vale[ blog ] diary of the last hollow soul

A plörk már csak azért is veszélyes, mert könnyen kezd el újabb és újabb sorozatokat nézni az ember. Például ott hallottam, hogy a Skinsnek lesz harmadik évada (most már van), és ugyan nem láttam az első kettőt, gondoltam belenézek. Aztán hehe meg húha.
A partikarakterek nagyon jellemzőek, sőt ismerősek – bár azért nálunk a józan ész egy kicsit bőkezűbben osztatott. Talán. (Néha azért elgondolkozok, hogy Cook (akinek amúgy milyen iszonyat poén a kiejtése!) mit hordoz a gyomra helyén, merthogy annyi szeszt aki egybe lenyel, az nem úgy sétálgat – ez sajnos nagyon tapasztalat.)
Mindezt mondom az első két rész után. De ez az a sorozat lesz, amit végig is fogok nézni. (Valahogy sokkal inkább követem az olyan sorozatokat, amikre mindig kell várni egy hetet, mint amik már készen vannak. A How I met your mother első szériáját sem fejeztem még be, pedig mióta…)

Ugyan a terveimet a szünetre nem tudtam tartani, de így is optimista vagyok. Második félévben (úgy tűnik) egy kicsit lazább lesz az órarendem – igaz cserébe minden nap lesz órám. Viszont összességében így több időt tudok ráfordítani mindenre, többet tudok olvasni, tanulni (most főleg a japán lesz a fontos) és melózni. Jó lenne még azokat a melókat, amikbe most komolyan beleugrottam befejezni áprilisig, hogy már legalább a világ túlfelére ne kelljen magammal cipelni őket. A blogom jól áll, már csak kevés kell neki, hogy működőképes legyen – például a kommentelés, a felhasználókezelés és az admin felület. Nem olyan sok. Egy másiknak most készültem el a (remélhetőleg végleges) design-tervével, ezt úgy saccolnám, hogy egy hétnyi folyamatos meló lesz vele (hét-nyolc nap csak erre szánva), ezért úgy számolok, hogy kb egy hónap, mire elkészül. A weboldal többi részén is dolgozok, de azokon korántsem olyan intenzitással, mint ezzel a kettővel – nem igénylik, tényleg egyszerűek (két-három napos melónak becsülném). Plusz múlt héten újra fejest ugrottam a japánba, és örömmel láttam, hogy közel sem felejtettem annyit, mint gondoltam, úgyhogy két-három hét alatt helyre tudom magam pofozni. Meg most olvasok is, éppen Agatha Christie-ket, de lesz még más is a héten.

Nem tudom, mi van velem mostanában. Tegnap a fővárosban volt intéznivalóm (mindig Pestet akarok írni, de ez meg annyira megtévesztő, mert ugye az egyetem és a koli is Budán van), az indexemet adtam le a TO-n (meglepetésemre nem is kellett sorbaállni), csak előbb még az Eötvös koliban is bemutattam, mert úgy tűnik nekik nem sikerült még rájönni, hogy bizony a jegyeim és az átlagom is ott van az ETR-ben nyilvántartva. Túléltem, csak estére nagyon fáradt és még annál is nyűgösebb voltam (a kettő között sejthető volt némi kapcsolat). Minden szabad pillanatomban Agatha Christie Hétvégi gyilkosság könyvét olvastam, este ki is végeztem – azért csak este, mert a hazaúton teljesen véletlenül összefutottam néhány volt osztálytárssal, úgyhogy nem volt képem olvasni, inkább szocializálódtam. Este még nekiültem a Kiberiádának is, nagyon fog tetszeni. Ma reggel azzal nyitottam, hogy (édesanyám unszolására) elmentem fogorvoshoz, és azt hiszem, jól tettem, mert a nyanya közölte, hogy beza három lyukas fogam van (mellesleg a maradék három hetesem – az egyik már meghalt, először megpattant, majd egy nyáron fölrobbant, azzal a lendülettel ki is húzták), és azokat nem árt (gondolom) még Japán előtt rendbehozatni. Meg fog történni. Csak ne utálnám a fogorvosokat…
Fullextrás jóhír ma reggelre, hogy a rangsorolásos jelentkezés után három tárgyról ledobtak, és a háromból kettő kötelező. Ebben az a vicces csak, hogy másra vagy nem férek be, mert egyszerűen nincs hely (160 hely van, és szerintem nagyjából kétszer annyian vagyunk még), vagy olyan órákkal ütközik, amiket nem tudok átrakni, mert egy van belőlük. Kedves.