Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, elkövettem azt a hibát, hogy miután hazaértem, leültem a gép elé, úgyhogy elvileg már fél órája a zuhany alatt állok és mosom a hajam. Ma megvoltak az elvileg utolsó vizsgák, olvasásértés, ami nem volt vészes és hallásértés, amiben volt egy fülelj jól kisfiam, tíz perces videóból a jegyzetbe csak azt a tíz másodpercet kell kijegyzetelned, amiben teljesen ismeretlen szavakat használva beszélnek egy teljesen idegen témáról, ráadásul gyorsan és motyogva
rész is, de túléljük. Végül is csak
tizennyolc pont. Viszont a nyűgösségnek a fáradtságon kívül (amire még kitérek) az oka, hogy holnap megkapjuk a vizsgaeredményeket, és előre látom ahogy az orrom alá vágják, hogy megint megbuktam matekból. Nem tudom, miért van ez így, mert még mindig én magyarázom el azoknak a matekot, akik nem a fizikus-kémikusokat zargatják, értem is, tudom is, aztán meg integráld légy szíves egy olyan függvényt, hogy példa se volt rá az elmúlt fél évben, az nem gond. Az olyanokról nem is nyilatkozom, ahol nagyjából annyit tudsz, hogy kell kiolvasni. Jobb esetben. És akkor én vagyok biztos a hülye rosszdiák, amiért nem tudom megtanulni a két könyvet apróbetűstől, szóról szóra. Ha most mondanák, hogy megbuktam, ebben a hangulatban rávágnám, hogy akkor hagyjatok is békén vele jó lesz az. Nincs hangulatom még egyszer vagy egyáltalán szenvedni ezzel. Vagy ilyenekkel. A fáradtság amúgy egy jó és kiadós és két órás pingpongedzés eredménye, előtte Shibuyában voltunk, ezúttal Plamenával, vettem kávét, mert elfogyott (hüpp, finom volt) meg elvesztettem a Twilight-szüzességemet, megvettem. Japánul, persze. Az előszót el is olvastam már. Volt vagy másfél oldal… Tervezve van egy hajmosás, aminek időigényére tekintettel különösen gond, hogy még mindig itt püsztülök a gép előtt… Bár tudnék most úgy mosolyogni, vagy legalább vigyorogni, mint Grimmjow az alanti képen, de egy fél pillanatnyi mosolyvillantás is nehéz.
I wasn't under the shower long enough apparently, because i'm still moody, although my eyes are all right, except for the left one (what a coincidence), which is practically blind, but whatever. On the way home there was a funny scene at Chofu station (and yes, i'm starting to write english sentences with japanese structures, i realised it as well, but can't do anything about it for now). I was waiting for a local train to come home, but a special express was at the station right then. I was standing where the local would have its door, which coincided with the place of the express train's door. And behind that door were a twitting group of schoolgirls. You know, the typical sailor uniform, mini skirt, that crappy shoes from the 1920's and the young teenage girls' gigglishness. Suddenly one of them caught sight of me. Jawdrop. Still staring at me, she poked another one, and by the time the train was leaving, they were all gazing at me, as if i was at least the frontman of Gazette or whatever girl-popular japanese band. I guess i'll just have to get used to this, i hope they don't find out my address or i'll be in trouble handling all the fangirls. Another thing, which i won't joke about, a case that i recalled when i read
a post about why guys are afraid to pick up chicks (of course it's in hungarian, bad luck for everyone else). She was kind of perfect, by looking at it, and japanese, which is a terribly rare combination. I don't have a photo, nor her number. A crowded train is not the best place to approach a japanese girl… That's bad luck, in my case.
