vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Elmajszolok egy otthonról kapott islert, és már nem tűnik olyan gyászosnak a helyzet. Igaz, hogy jövő héten ötven oldal japán történelmet kell nagyjából fejből tudni, úgy hogy egy igen debil forma (hiába végzett a Wasedán (a(z egyik) legjobb japán (magán)egyetem), nem tud normálisan beszélni, és mellesleg olyan csúnya, hogy nővérkém kedvenc Shane MacGowan-ja/je elbújhat mellette, bár ennek nincs köze a tanítási képességeihez) tartja, tipikus töriórai hangulatban (azaz olyan dögunalmas, hogy még ha érdekel is, két perc múlva alszol), a vizsgáig összesen három, azaz három darab óránk van összesen (vizsgák után kezdődött a tárgy, egy elmaradt, tehát eddig volt kettő és még ez a hét), és tudni kell az imént említett ötven oldalt, nagyjából kívülről, japán módi. Dícsértessék. (És akkor még ugye nem volt szó a hó végén kezdődő többi vizsgáról, amik közt ott a drága közgáz és a matek, amiben a tavaszi tananyagot is számonkérik, plusz a japán, amiről inkább nem is mondok semmit.) Úgyhogy most gyorsan befejezem ezt a bejegyzést, és tanulok, meg tanulok meg tanulok, meg majd megpróbálok embereket rávenni, hogy üljünk le egy pizzával filmet nézni valahova (a 9-et tervezném)… (A hétvége beszámolója majd.)

Nem vagyok Presser, nagyon nem, de a hétvégén a pingpongklubbal elugrottunk Oszakába. Péntek este indultunk, ami csak azért volt egy kicsit problémás, mert akkor volt Rado szülinapi bulija is. Viszont szerencsére késő éjszakai busszal mentünk, ami azt jelenti, hogy tizenegykor volt találkozó, és akkor még bőven volt idő indulásig. Így hát este volt módom többé-kevésbé kényelmesen bepakolni, rendet rakni és még a buliban is elverhettem több, mint két órát (kellemesen, amint azt egyes nagy sikerű, igen félreérthető fényképek is jelzik). Aztán irány Shinjuku, majd a busszal reggel nyolc körül érkeztünk Oszakába. (Nem vagyok következetes az átírásokkal, nem érdekel.) Az ottani egyetemig még utazgattunk egy ideig, de tizenegykor már játszottunk. (Mellesleg az a környék nem egyszerűen világvégefalva hangulatú, teljesen a semmi közepén, építkezések mindenhol.) Persze kikaptam mint a huzat, kivéve amikor szorosan, de jó volt, megérte. Délután elmentünk az Oszaka-toronyhoz vagy hogy hívják azt – itt esett le, hogy arról a környékről volt kép a most már majd' harminc éves otthoni japánkönyvemben, és még mindig ugyanúgy néz ki. Nagyon otthonos hangulat, ugyanaz a lepukkant világ, mintha húsz éve megállt volna az idő. Este egy jó kis helyen éltünk társasági életet. (Meg találtam Web designing magazint, persze hogy megvettem.) A hotel meglepett, még borotva is volt (bár nem használtam, Oota senpai sikeresen felcakkozta vele a fejét, huszon-egynéhány évesen használt először nem-elektromos borotvát). Kicsit rossz időben indultunk Kiotóba, ahol volt hangulatvonatozás, eső, ebéd, empíriókriticizmus egymilliópicikrisztus ezer buddhaszobor meg út vissza Oszakába a csomagokért. Szereztem jegyet a sinkanszenre és este fél tíz körül már Tokióban voltam. Végigaludtam, nagyjából, mind a két és fél órát. 以上。

Most jön az a rész, hogy főzök magamnak egy teát, betolok egy Snickerst és nekiállok tanulni, úgy igazán. Mostantól úgy kell güriznünk, mintha legalábbis életünk utolsó öt percében akarnánk még valami maradandót alkotni – jövő héten japán töri vizsga, egy órában (nem egy másfél órás órában, hanem hatvan percben, mert az elég, úgy hogy egy 250 és egy 150 karakteres összefoglalást is kell írni a tananyagról, plusz még vizsgafeladatok is lesznek). Ugyanaznap előadást is tartok (kötelező jelleggel, sajnos), úgyhogy még azt is meg kéne írni, meg tanulni is kéne azért a mindennapi kanjikat meg a nyelvtant, hogy ne a vizsgák előtti utolsó hétben kelljen mindent. Meg van matek is, amiből már megkaptuk a gyakorló feladatsort. Bele kell adnom apait-anyait, ha be akarok jutni Oszakába… Ráadásként politika-közgáz tanárunk bejelentette, hogy akkor várna egy előadást és egy kisebb szösszenetet az országaink alkotmányával kapcsolatban. Anyád hogy van?
De legalább az időjárás még mindig a kedvenc őszies. (És belegondoltam, hogy most mennyi hasznos tanulási időt vesztegettem el erre a bejegyzésre…)