meleg rekord, árnyékban is szenvedés, én meg mandulagyullok... lázzal, minden földijóval. aki profi az profi...

érettségi téren még se voltam olyan hülye, mint gondoltam... az élet egyéb területein viszont megbuktam...

Nos. Az egy tény, hogy az ember nem mindig álmodik, legalábbis nem mindig emlékszik rá. Ez velem is teljesen így van... de ha álmodok bazz. Na az kész. A mostani se volt egyszerű, legalábbis megfejtés szempontjából, mert egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Leírom. ...persze ha sikerült...

Nos. A legrégebbi részlet amire emlékszem az az, hogy labdázunk. Egy naaagy labdával, én, meg valami csaj. Csak tippem van ki. Mindegy. Ez a bizonyos naaagy gyönyörűűűséges labda atom gyorsan csupa retya lett. Úgy igazán. Nem látszódott a színe, amire nem is emlékszem. Dobáltuk, meg minden, elvoltunk. Labda elgurult/pattogott, először valami kis patakszerűbe, aztán a londoni Temzébe(?), és mi rohantunk a közvetlen parján (mert ugye tudtunk rohanni, mert hogy az álmomban ez tulajdonképp egy baszott nagy patak volt), folyamatosan röhögtünk, aztán hirtelen megállás után nem tudtuk ezt miért. Eredetileg labda után indultunk, de az mint egy betontömb elmerült a vízben. Ekkor valamiféle hirtelen ötlettől vezérelve fényképezőgépet kerestünk, hogy ezt már pedig meg kell örökíteni. (érted, a semmit. labda eltűnt. mind1...) visszamentünk, hosszú percekig futottunk a labda elsüllyedése után, mégis pár lépésből visszaértünk. labda előjött(!). de mi még se vettük ki, még se fényképeztem le, mert következő lépésben egy buszon voltam... egy ismerős pasi mellett aki nem úgy nézett ki, ahogy, de még is tudtam, hogy ő az. ez pár másodpercig tartott, aztán olyan volt, mintha valamiféle naaagy családok által szervezett kirándulás lett volna az egész. ott nézegettem a dolgokat amiket fényképezővel felvettem. nah ezen az volt, hogy balaton. vagy  velencei tó, nem tudom, a kettőközül valamelyik. ott volt tesóm, aki pár centire volt a vízben, a körülötte lévő kisgyerekek viszont nyakig elmerültek benne. (vágod, tesóm vízen járt...), én meg valami felfújható vízijátékkal szenvedtem, a kb. 5-6 évvel ezelőtti állapotomban. hirtelen vissza busz, ahol idegesek voltak az emberek, mert egy család nem ért még vissza, nekünk meg indulni kellett, mert valami történik majd a holddal. először ahogy mentünk, egy hatalmas, furcsa holdat láttam, és megijedtem, hogy máris ilyen közel van, aztán láttam, hogy az csak valamiféle bolt, vagy nem is tudom. az igazi hold is ugyanolyan volt, de sokkal kissebb. csavarok voltak benne, tojás alakú volt, és volt egy hatalmas vastag acél kerete, amikből még nagyobb csavarok álltak ki. mindekőzben mondtam a mellettem ülő pasinak, hogy én félek. ő is mondta, hogy fél. egyszer csak azt vettem észre, hogy van a kezemben egy ecset. nah azzal én szépen elkezdtem a színesruhámról leszedni a színeket(?) és megettem. édes volt. legalábbis azt hiszem... 

és kb itt lett vége. 

pff... 

Nyelvem okés, rohadlohad lefele... orromból viszont kiesett a piercing, és mivel hajlított a vége (pont azért, hogy ne essen ki), most egyszerűen nem bírom visszarakni. így is belefúrtam pár napja az orrcimpám belsejébe... most fáj... pedig eddig mindig sikerült, remélem azért nem nő össze, mostanság nem érzek késztetést újjabb szuratásra...

Ezt az apró tényt leszámítva egészen jól elvagyok. ami - hülyén hangzik, de - hiányzik, az a sok beteg gondolat ami egykor lazán kipattant a fejemből. néhány még a blogba is jutott... egyrejobban félek attól, hogy felnövök. tudom, hogy ilyeneken nem kéne parázni. nem is parázok. de nah. most votl gyerek nap, én meg hisztiztem, (hogy anya még azt se mondt, hogy qrv@anyád bikkmakk...) erre meg beszóltak páran, hogy nem is vagyok gyerek... háthogyafaszbanelennékaz?!... pfff... ezek a mai fiatalok... idegőrlő... 

hát ugye igen. a 3. szerelmem is megvan. és fáj, és feldagadt, és első nap megbántam, és szenvedtem (szenvedek), de nem gond. ez van. hülye vagyok, világ, fogadj el így...