Mostanában egy kicsit el volt hanyagolva a fejem, mert nem volt naponta tíz percem se horgolgatni, pláne nem két órám mosni. Mert legalább annyi kell hozzá, és inkább több. Maga a raszta megmosása mennyiségtől és milyenségtől függ. Minél több van, annál több idő. A vastagság nem számít, pont hogy a kevés és vastag gyorsabban megvan, mert az idő nagyjából ugyanannyi szálanként. A sok vékonnyal, mint amilyen
az enyém is, az a gond, hogy egyrészt sok van, vagyis sok helyen bolyhosodhat, ami ugyan mosásnál kit érdekel, de utána a helyrepofozó horgolás iszonyat hosszú idő. Plusz, mivel mindenhol van útban legalább három, nagyon nehéz jól megmosni a fejbőrt, ami pedig pont a lényeg lenne, hogy ne viszkessen, korpásodjon, egy idő után meg (ahogy mesélik) büdösödjön. Nagyjából annyi sampont lövök el ilyenkor egy hajmosásra, mint régebben négy-öt alatt, pedig akkor se volt épp rövid és egyszerű
hajam. De ha már sikerült a mosás, amit ha nincs különösebb keringési rendellenesség, érdemes minél forróbb vízzel csinálni (nekem legalábbis mindig sokkal jobb kedvem lesz tőle, de más haszna is biztos van), akkor jön a java, a szárítás. Az én rasztáimban is iszonyatos mennyiségű víz beissza magát, és ebből annyira nem kényelmes ki-headbangelni. (A folytatásban kevésbé szalon- és/vagy nőképes példák is akadnak, óvatosan. Ne mondd, hogy nem szóltam.)
Read the full post
Not a month has passed since i bought myself the
Italian blend, and i already finished it. Guess it's the exams' fault. Anyway, this time i wanted to try something different, and ended up with
Kenya. It's nowhere as good for me, as the Italian blend, but i'll cope with it until it's over. It's obviously much less roasted than Italian blend, and its flavours are totally different. The ground beans smell clean, fresh and somewhat acidy, but not so
dark
(you could say burnt, but that's a bit different). If you smell its steam after making it, the view changes a bit. It's smell is quite strong, but at the same time warm and somehow friendly. There's a slight fruity feel to it, and it doesn't have the good old burnt acridity in it. The taste of the coffee itself is totally different once again. It has all the basic tastes a coffee should have, it has the stinginess i like and a very warm feel to it, on the other hand it hardly has any aftertaste, which is a big bad point in my eyes. At least it has the body that coats the tongue for a few seconds, but that's gone all too early too. I'll see if i get used to it, or what. The sure thing is, my next one will be
Gold Coast. 'Nuff said.
Jobb a magyar szinkron, mint az angol eredeti? Három lehetőség van: igen; nem; amelyiket előbb hallottad. Különösen az utóbbi időben, nem sokat néztem magyar szinkronos filmeket, mert mit. Nem vagyok otthon, itt meg vagy japánul, vagy angolul. Néhány példa azért eszembe jut. Monty Python. A szkeccs-sorozatot az eredeti angol szinkronnal néztem, a filmeket pedig magyarul. És ha jól sejtem, a fúj köpködők
rész mindenkinek csak magyarul van meg. Magyarul is jó, angolul is jó, nem kell ragozni. Aztán ott van a rengeteg anime sorozat, amik szereplőit mind mind ugyanaz a tizen-kevés ember szinkronizálja, de megszoktuk. Először komolyan nehezemre esett a Cowboy Bebop filmet angolul nézni, mert csak japánul és magyarul hallottam addig. Az animéknél ezek szerint leginkább az számít, hogy melyiket láttam előbb. Bár tény, hogy volt néhány olyan ordítóan pocsék magyar szinkron, hogy bár nem hallottam más nyelven, azonnal kapcsoltam inkább a híradóra. Ahogy így elemezgetem magam, úgy tűnik, hogy nekem teljesen mindegy, milyen nyelven van az adott mű – legyen az film, sorozat vagy akár könyv. A hetedik Harry Pottert se magyarul olvastam rongyosra (és igazság szerint azt a füles poént nem is tudom, hogy fordították, angolul nagyon poén), a Harcosok Klubját se angolul láttam, az Inuyashát is csak magyarul tudom elviselni (ennek örömére most nosztalgia-kép), ergo vagy jó egy szinkron, vagy csak megszoktam… Sikerült megint nem eldönteni.
