vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Emlékeztek, anno még tavasszal-nyár elején volt egy novellapályázat, amire írtam egyet. Na azóta se jeleztek semmit, amit én úgy értelmezek, hogy nem nyert. Úgyhogy itt van, tessék, olvassátok. Kritikákat várok (vagyis azt is írd le, ha nem tetszik).

Read the full post

Ma délután az egyes busszal jöttem vissza Pestre – eredetileg úgy terveztem, hogy csak az egy-negyvenessel, de aztán a drágaságom mondta, hogy ő márpedig az egyessel jön. Én meg vele (ezt már én mondtam). És kifejezetten jól is jártam vele (most épp a busszal), és nem csak azért, mert így együtt jöhettünk, hanem azért is, mert mihelyt megszabadultam a csomagoktól indultam is vissza a Hősök terére (kivételesen nem tüntettek), egész pontosan a Szépművészeti Múzeumba, hogy megnézzem a Lélek és test című fotókiállítást. Tetszett. Nem akarok róla sokat írni most, mert a hosszabb cikkel terveim vannak, úgyhogy azt még itt nem publikálom (még nem is írtam meg), inkább csak a szokásos pár szóban összefoglalom: tetszett, és ha lesz hasonló, azt is meg fogom nézni. Volt jónéhány nagyon jó kép és néhány olyan, ami egyenesen fejbevágó élmény volt (szerencsére nem szó szerint). Ha nem ma lett volna az utolsó napja ennek a kiállításnak (ideiglenes volt, sajnos), akkor mondanám, hogy mindenki nézze meg, aki csak teheti, így viszont… inkább hagyom a témát. Annyit még, hogy nagyon érdekes alkalmanként megállni a tömeg közepén és körülnézni, felfogni, hogy a tömeg tulajdonképpen emberekből áll.

Read the full post

Ettől hangos most a dA, és nem is ok nélkül. Az új verzió bizony legalább akkora változásokat hozott a kedvenc művészoldalamnál, mint a last.fm-nél. Először csak azt hittem, hogy valami apróbb dizájnátrajzolás történt, aztán jobban megnéztem, és minden megváltozott. A fent linkelt cikkben ők elmondják a leglényegesebbeket, így nekem csak azt kell leírnom, amit akarok, nem mindent.
Igazság szerint valószínűleg egy cseppet lemaradtam a hatos változat indításáról, mert amióta a hármas tűzrókával lesem a netet, azóta mindig a legutóbbi lapokkal nyitok, így a korábbi kezdőlapomat (a deviantArtot) szinte soha nem is látom már. Magamtól ugyanis ritkán járok arra. A színek ugyanazok maradtak, a szinte már márkajelnek számító matt-zöld árnyalat, amit ha máshol látunk, az kapásból dA koppintásnak számít. Viszont az ötösnél még sokkal sokkal több lett az ajaxos elem, így a hatos dA már egy vérbeli webkettes oldal, mindenféle királyságos drag'n'drop és hasonló jóval megáldva, amitől szinte már az az érzésem támad, hogy nem is egy weboldalt, hanem valami asztali alkalmazást nézek. Ott még mondjuk nem tartunk, hogy a főoldalon a legfrissebb képek maguktól frissüljenek, de ennek másodpercenként sok új képnél nem is lenne értelme, inkább csak zavaró lenne. Bár egy Refresh newest gombot el tudnék fogadni valamelyik sarokba, ami csendesen ajaxal lehívná az aktuális legfrissebbeket.

Read the full post