Kezd egyre jobb lenni a helyzet.
Panaszkodtam múlt héten, hogy keveset alszok, de nem bánom igazából, mert az esetek többségében jó okom van rá. Ott volt
Sors szülinapja, aztán csak úgy spontán összejövetelek, amik mondjuk néha (például most hétvégén) elmaradnak, de cserébe (például tegnap) improvizáltatnak még spontánabbak. Most hétvégén viszont nagyon remélem, hogy nem fog semmi közbejönni, és akkor ott bizony kő kövön, fű füvön, fa favon nem marad, mert csak. Aztán az se mellékes, hogy jövő hét végén irány Krakkó, mert csak.
De legalább most még vár rám egy előreláthatóan végtelenül
izgalmas unalmas szeminárium és utána egy németóra, amiről gyanítom, hogy késni fogok, de örülök, hogy egyáltalán oda tudok érni. Most még próbálok két perc alatt összehozni egy teát, ha ihatóra nem is de készre – akkor legalább valami feldob majd az előadás közepén. Holnap is izgalmas lesz, de a kimenetelét egyelőre nem tudom (Japános ügyek és TO, első felvonás). Az minden esetre hátrány abban, hogy áprilisban elhúzok, hogy már nem foghatok bele semmibe. Pedig ma láttam egy igen
bájos lányt a kedvenc könyvemet, a Szilmarilokat olvasni a déli tömb kávézójában. Ennyi (meg egy Bambi).
Nameg amíg rohangáltam a városban, láttam egy JEW-os rendszámú Opelt és egy ABS-es rendszámú kispolszkit (ugye kis
k
?). Vicces volt.
