vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Természetesen nem rajzolok krétakört, áldozok kecskét és hasonlók. Varg Vikernes szerintem nem épp egy követendő életút példája, legalábbis nem a mai társadalomban. Viszont amit egy interjúban mond a nőkről, azzal nem tudok jobban egyetérteni.
Lehet vele vitatkozni, azt mondani, hogy hímsoviniszta és csak a férfiak szempontjából figyel mindent, de jobban belegondolva… azért ha valakinek van, szívesen hallgatnám az ellenérveket. Itt még lehet vitatkozni.

Read the full post

Kicsit változott a hozzáállásom a fáradtságomhoz, úgyhogy mégis inkább leültem írni egy naplós bejegyzést. A mai nap egyszerű volt. Reggel nyelvtan vizsga (ami nem annyira) meg egy hallásértés, ami pont szokásos (bár jobban belegondolva ez a nyelvtanra is igaz). Utána – bár odaraktam reggel a rizst – elmentem Adinával a Sukiyába ebédelni, pont ebédidőben. Annyi embert se láttam még ott egyszerre… Aztán egész délután semmittevés, és semmittevés. Valamikor úgy döntöttem, hogy ledőlök egy kicsit (fél órát) pihenni, amiből az lett, hogy aludtam vagy kettőt – természetesen fölkeltem, kinyomtam a telefont és vissza. De így is volt még azért időm, játszottam egy DotA-t edzés képpen a gép ellen (még lesz ilyen) és elmentem a Hanamasába bevásárolni. Aztán kondi, ami megmagyarázza, miért voltam hulla. És ez mostantól mindennapos, mert ha holnap véget érnek a vizsgák (és ha nem buktam semmiből (ujjak keresztbe, satöbbi), akkor véget érnek), akkor az összes programom ennyi lesz: DotA és társai LAN-on a többiekkel, kondi, a maradékban pedig gitár, csomózás és kódolás.
Amin pedig még mindig nem tudok túllépni és mindig eszembe jut, ha egy esti zuhanyozásnál (mint most) konstatálom, hogy ideje borotválkozni, éspedig amikor Oszakában voltunk, és. A vonatkozó bejegyzésben ott van, Oota senpai és a borotva esete.

Felzárkózok.
Tegnap marhahúsból csináltam curry-t. Van curry fűszerporom, úgyhogy teljesen szabadon tudok kísérletezni, sokkal szabadabban, mint azokkal a tablettákkal. Kis adagokat szoktam csinálni, így: az alap valamennyi valamilyen hús, ehhez megfelelő mennyiségű zöldséggel. Volt már a marha mellett csirke és azt hiszem, sertés is. Zöldség téren lehetőség a salátalevél, a kellemesen ropogós bambuszrügy és hasonló állagú, ismeretlen nevű zöld dolgok, hagyma, répa, krumpli, paprika… Nagyjából minden, ami van. Fűszer téren, egy adagba: annyi kurkuma, hogy megsárguljon, ahogy belekeverem (nem tudom, kiskanálban mennyi lenne, mert szórós dobozban van), egy púpozott kiskanál paprika, hogy jó sötét színe legyen, és egy nagyon púpozott kiskanálnyi curry fűszer. Meg só, lapos kiskanálnyi. Ezeken kívül csak egy kevés víz kell bele – tényleg csak kevés, nem szeretem, ha híg a leve.
Más, Skins negyedik évad, plörkön érkeznek a megjegyzések szegény FItch papa kiejtésére (a harmadikban is ott volt persze), ami nekem amúgy nagyon bejön, azt tartom igazi csak az igazi angol nyelvnek. A lényeg, hogy a negyedik évad negyedik részének a végén a nő, aki a következő műsorunk pedig… szöveget mondja, nagyjából ugyanazzal a kiejtéssel teszi. Ász.
Más. Az milyen vicces már, hogy a japán cheers!, avagy a koccintási szólás ugye kampáj! (乾杯, szó szerint: szárazra! – és mellesleg a 杯 (hai) a számolószó pohárnyi folyadékokra, hajókra és polipfélékre). Ebben az a vicces, hogy a 完敗-t ugyanígy kell kimondani, a jelentése viszont teljes vereség. Ajánlom, hogy versenyek előtt inkább ne koccintsatok.
Utolsó, hogy a Mägo de Oz nevű spanyol metálbanda El rincón de los sentidos című száma nagyon tetszik. A refrén nagyjából (én fordítottam, szóval):
Ugyanez, vagyis hogy rá vagyok kattanva, áll Basshunter DotA témájú (hoszú című és svéd) számára is.
A más-os szerkezetet pedig magamról másoltam.

Most reggel találtam ki, amikor egy MacStories linket kicsit félreolvastam. Macska!