vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Éppen a Kasabian Club Foot című számát hallgatom (majd ha azt a részét is megírtam a blognak, ki fogom küldeni podcast formájában): sleeplessnessnek köszönhetem, hogy anno annak idején megismertem, viszont most már életem egyik legjobb estéjére, éjszakájára és bulijára emlékeztet: a legutóbbi vasárnapra. Átélném még néhányszor, apróbb finomításokkal.
Amikor ilyen hangulatom van, mint amilyen most, és ilyeneket írok, mint most, valahogy mindig egy anime jut eszembe, amit még abban a (sajnos nagyon hosszú) időszakban néztem meg, amikor nem ment a blog: ennek a címe pedig Haibane Renmei. Mély, lelkizős, gondolkozós, az élet értelmét keresős, és a megbocsátás lehetségességén töprengős remekmű. Ha elsőre nem tetszik valakinek, nézze addig, amíg fog, vagy… na ezt a vagyot inkább nem folytatnám, mert még megsértődne valaki, akire ráillik.
Most, ha már elkezdtem így az elmúlt időszak dolgain töprengeni, érdemes megemlíteni, hogy voltam filozófia OKTV-n végül is (talán emlékeztek, hogy írtam azokat az esszéket), de nem jutottam tovább. Nem tudom, írtam-e már erről, úgyhogy most nem fogok.
Hirtelen elfogyott az a nagy mondanivaló-tömegem, ráadásul még az egész magyar reformkor történetét is meg kell tanulnom holnapra, úgyhogy a többi majd a későbbi bejegyzések változatosságát fogja gyarapítani. Ámen.

Ez lenne a blogban a négyszázadik bejegyzés… észre se vettem volna, meg se említettem volna, ha valami különös és ismeretlen hatás folytán nem néztem volna meg a statisztikákat… És ha már négyszáz, hát sokat és sokmindent fogok írni, minden olyasmit, ami mostanában metamorf létembe beszivárgott, és még tovább változtatott…
Elhatároztam, hogy nem fogom feladni, és nem fogok visszafordulni sem, bár hogy ez mennyire fog sikerülni, még nagyban kérdéses. Olyan, mintha tudat alatt direkt ültetném az áthatolhatatlan bozótot arra az ösvényre, amelyiken jöttem… Na de nem baj.
Néha érzem, hogy valami érdekes dolog lapul odabent, mélyen eltemetve az emlékek szemete alá, és ott, mindentől elhatárolva lassan valami nagyon jó dologgá érlelődik, és már át-átcsillan a tudatba is, de még nem lehet megfogni…
Na most már viszont tényleg ideje lenne dolgozni, még valaki megvádol vele, hogy szerelmes vagy depis vagyok (pedig csak az egyik igaz), azért írogatok ilyesmiket…
Csinálni kéne egy normális admin felületet a blognak, így olyan komplikált minden…