vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Nem kezdem úgy, hogy másnap, mert nem az a lényeg. A tegnap este bivaly lett. Este tízig németen ültem, jó volt. Aztán hazafelé (a koliba), ahogy a Móricztól sétáltam a Bocskai útig (hát nem föltépték még a maradék villamossíneket is a galádak?), azon gondolkodtam egy telefonálás után, hogy kimenjek-e a Tarka napokra Sorshoz a közgázos koliba. Ha ilyen bizonytalan vagyok, mindig segít, ha valaki nem csak annyit mond, hogy ahogy érzed vagy valami hasonló végletesen neutrális tanácsot ad, hanem tényleg mond valamit. Pont ez volt, amikor Ait megkérdeztem, mit csináljak, és szemrebbenés nélkül rávágta, hogy menj – aztán meg (úgy tűnt, mintha) csodálkozott (volna), hogy tényleg indultam. És nem bántam meg. Beszélgettünk és nevettünk sokat, ahogy azt egy ilyen buliban illik. Hajnal négyig ment a partyö, sokfélét megkóstoltunk, volt zene is, és az egyik záró számuk Bruce-tól volt a Tears of the Dragon, úgyhogy szerettem őket. Poén volt, ahogy egy közepesebb szám közben, ahogy az oszlophoz támaszkodtam, odajött két satu-sakk-matt-tajt- (és még sorolhatnám) részeg csaj, hogy ugyan van-e barátnőm – annyira nem voltam ittas, hogy lényegében beszédképtelen társaságot élvezhettem volna, úgyhogy ők úgy tudják, van barátnőm. Az már kevésbé volt vicces, hogy reggel föl kellett kelnem, de most itt vagyok, élek, mindjárt eszem is valamit, hogy ne lyukadjon ki a gyomrom, aztán spanyolozok vagy két órát, az esti dolgozatra készülendő. A gyakorlaton (linalg) és az előadáson (progalap) meg biztos, hogy vagy spanyolozok, vagy Szép új világot olvasok. Majd kiderül.