vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Mebarak egy bejegyzése késztetett ennek a megírására. Pontosabban az adta az utolsó löketet. Sokszor lehet olvasni, hogy így meg úgy nem szabad előítéletesnek lenni, hát még a nagyobb blogokon a kommentek között milyen gyakori összeütközési pont, hogy milyen alapon ítél meg valaki valakit, ha nem ismeri, csak úgy-ahogy.
Az egy dolog, ha valaki a való életben előítéletes. Azaz ha egy csöves dőlöngél felé, akkor nagy ívben kikerüli, nem várja meg szent emberhez méltó jámborsággal, hogy mit akar. Ha egy galeri hangoskodó cigánykölyök áll az út közepén, akkor más irányba fog menni, mert tudja, hogy ezek bele fognak kötni, akkor is ha ott sincs. (Ugye első sorban ennek a kisebbségnek van sok gondja az előítéletekkel, de csak nevetek, amikor azt mondják, hogy alaptalan.) Az előítéletekre márpedig szükség van, mert ezért nem vernek össze naponta, ez a tanulás első lépcsője. Az életben maradáshoz kell, hogy egy kicsit drasztikusabban fogalmazzak. Tehát ha te mint egyén neheztelsz a cigányokra (direkt nem írok romát, mert: a roma nevet a magyar cigányok, a romungrok elutasítják ezt az elnevezést, kikérik maguknak: ők cigányok, nem romák – persze a kevés és hangos oláh cigány ezzel nem törődik), vagy úgy egyáltalán valakikre, akkor azt meg tudom érteni, amennyiben ennek van valami alapja. Olyan ez, hogy ha egyszer megtámad egy falka kutya, akkor onnantól kezdve félsz a kutyáktól, mégsem fog senki elítélni idegenkedésed miatt. Ne tessék ezt most összekeverni azzal, ha valakik viszont üldözik a cigányokat. Ezt legalább annyira elítélendőnek tartom, mint azt, ha valaki hatalmi pozícióban van, és mégis előítéletes. Akinek hatalom van a kezében, az nem dönthet úgy, mint egyén, hanem mint az állam manifesztációja, ergo nem lehetnek egyéni típusú félelmei, amikor hatalmi döntéseket hoz.

Read the full post

Avalon is a 2001 movie directed by Mamoru Oshii. Are you familiar with Ghost in the Shell? He directed those films too, and i think that tells most of the story. In the not-so-far future there's a new, addictive computer game named after the legendary island, where the souls of departed heroes rest: Avalon. The game is most likely what massively multi-player shooters will become as soon as complete neural connections will be possible. That technique makes Avalon extremely dangerous: there are some people who don't awake from the game and become brain-dead, needing constant medical care. The main heroine, Ash is a professional player and was the member of the legendary invulnerable team Wizard, that after all proved to be not so invulnerable. In a pinch one of the members called reset (escaped from the game), and that led to the disbanding of the party. Ash only misses one of them: Murphy, their leader. From the past thief of Wizard she learns of a secret level (Special-A), where one can only get in by catching the Ghost (of a little girl) and from where there's no reset if you fail. And there's a possibility that Murphy's in there too…

Read the full post

In no relation with my earlier interest in chaos theory, i first met this movie at Mefi's a long while ago. It took a while to get myself to sit down and watch it, but in the second run (in the first run on friday, i could only watch the first part of it) i watched it all, and it was great. In a sense… it's just shocking how much a small difference change our lives—at least it could change the life of Evan a lot. He had the same illness as his father… Sometime he loses his conscience, and cannot remember anything. At least so he thinks.
I don't think i'd suprise anyone by saying that he realises that his father may not have been that ill as he seemed. Evan was/is/will be—in my opinion—a lot more crazy than his father was back when they met. He realised that by reading his diaries he kept to save memories he could actually live through them again, though by that putting a huge strain on his body (the piling up memories of many possible lifes appeared as a blood patch (correct phrase?) in his brain). Worth it?
This movie is the exact opposite as what the Jurassic Park (in which the butterfly-effect is actually mentioned, by Ian Malcolm!) or the Terminator show: those movies say that time is a predefined, unchangeable thing, much like how Cromwell believed it, but the Butterfly Effect says that you could change the timeline if you went back in time—though the effects would be impossible to calculate. So very right. You should watch it.