vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Ugyan most ez a nagy hír, de azért a nap nem ennyiből állt. Volt két japánóra, a szokásoshoz képest érdekesen telt, majd két matek, ami pont szokásos módon telt, dögunalmasan. Így vagyunk fél öt magasságában.
Amikor hat körül még mindig ugyanúgy álltam, azaz sehogy, elhatároztam, hogy ebből a napból már itthon úgyse lehet semmi, gyerünk focizni. Mentem is, esőben, aztán jöttem haza hóesésben. Közben volt két és fél óra foci, három csapatban voltunk úgyhogy két meccs-egy pihenő körjátszmák voltak. Futottam sokat, rúgtam gólokat, az egyik meccsen egy mesterhármast is, az utolsón meg, amikor védtem, nem kaptam.
A többiek már javában gajdultak a hóra (ami egyébként még most elég vizes ergo nagyon kemény golyókat lehet belőle gyúrni), hiszen többségünk trópusi országokból jött, úgyhogy rajtunk európaiakon, a mongolokon és a szerencséseken kívül mindenkinek ez az első hava. Ki is élvezik, hógolyóztunk, megint beigazolódott az elméletem: tetszőleges alkalommal, amikor legalább egy lány részt vesz vagy legalábbis tűzhóvonalban van, ha valakit fejbe vagy arcon találnak, az biztos hogy lány lesz. Idegesítő…
És ha már úgyis vizes lettem, megmostam a hajam.
További hírek: készül az Avatar 2 és a Starcraft 2 bétateszttel kapcsolatban bukkantak fel gépigény infók. (Tényleg kell majd új gépet vennem.)

Viccelek, gyengén, ahogy éjjel egykor elvárható, mert nem csináltam megint semmit, amit munkának lehetne nevezni. Nem tanultam ma egy percet se, nem írtam beadandót, nem gitároztam, nem utaztam – csak éltem. Suli után hírolvasás közben csörgött Rado, hogy nem megyek-e hócsatázni, persze hogy mentem, onnan meg egyenesen pingpongedzésre, ami nagyon tetszett (most nem igazi edzések vannak, mert a vizsgaidőszak miatt hivatalosan szünetelünk), nyertem egy meccset is (ez nagyon meglepett, mert egy senpai ellen), utána hulla fáradtan haza és még mosni is volt erőm két kérdőív után (sokak kérdőívvel gyűjtenek anyagot a beadandóikhoz, mazochisták… iszonyat sok munka azt mind feldolgozni és főleg értékelhetően és használhatóan feldolgozni), még egy kékhalált is kaptam egy css3 3d bemutatótól, pedig direkt Chrome alatt néztem meg.
Megint próbálok Apple-elleneskedni, és megjegyzem, hogy ha a Windows elromlik, akkor egyszerűen szar ócska a rendszer, ha viszont egy Mac produkál hasonlókat, akkor a felhasználó a hülye. (Ami amúgy az esetek többségében igaz, Windows vagy akármilyen más rendszer alatt is.)
Valamint szóbakerült, hogy mehetnénk New York helyett Taiwanra, csak jenkiföldével és a koreaiakkal ellentétben nekem kell oda vízum, és nem sok hangulatom van rohangálni most utána. Inkább megyek síelni akkor már… majd kiderül hogy lesz, mert azért az a síelés nagyon csábító és nem utolsó sorban olcsóbb…

Szerencsére csak fáj, és nem viszket-fáj (Korpiklaani félrehallott dalszöveg nagyot üt), de az mindenhol. A lábaim a hétfői foci meg a tegnapi pingpong miatt még mindig, a jobb vállam a két délutánnyi hógolyózás miatt, a bal hüvelykujjamnál a barré miatt, úgyhogy boldogság. Holnap amúgy is terveztem kondiba menni, csak hogy a maradéknak is jusson.
Megjegyzés, most este ismét el kezdett esni a hó, én (minden trópusi néppel együtt) nagy örömmel fogadom – ha tél, legyen tél, ne április.
Megírtam a mitakai evangélikus templomnak még a régi előadásom (a receptet azóta is várom) az ottani hírlevélben leközölhető változatát, meg most állok neki, hogy még holnap előtt kész legyen legalább egy keret, amibe majd a beadandómat írom. Elvileg jó lenne, ha már a bevezető bekezdést meg tudnám írni, de nem hiszem, hogy az a mába belefér – alvás tekintetben mérve a napot; természetesen naptári mába még a vázlat sem igen fog beleférni, ha jól érzem… (És remélem mindenki észrevette a kevesedik (meg akartam számolni, hanyadik, de a mysql nem akarja az igazat) pontosvesszőt a blog életében.)
Olvastam amúgy egy cikket az Apple szegény iPadjéről, és nem tudok vele jobban egyetérteni. Meg elgondolkoztam, hogy nekem mit mondanak az Oscar-jelöltek, de sajnos túl keveset. Meg megtaláltam az eddigi legbejövősebb weboldalt – természetesen csak dizájn szempontból, tartalmilag a last.fm még mindig sokkal addiktívabb.
Hiába, mert a net meg mostanában nem csak csúcsidőben, hanem mindig lassú, szakadozik és hasonlók, röviden: használhatatlan.