vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Angolosan. Vagy japánosan. Ahogy tetszik, de nekem nem. Nem tetszik.
Tegnap este is akartam volna menni futni, de persze, hogy egész nap esett az eső. Ma amikor fölkeltem viszont nem, sőt, időnként még a nap is kisütött, úgyhogy összekaptam magam, és mentem kondiba meg futni.
A húszezer százalékos páratartalomtól ugyan majd megfulladtam futás közben, háromezer azért meglett mire eleredt az eső. Merthogy természetesen eleredt, és eddigi tapasztalataim alapján inkább gyorsan vissza az öltözőbe, és jöttem haza. De mire kiértem az öltözőből, már megint elállt az eső, és most megint süt a nap.
Nagyon nem akarja az időjárás, hogy egészségesen éljek…

Néha úgy felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a Sziget szervezői direkt velem akarnak-e kibaszni szórakozni, vagy csak most jutottak el odáig, hogy mit jelent a jó zene kifejezés. Ez utóbbi kétséges, mivel azért korábban is voltak igen jó felhozatalok (lásd amikor ott voltam két éve)… Tavaly mentem haza nyáron, erre a Sziget egy nagy nulla volt, idén meg szinte esélytelen, hogy össze tudnék kaparni annyi pénzt, erre a Szigetnek olyan felhozatala van, hogy ahogy olvasom, két másodpercenként kell megpihennem, nehogy szívrohamot kapjak.
Iron Maiden, Toy Dolls, Paradise Lost, Skindred… (Valahogy mind angol…)
És az Iron Maiden kivételével elég nagy az esély rá, hogy nem jönnek Japánba – hiszen itt nagyjából ismeretlenek.
Vajon a Szigetesek próbálnak provokálni, hogy ne melózzak a nyáron és ne menjek Kínába ősszel, hanem verjem el az összes pénzem egy hazaútra? (Meg persze balatoni buli, lakásavató, satöbbi is van…)

Feltűnt valakinek mennyire hasonlít a Rammstein Dalai Lama című száma a Goethe Tündérkirályára?
A japánoknak nincs szavuk a stréberre. (Az viccesebb, hogy ez német szó, vagyis nekünk se volt.) Van 要領 (youryou), aminek a tanárunk szerint lehet olyan jelentésárnyalata is, de akkor se az igazi, egyértelműen negatív értelmű stréber. A stréber azon sok esetek egyike, amikor az ember nem tudja igazán jól megragadni, mi a baj vele (a stréberséggel), csak érzi, hogy ez nem jó. A pénteki első órákon például ilyenekről is olvasunk. De hogy katakanával írják a strébert, az egy kicsit sok. Nem sokkal előtte a filippínó lány esetenként hihetetlen stréberségét látva jött a késztetés, hogy találjak erre egy japán szót. Csakhogy a japánoknak erre láthatóan ideájuk sincsen – hiszen aki szorgosan dolgozik, az csak jó lehet. Nem? A lényeg, hogy nem találtam szót, úgyhogy csináltam egyet. 学虫 (gakuchuu). Van ugyanis olyan, hogy könyvmoly, és bár japánul nem moly, de bogár. És van másnak is bogara, úgyhogy miért ne lehetne a tanulásnak is.

Read the full post

Tegnap voltam egy király koncerten, de nem volt ingyen. A koncert maga fantasztikus volt, de.
Először is, eddigi japán koncert-​tapasztalataim alapján nem számítottam igazán durva bulira, csak annyira, hogy a háttérben állva bólogatok a ritmikus zúzásra. Épp ezért szandálban mentem. Ezzel jött az első veszteség: több lábujjamon töredezettségmentesíteni kéne a körmöt, mármint ami megmaradt belőle. Merthogy a buli sokkal vadabb lett, mint gondoltam, lényegében a másfél órát végigpogóztam. Ami még jobban meglepett, hogy a japánok partnerek voltak ebben.
Ebből pedig következett a második veszteség: hatalmas mennyiségű energia. Amikor végetért a buli, alig tudtam már mozogni, ma pedig majd' belehaltam, amikor lementem a kondiba, és a szokásos súlyokkal elkezdtem dolgozni. Reggel konkrétan a járástól fájtam mindenhol, a nyakam nem lep meg, hiszen nem sajnáltam a headbangelést, de hogy a többi… Azért dolgoztam egy jó fél órát a kondiban, aztán futottam két kilométert nagy nehezen, volt módom aztán pihegni a két fergetegesen érdekes angolórán…

Read the full post

Először is, volt ma egy órám. Szombaton. Nem lenne ez különösebben gond, ha azt mondják, hogy elmaradt egyszer, be kell pótolni. Vagy valami hasonló. De se szó, se beszéd közlik emailben, hogy ott kell lenni. Meg a kurva anyátok. Ráadásul még ha valami új lett volna, de nem. Beraktak egy előadást az egyetemi könyvtárról szombatra, az egyetemi könyvtárról, amiről legalább egyszer ha nem kétszer volt eddig előadás/orientáció. És a manusz még komolyan is vette, hogy az az ötven ember a háromszázból síri csöndben hallgassa és jegyzeteljen. A kollektív tudás így is győzött. (Magyarul tizen csak sikerült összehoznunk a válaszokat az óra végi kérdéseire.) Gondoltam megkérdezem, hogy szolgál a kedves édesanyja egészsége, de nem hiszem, hogy értette volna.
A másik, hogy nem lehet normális marhahúst kapni. pörköltet akartam ma csinálni, de a Beishiában csak yakinikuhoz felvagdalt marha volt, a szomszéd hentesnél meg hétezer (!) (!!!) jent kérnek el egy olyan darab marhahúsért, ami a Hanamasában ötszáz jen lett volna. Azért néha tényleg hiányzik Tokió. Így nem éppen pörkölt lesz belőle, de ehető (remélem). Soknak mindenképp sok.
Ennyi a dühöngésből, a többi már jobb lesz.