vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Emlékeztek, anno még tavasszal-nyár elején volt egy novellapályázat, amire írtam egyet. Na azóta se jeleztek semmit, amit én úgy értelmezek, hogy nem nyert. Úgyhogy itt van, tessék, olvassátok. Kritikákat várok (vagyis azt is írd le, ha nem tetszik).

Read the full post

Nesze nektek egy kis tudomány: tegnap este írtam ezt a fizika-házidolgozatot a részecskefizika határairól. Érdekel ez a téma… Ha valami pontatlanságot, elgépelést vagy hasonló hibát találtok benne, tessék ne olyan szigorúan értékelni, hanem inkább figyelembe venni, hogy éreztem magam tegnap este. Egyébként másfeles sorközzel öt oldal lett.

Edit 18:09

Az már nem kicsit durva, hogy a mai Feat bejegyzés pont az lett (véletlenszerűen választ a motor), amiben a legutóbbi hasonló fizika házidolgozatról írtam. Egybeesések. Olyan, mint hogy a drágaságommal egymástól teljesen függetlenül belevettük a Galaxis Útikalauzt. Az az írás már sajnos nincs fent a neten (amikor a szerver elszállt, elszállt vele a vWrite is), de ha van rá igény, akkor publikálhatom újra. Generátorokról és motorokról szól – meg van egy kisebb szintén fizikai írás a piezoelektromosságról is.

Read the full post

… vagy az is lehet, hogy nem megyek Paganfestre, és megvárom, hogy beérjen a megbánás magva odabent, nőjön ki belőle egy szép nagy, terebélyes fa. Nem metszegetem majd, nem nevelek belőle palotapincsi- – vagy inkább öleb- – bonsait, hanem hagyom, hogy karcoljanak a frissen hajtó ágak és érezzem belül az összes csikorgóan zöld rügyet. Aztán amikor már hatalmasra nőtt és árnyékba borítja világom, akkor majd felmászok a koronájába, és kinézek a zöld lombok közül, ölembe veszek egy füzetet és leírom, ami éppen eszembe jut. Falatozgatok a keserű (tonic-ízű, remélem, vagy vodka-erejű) gyümölcsökből, és írok, írok az őrületről és írok olyan megtapasztalhatatlan létezőkről, amelyeknek nem adatott anyagi megvalósulás vagy elméleti lét az embereknek megtapasztalhatónak adott világban – bár az is lehet, hogy még nem találtuk meg őket. Aztán amikor leszáll az alkony, és a Nap utolsó az vérszín cseppeket búcsúztatja a fa leveleinek hegyén, majd akkor lemászok a fáról, letelepszek a tövébe, és várok. Várom a démonokat, várom a vérfarkasokat és a többi jó cimborát, akivel nem volt még találkám, de nyilván örömmel látnak majd maguk között egy magukhoz hasonlót.

Read the full post

Úgy döntöttem, még mielőtt megírnék ma is egy esszét (még nem tudom, mi lesz a témája), publikálom azt a Wittgensteinről szóló írást, amit már korábban említettem.

Read the full post