vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Reggel elkezdtem kanjikat tanulni, aztán elrohantam, megvettem magamnak az eheti Jumpot, elolvastam belőle néhány mangát, kiszótáraztam, amit nem értettem, aztán úgy döntöttem, hogy elég ennyi mára, és elindultam Fuchuba vonattal, hogy körülnézzek. Vettem magamnak egy nyakkendőt a uniqlo nevű helyen, piszok olcsó, az biztos, hogy mindent ott fogok venni. Sétálgattam, fotókat csináltam, aztán megéheztem. Mára a terv ramen volt (Naruto feeling, a manga után főleg), de ez természetesen nem jött össze. Fuchuban, amikor megtaláltam a ramenest még nem voltam éhes, az meg azért nem kis adag, amikor meg visszaértem a Tobitakyuhoz, a közelben lévő meg már bezárt. (Nagyjából az orrom előtt ment el az eladó.) Úgyhogy morcosan jöttem vissza a koliba, hogy ma is bentót kell ennem – aztán jött a megrémülés ideje, ugyanis a bentós hely is zárva volt. Ezután nem volt már kedvem keresgélni (mint azóta a skót lány felvilágosított, hétfőn errefelé minden zárva van), bementem egy kombinibe és vettem magamnak mélyhűtött kaját. Szerencsére megmelegítették nekem és még pálcikát is adtak, úgyhogy nem haltam éhen. Azóta a HLT honlapján dolgoztam, meg blogoltam meg hasonlók. Most pedig vár a hajmosás, bár már egy órája is elhatároztam ezt ugyanígy, ugyanezzel a lendülettel.

Ma a reggeli számlanyitás (450円) és orientációs beszélgetés (majdnem urientációt írtam, ami nem is lett volna nagy gond, mert nagyon vicces volt, ahogy a tanárok zavarba jöttek, amikor szóba került az orvosi vizsgálat kapcsán – ahol sajnos vérvétel is lesz, meghalok megint – a vizeletminta, az urinalízis) között visszajöttem a szobába kanjikat tanulni (amik között szerepelt a bénulás is (痺), amit úgy jegyeztem meg, hogy egy betegség (külső keret jelentése), amiben egy csepp (vonás) agy (a rizsföld-négyzet másik jelentése) mindenestül (nagyjából az alsó elem jelentése) elromlik, és mellesleg paralízis, amit a helyesírás-ellenőrző itt felajánlott az urinalízis helyett – innen jutott eszembe), majd utána összekaptam magam, és a bolgárokkal meg Roberttel elmentünk bringát venni a Seiyu-bö (se a -ba, se a -be nem hangzik jól), csak előtte még megettem életem első ramenét, ami még egy érdekes történet (bementem az étterembe (inkább bárnak neveznék otthon), köszönök, mondom, hogy rament kérek – a milyet? kérdésre csak annyit tudtam mondani, hogy mindegy, csak ramen legyen – itt esett le az egyik vendégnek, hogy akkor én biztos a Gaidaion tanulok, és beszélgettünk is erről pár percet, mielőtt elém rakták a hatalmas adag löttyöt, finom volt és nagyon sok, mellesleg 700円), majd hazabringáztunk, az egyetemen is regisztráltuk a járgányokat (amikor megveszed, eleve ki kell tölteni egy rendőrségi regisztrációs lapot, így rendszámot kap a bringa), és eltekertünk Fuchuba a 百円屋-ba (a boltot biztos nem ezzel a kanjival írják), közben találtunk egy jó kis lakberendezési áruházat, ahol holnap rizsfőzőt, termoszt és edényeket fogok venni, ma így csak a pálcika, egy aromazáró doboz a kávénak (kicsi lett) és mosópor került sorra egy szárító és egy ruháskosár társaságában – nameg egy bögre, amiből most a vacsorához kakaót hörpöltem. Kevés mondatban sokminden, remélem azért olvashatóan írtam. Sajnos fotókat ma nem csináltam. Feltölteni most már úgyse lenne időm, mert holnap háromnegyed kilenctől (reggel) évnyitó, utána szintfelmérő tesztek, úgyhogy fittnek és üdének kell lennem (a fent említett kávé ebben segíteni fog valamelyest, de közel sem eléggé).

Még egy-két tétel erejéig, legalábbis. Ma volt reggel az évnyitó, ami lényegében annyiból állt, hogy ültünk és unatkoztunk, aztán volt egy képesség-teszt, hogy mennyire vagyunk jók nyelvtanulásban (mint egy nyelv-központú iq-teszt), majd japán nyelvből is egy szintfelmérő… Nem volt könnyű ez utóbbi, a feléig jutottam nagyjából háromnegyed óra alatt (száz kérdésre volt egy óra), és csak az első harmincra válaszoltam úgy-ahogy normálisan (tehát nem tippelve) – de úgy tűnik, ez se volt elég, mert a beszélgetéshez nem bizonyultam elég jónak… Előtte megebédeltem a menzán, ismét csak nem tudom, mit ettem, de nem volt rossz. Viszont most már megint megéheztem, úgyhogy mihelyt elkészül a mosás és átpakolom a cuccot a szárítóba (vagy kiterigetek, attól függően, mennyire látom jó ötletnek a szárító használatát), jöhet a vacsora (szendvicsek lesznek, ismét). Délután elhatároztam, hogy nekem az öltönyzakó mellé kell még olyan is, amit csak úgy is lehet viselni, úgyhogy nekiindultam, és végül Chofuban egy Aoyama nevű (és állítólag jó nevű) öltönyboltban találtam zakókat, jókat, kettőt elhoztam 6000 pénzért, ami azért pofátlanul olcsó, lássuk be. Meg vettem a falamon lévő táblára szögeket, hogy tudjak dolgokat kitűzni az orrom elé (és ha már ott voltam, jegyzetfüzetet és szigszalagot is). A mai program ennyi volt – eddig. (Most fogok fotókat csinálni a cuccokról: pálcika, bögre, zakók…)