vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Itteni idő szerint csütörtök délben már a koliban voltam – mit ne mondjak, első dolgom volt bevágódni a zuhany alá, mert már… Na jó, ezt nem részletezem inkább, hölgyolvasók is vannak (remélem). Az út eseménytelen volt, a szokásos repülős unalommal, olvasni se olvastam, zenét is csak a beépített kütyüből prüncögő jazzt, megnéztem a Skins harmadik évadjának záróepizódját (és jelentem, nekem tetszett) meg két filmet ami ment (Australia és Marley & I, mindkettő jó volt), meg persze próbáltam annyit aludni, amennyit csak tudtam, a jetlag elkerülése végett (bár ebbe az irányba nem olyan durva, tapasztalataim szerint), aztán egyszer csak közölte a kapitány, hogy húsz perc múlva akkor Tokyo-Narita következik. Le is szálltunk, még a csomagom is megkerült, pedig. Taxit küldött értünk az egyetem (Tokyo University of Foreign Studies (TUFS), 東京外国語大学（外大）), a román sráccal (még két lány jött onnan, sajnos nem tudnak magyarul) jöttünk egy kocsival, aztán (immár egyedül) jött a zuhanyos jelenet majd indulás is, regisztráció a helyi önkormányzatnál, utána meg már akkor ettünk valamit (azóta is mindig elfelejtem mi volt az, de mindegy is), és estefelé hazaértem és rövid bevásárlás után (csak kenyeret találtam ehetőt) kipakoltam mindent a helyére és zuhany ismét, ágy, alvás (eddigre azért már éjfél volt).

Read the full post

Szörnyű belegondolni, hogy ez már a harmadik nap volt, pedig egyáltalán nem telt eddig egyik se eseménytelenül. Ma reggel azzal nyitottam, hogy elrohantam egy コンビニ-be kenyeret venni a reggelihez, meg kerestem az e heti Jumpot – persze ez utóbbit sikertelenül, mert mint utólag kinyomoztam, hétfőnként jelenik meg (ilyen mellékes infót is csak a japán nyelvű wikiben találtam). Aztán elindultam volna világot (Tokiót) látni, de a liftben összefutottam egy osztrák lánnyal, és végül velük(még jött egy orosz meg egy skót lány, egy olasz és egy szlovén srác) indultam el az Ichigaya parkba cseresznyevirágzást nézni – ráadásul magamtól is nagyjából arra mentem volna, úgyhogy nagyon jó volt, hogy még társaságom is akadt. Amikor jöttünk el, ők mentek kajálni, én meg turistáskodni Shinjuku központjába, készült egy csomó fotó természetesen. A hazaút teljesen eseménytelen volt, az itteni állomásnál derült ki, hogy 40円 hiányzik a kártyámról, utánfizettem egy százast (jobb volt így, mintha ezressel kellett volna feltöltenem megint). Ma is bentót ebédeltem (délután öt körül), aztán a román lányokkal mentem megkeresni a híresneves közeli szupermarketet, ami se közel nincs, se nem az a hatalmas és olcsó áruház, sikerrel is jártunk, egyedül a kenyér volt olyan olcsó, hogy megérje megvenni – minden más a コンビニー-k árkategóriája volt. Amióta hazaértem csak a képeket töltögettem föl meg a két videót, amiket ma csináltam, meg írom ezt… Ja, a képeket a flickr oldalamon lehet megtalálni, mindjárt átírom itt a kezdőlapon is a linket… (Úgyse lesz türelmem saját fotóoldalt csinálni…)

Ma reggel el akartam menni a Mitaka-beli templomba, de nem találtam meg időben, úgyhogy majd jövő héten. Sebaj. Utána meg Roberttel (a román srác) elmentünk Shibuyába, aztán Choufuban is körülnéztünk, megtaláltuk a tényleg olcsó szupermarketet, aztán hazafelé kiszemeltem, hogy holnap hol fogok ebédelni (egy ramenes a Tobitakyu állomás közelében), majd vettem magamnak halas bentót, és azóta webfejlesztés beadandót csináltam valakinek, és ennyi is volt a mai nap. Azt még azért megjegyezném, hogy én annyi szálkát halban nem láttam, mint abban a két szelet lazacban. Cserébe viszont finom volt. És már fejlődök is, nem fáradt el annyira a kezem, mire belapátoltam az extra adag rizst. Gondoltam arra is, hogy ma hajat mosok, de ebből már csak naptári ma lesz, így éjfél után már nincs hangulatom nekiállni… Persze flickrre ismét raktam föl képeket, csak sajnos a Shibuyás videót már nem engedte, mert nem fizetős az account-om.