Tarthatatlan egyszerűen hogy csak gyűlnek és gyűlnek az ötletek, már kész világok és karakterek tucatjai állnak készen a fejemben, már csak egy történet kéne, de nem és nem, nagyon nem akar egyelőre jönni. Tudom, türelem tornaterem (és hasonló freeblogos okosságok), de nekem valahogy nincs kedvem várni. Nagyon nincs.
Meg akarom már írni azt a könyvet, még ha fejezetenként kell is majd itt publikálnom a blogon, az is elég lesz nekem. Csak jöjjön már valami pillanatnyi megvilágosodás, hogy mégis mi legyen a nagy sztori, legalább valami részlet, ami köré aztán föl lehet építeni sorozatos tágításokkal az egészet… Mert egyedinek kéne lennie. A világ (többé-kevésbé) az, úgyhogy nem szeretném, ha a történet meg valami sablonkollekció lenne.
Ó bárcsak, ó bárcsak,
sóhajt a fakopáncs
a kéreg a fán lenne puhább…
Louis Sachar - Stanley, a szerencse fia
Today my life's quite simple. In the morning (well, rathermore the hours neighboring noon) with a friend we went shopping
important stuff for wednesday's party of new year's eve (that means we bought as many cans of beer as we could), left the stuff at the victim house and tested a few important devices (toilet, cooker, heating, electricity). Before and after that i've been playing StarCraft with my
nephew, until he left to hang out with friends (man, how will i make a real
kyub out of him?), since then i'm studying. Subject's linear algebra, those of you who studied it could understand why i
love it so much (not). I'm playing with linear equation systems, trying to solve them using basis transformations (i hope that's what it's called in english), with more or less luck. Isn't really that so-very-joyful work, but has to be done because next wednesday i'm having an exam of it… Don't have to say, i could live without it.
On since December 29, 2008 16:02:46
Travail 14 minutes, 1 second
Related to Kyub, Work
1 comments as of yet. Leave a comment
Valaki nagyon nem szeret engem, hogy kitalálta a lineáris algebrát. Ma megtanultam
az első öt előadás anyagát, ami abból állt, hogy elolvastam – remélem, hogy többségét meg is jegyeztem. Még van ugyanennyi hátra, plusz a gyakorlatok anyagát sem ártana majd átnézni. Azt meg még annyira se szabad elfelejtenem, hogy utána egy héttel meg diszkrét matek vizsga, igaz, arra már szaktársakkal fogok készülni a koliban, akik (remélhetően) jobban értenek hozzá nálam.
De legalább az az időm, amit nem ez emészt föl, jól telik. A karácsony jó hangulatú volt, azóta szinte folyamatosan csak StarCraftozunk vagy társasozunk (Scrabble, Trivial Pursuit és társaik) vagy punnyadunk, vagy – mint tegnap este – kocsmázunk-bulizunk. Tegnap ugyanis rock-karácsony volt a STC-ben, és ugyan a zene nem feltétlen volt az a hű de nagy színvonal (bár The Going nem volt rossz és utána a csupa-ismerős zenekar is jó zenét játszott – sajnos túl röviden), de a társaság jó volt.
És már a szilveszteri bulira is elkezdtünk készülni, hely van, és már a program is alakul, tegnap is bevásároltunk és holnap is megyünk még egy kört ilyen céllal, aztán szerdán már csak a buli marad. Meg persze takarítani is kell majd, de erre jobb nem is gondolni…
Jól indult a téli szünetem
. Hazajöttem ma, mondván január hetedikéig úgysincs semmi, akkor is csak
egy vizsga lesz (meg aztán egy héttel később még egy), és nyitottam egy összeröffenéssel, egy jóbaráttal találkoztunk, forralt bor és a tradicionális Soproni mellett, átbeszélgetve az estét. Tervezgettük a szilvesztert, meg úgy egyáltalán a jövőt, és igen kecsegtető.
Ugyan a következő félév nem lesz laza, sőt. Ebben a félévben volt hét kötelező tárgyam (lett volna még kettő, valami jog és egy menedzsment, de kit érdekel az), plusz egy ráadás (társadalmi rendszerek szimulációja, megérte), plusz egy kötelező óra az Eötvös Collegiumban (szigorúan nem kollégium!) (modern elméletek az informatikában, azaz lambda-kalkulus és rokonai) meg a spanyol és német nyelvórák. Ebben a félévben viszont fölveszem azt a Tolkienről szóló extra tárgyat, amiről legutóbb lecsúsztam, meg a BTK szervezésében egy, a blogolásról szóló órát is. Ezek mellé viszont jönnek a kötelezők, analízis, diszkrét matek, programozás, formális nyelvek, meg a szakirány-specifikus scriptnyelvek (C-re megyek, ha ez valakinek mond valamit, úgyhogy harmadik félévtől mindig föl fogom venni a B egy tárgyát: OOP, eseményvezérelt, webes alkalmazások). Ugyan sűrű lesz ismét a hetem, de legalább könnyebb lesz tartani az átlagot (sok tárggyal könnyebb), és még kreditet is kaszálok, főleg ha a nyelvórákat is fölveszem majd. Izgalmas lesz.
Valamiért abszolút semmihez nincs kedvem. Magyarázatot tessék nem kérni, úgyis leírom. Egyrészt annyira
jó volt ma hazabumlizni… még sokszor megcsinálnám (nem). Komolyan, a tömegközlekedésben dolgozók mind zsidók, vagy mi, hogy szombaton csak minden harmadik járat indul? De legalább már szemüveges vagyok (nem mutatom, szerdán lesz giroszozás (ha minden igaz), vagy csak rámcsipogsz, hogy érjek rá és meglátod), egész este fekszek az ágyamon és
The Gatheringet hallgatok, és teljesen beleszerelmesedtem, nagyon bejön ez a furcsa nyomott hangulat, talán mert én is most ebben vagyok… Néha-néha feltör bennem a tettvágy, csinálnék mindent, de amikor szembesülök a munkával, amit a blogmotor megírása jelentene (ez lenne most a legérdekesebb feladat), akkor gyorsan rájövök, hogy ha ennek normálisan kell működnie még sokáig, akkor bizony jól meg kéne tervezni. Ahhoz meg valahogy sosincs érkezésem. Namost vagy nekiülök és egyszer kidolgozom, vagy inkább fogok egy könyvet a polcról (valami filozófia (Kierkegaard vagy Nietzsche) vagy Esterházy jöhet szóba), vagy megpróbálom életre kelteni annyira az agyam, hogy felfogjam a lineáris algebrát (még szerencse, hogy egy féléves tárgy), és készülök a hétfői javítóra. Kíváncsi vagyok, sikerül-e majd jóra megírni. Remélem.