép zöld adagot vettek, hanem csak két decinyi kékesebb színűt. Hatvan százalék azért ez is, de a gond csak az volt, hogy az okos gyerekek kiültek a főtér közepére meginni (és persze nem szóltak volna, hogy mire készülnek), ahol természetesen elkapta őket a tanáruk. Szerencsére nem ittak bele még komolyabban – a két deciből még csak úgy egy cent fogyott. Aztán ma…

Read the full post