vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Előre megjegyzem, ezekben a bejegyzésekben (igen, több is lesz) a hangulat kedvéért (nomeg mert feszít az ideg) előfordulhat, hogy a bővített magyar szókincs is extenzíven felhasználásra kerül. Bár mivel politikáról volna szó, gondolom senkinek nem meglepő.
A választások kapcsán kicsit keresgéltem. Meg akartam nézni az öszes szereplő párt programját, és ért néhány meglepetés. A Magyar Szocialista Párt (továbbiakban MSZP) programja ugyan elérhető a honlapjukról, de semmi nincs benne. Belelapoztam, nem olvastam még végig, de amit láttam, az kiábrándító: semmi konkrétum, dobálóznak a jó hangzású idegen szavakkal, és ezzel vége is. E mellé tönkretették az országot, ez tagadhatatlan. A Fidesz még rosszabb, hiába kutattam vagy fél órát a honlapjukon, nem sikerült megtalálni a 2010-es választási programjukat. (Előfordulhat, hogy én vagyok a hülye, de ha én nem találom meg, akkor kinek van odarakva?) Mellesleg a nyitóoldalon rögtön meggyőznek, hogy ne szavazzak rájuk: Beszédet mond Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Ünnepeljünk együtt! És szabad kezet csókolni Orbán úrnak? (Róla már csak a releváns PICSA szám jut eszembe… a savanyú mosoly is ott van, hogy tíz évvel a SzülinaPUNK után a Fidesz még mindig ugyanott tart.) Viktor volt amúgy az első politikus, akin megláttam, hogy demagóg (nem az utolsó, lásd Ferenc és a többiek). Voltam kábé tíz éves.
És ezzel a két nagy pártot le is tudtam. Most nem fér bele az időmbe több, úgyhogy egy következő bejegyzésben jön a többi.

Valahányszor az átlagos ázsiai bagázzsal tartok, nagyjából húsz évvel érzem utána magam öregebbnek. Kulturális különbségek, valószínűleg, de ez a szint nálam már üti az életképességet. Én igazából csak csapódtam a mai társasághoz, egyikőjükkel sincs különösebben közeli kapcsolatom, nagyjából soha nem beszélünk. Ők viszont jó barátok – és mégis, amikor vártunk a kajára, síri csönd, nem tudnak miről beszélgetni. A szülinaposnak tortát vettünk, és kábé háromszor szóltam az egyiküknek, hogy te haver, nem a te szülinapod, hadd válasszon már ő tortát ha előre képtelenek voltatok ezt megszervezni. Nem úgy tűnt, mintha felfogta volna, mit mondok. Ráadásul a humorérzékük nagyjából annyi van, mint egy rajzszögnek. Tudom, nem vagyok én a pop-irányú ember, de azért amikor már az ötödik helyre hümmögtek hogy hát ez se jó, az meg drága, ez csak úgy nem, bemondtam, hogy itt ez a jó bár, gyerünk. Azt az őszinte felháborodást az arcokon… Hogy lehet ilyet egyáltalán feltételezni is? Ahogy jöttünk haza, egyikük az új lakásáról beszélt, ahova költözik egy ismerőssel. Az első kérdés: és hova tudod rakni a tanuló asztalodat? Erőlködtem, hogy ne vágjak egyértelműen wtf képet. Ráadásul szörnyen gyermetegek, hihetetlen hogy húsz évesen még mindig a bentlakó általános iskola szigorú rendszerét tartják ideálisnak. Kimozdulni, emberekkel találkozni? Gólyatábor? Minek az? Hülyeség! Annak akkor lenne értelme ha már összebarátkoztál velük! És amikor a barátaival is van, egész idő alatt a telefonján képeket meg Facebook oldalakat nézeget.

Read the full post

Természetesen nem rajzolok krétakört, áldozok kecskét és hasonlók. Varg Vikernes szerintem nem épp egy követendő életút példája, legalábbis nem a mai társadalomban. Viszont amit egy interjúban mond a nőkről, azzal nem tudok jobban egyetérteni.
Lehet vele vitatkozni, azt mondani, hogy hímsoviniszta és csak a férfiak szempontjából figyel mindent, de jobban belegondolva… azért ha valakinek van, szívesen hallgatnám az ellenérveket. Itt még lehet vitatkozni.

Read the full post