vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Idézek. Vargot. by Vale

Természetesen nem rajzolok krétakört, áldozok kecskét és hasonlók. Varg Vikernes szerintem nem épp egy követendő életút példája, legalábbis nem a mai társadalomban. Viszont amit egy interjúban mond a nőkről, azzal nem tudok jobban egyetérteni.
Lehet vele vitatkozni, azt mondani, hogy hímsoviniszta és csak a férfiak szempontjából figyel mindent, de jobban belegondolva… azért ha valakinek van, szívesen hallgatnám az ellenérveket. Itt még lehet vitatkozni.
A modern nők már nem tudnak főzni, már nem akarnak gyerekeket és már nem meleg, rendes és szeretetreméltó teremtések, akik szívesen töltik idejüket a családjukkal. Valószínűleg már ahhoz is túl függetlenek és erősek, hogy egyáltalán legyen saját családjuk.
A mai nők már semmit nem tudnak adni a férfiaknak, csak szexet. Tehát a szerető, főzni tudó, gyermekeket nevelő háziasszony helyébe a férfiak kapnak egy szextárgyat. Ráadásul érzelmileg és intellektuálisan annyira megkavarodtak, hogy a munkával megkeresett pénzük nagy részét plasztikai sebészekre, kozmetikusokra költik, na meg egy halom ruhára, amitől hitük szerint jobban néznek ki, mert minden, ami érdekli őket az az, hogy minél vonzóbbnak tűnjenek. Na persze mi mást is várhatunk tőlük, ha egyszer nincs más tulajdonságuk, ami vonzóvá teheti őket a férfiak előtt? Ez a feminizmus gyümölcse. A nők felszabadításának az eredménye.
Egy igazán értelmes nő megérti, hogy a háziasszony feladatai, a gyermeknevelés és a főzés nem lealacsonyító. Ez kulcsfontosságú feladat az egész nép, az egész nemzet számára, és senki más nem tudja elvégezni. A férfiak semmiképpen sem! A nőknek nem véletlenül van méhe és mellei. Így rendelte a természet, akár tetszik nekünk, akár nem. Hogy lehetne lealacsonyító egy nőnek nőnek lenni? Ezt mindenkinek meg kellene értenie, a gyűlölettel teli, önmagukat utáló feministáknak is.
Avatar used in post #1651

On since February 22, 2010 18:06:02
Travail 12 minutes, 29 seconds
Related to Estus Inter, Outworld, Deeper
2 comments as of yet. Leave a comment

 

Idézek. Vargot. comments RSS 2.0 feed Comments

Avatar of someone
#1
Comment by Doryan
on February 22, 2010 18:58:32
Link to this comment | Reply
Ez gyönyörű! :O Nagyon szépen összefoglalta, mi a gond valójában.

Annyit viszont hozzátennék, hogy sajnos rengeteg olyan férfi is van, akinek csak a szextárgy kell, a többi nem, az meg pláne nem, hogy önálló gondolatai legyenek a másik félnek. (Tudom, iszonyatosan szerencsés vagyok, hogy nekem rendes férfi jutott, de volt benne annyi szerepem, hogy inkább kivártam.)

Nyilván vannak kivételek is. Öndicséret büdös, de én tudok főzni! :D És akarok is főzni. Meg gyereket nevelni. Majd. De nem odázom el addig, hogy már ne lehessen. :P

Ugyanakkor annak azért örülök, hogy nőként ugyanúgy járhatok iskolába (minden szinten), mint a férfiak. Nem kell a nőket kizárni a tanulásból-oktatásból, de az anyák annyit átadhatnának a lányaiknak, hogy mi az, amire más nem képes.

Még annyit hozzátennék, hogy a férfiak is nyugodtan kivehetik a részüket a házimunkából, nem szégyen, ha valaki tud főzni-mosni-takarítani.

Na jó, eléggé szétszórtan reagáltam, de a lényeg, hogy egyetértek az idézettel akkor is, ha nem tudom magamra vonatkoztatni.
Avatar of someone
#2
Comment by merry
on February 25, 2010 21:57:15
Link to this comment | Reply
Szia! Bocs, amiért ismeretlenül idedumálok.
Egyetértek az idézettel és Doryan hozzászólásával is. Nagyjából azt is akartam írni, amit Ő leírt már.
Tudok főzni - ez hagyján, kifejezetten szeretek a konyhában alkotni, szeretnék gyereket, családot, bár nem sok esélyt látok rá. Pont azért, mert okos vagyok. Mondta az egyik fősulis tanárom, ill. ő világított rá anno, h. azért nem szeretnek és szó szerint menekülnek előlem az emberek (nők és férfiak egyaránt) mert félnek az eszemtől. Hát köszi szépen. :D Amúgy a tanárnő azt szeretné, legyek munkamániás, ő kb. olyan, mint a fent leírt nők, neki a főzés-család csak szükséges rossz. Viszont én nem bírnék munkamániás lenni, még ha lehetőségem lenne sem.
A munkáltatók nem kapkodnak értem, mert ún. érzékszervi fogyatékos lettem 10 évesen, Így sokat voltam munkanélküli (és leszek újra, ha lejár az EU-pályázat, ami lehetővé tette, h. dolgozzak). Szeretem a szakmám és szívesen melózok, amit most csinálok, kimondottan élvezem, és közben rámragad egy halom érdekes infó, tehát tanulok. DE nem a munka az életcélom, hanem egyszerűen valamiből élni kell.
Nagyon szeretnék családot, de esélyt nem sokat látok rá. A férfiak, akikkel dolgom volt, csak szextárgynak tekintettek. Szépen átvertek. Nagyon nem tetszik az őszintétlen viselkedésük. Ráadásul sikerült összetörniük az amúgy sem sok önbecsülésem. Tudom, ők voltak a hülyék, mert a saját hibáikat vetítették ki rám. Ők könnyedén túlléptek rajtam, vígan élik a világukat, míg én kínlódtam. Na mindegy.
A gyerekvállalást illetően: sok a TEGY (társadalmilag elvárt gyerek), azaz sokan csak azért szülnek, mert mit szólnának az emberek, ha nem tennék? Szerintem ez szörnyű, az ilyennek minek gyerek? Egy falusi háziorvos ismerősöm mesélte, hogy telik egy átlagos gyesen levő kismama napja: összecsap valami tápszert a gyerkőcnek és ül a tévé előtt egész nap. Kiábrándító. Azért ismerek néhány ellenpéldát.:)
Pardon, túl személyes lett ez a komment, ha gondolod, töröld.

Post your comment