érettségi. ha 21.én nem is, de ma elkezdtem(tudod, tanulni.). minimum két magyar tétel a fejemben van. (korábban tanultam már egy csomót, de nem vagyok benne biztos, hogy meg is maradtak), és elkezdtem a törik kidolgozását. Vale-t meg irígylem, mer ő korábban rákényszerítette magát. én sajna betegesen lusta vagyok... pedig muszáj, hogy letudjam ezt is, mert ahh, olyan tervek vannak nyárra, hogy hűha.

de sajna az első project némi huf összeszedése... a vég cél pedig hegyalja... ami kell... mert oanjólecc :( és én lehet nem leszek ott. miiiit?! dehogynem. ott leszek. tuti biztos. (skizoh-optimizmus. hidd el, a legjobb.)

amúgy a legrosszabb ebben az érettségi szünetben, hogy tiszta nyári szünet feelingje van. érted. felelősségektől, stressztől, következményektől mentes, nyugodt pihi 3hónapon keresztül. de nem... az még totál messze van. de no problem. eccer az is eljön... el kell, hogy jöjjön. ha már én nem tudom megállítani az időt, más se tudja. ennyi. pont. pusz.

höhh, azóta is tanulok... nah jó, nem hazudgálok itt összevissza... de most el fogom kezdeni.

amúgy ma szuratok mégegy pc-t, és ez után leállok a vasakkal. 3 kellett. ma meglesz.

nah pápá. 

holnap elkezdek tanulni. komolyan elkezdek tanulni. tényleg. esküszöm. ...

de addig is:

...unatkozom... am... semmi nem történik... halálom ez...

valahogy lenne is kedvem írni, meg nem is... hm. inkább nem...

^szóóóval.

a szombat volt életem egyik legeslegjobb napja. akkorát buliztunk, mint még soha máskor. iszonyat jól éreztem magam, kemény egy este volt.

mai nap. ... ööö... vagy én vagyok abszolút hülye, kultúrálatlan, és sötöbö, de ki hallott már peteli istvánról 12éves tanulmányai során??? mert én biztos hogy nem... de nem gond, bevállaltam. lesz ami lesz.

holnap. wááááááááh. (tömören röviden)

am írtam 12éves összefoglalót. lapra. ha majd lesz kedvem bepötyizem.^^

most meg menek és döglődök, esetleg relaxként megint felvetem az ötletet anyumnál, hogy pezsgőzzünk. :D 

itthon csiccsentettem be, mert h alapozunk a holnapra... a királyi többes én vagyok. a sok kicsi sleeplessness. de csak pezsgő tesztelés volt, esküszöm. nrm vagyok én zugivó. komolyan. csak nah. lecsúszott egy üveg xD.- wáááh de jó volt.

tejóégtejóégtejóééég!... holnap... wáááh...!

hajat kell mosnom. aztán a hajamból ténylegesen hajat kell varázsolnom. kemény meló lesz, de képes vagyok rá. érzem.

aztán.

segítenem kell anyumnak, mert ugye sütfőz stb.

egyébként tegnap segítettem a házból házat csinálni. rend van. tittaság. remek.

továbbá.

bnőmmel be kell menni citybe valami fasságra... muszáj, pedig nincs kedvem. no problem, megoldjuk.

legalább szép idő van. de! ha holnap beborulás, esőzés, hóvihar, földrengés, vagy egyéb hasonló támad minket, akkor én nagyon megverek valakit... nem tudom kit, még ezt is ki kell találni.

aztán ööö... holnapi project a fejem. konkrétan kell belőle fejet szerkeszteni. mert imént belenéztem tükörbe és... hát ne akard tudni, hogy mi volt benne. szörnyű...

holnap azé lesz party. csinálunk. tudod miért? mert az kell! ugyan is. az részemről a project, hogy holnapra betiltottam az érettségiről való kommunikálást. ez egy tiszta, és korrekt dolog az idegállapotom védelmére. vasárnap pedig majd a másnaposság miatt nem lesz energiám azon görcsölni, hogy húúú, mi lesz hogy lesz sötöbö. 

áh, a körmeim. konkrétan velük álmodtam. szépek, nagyok, de kurvára egészségtelenek. elérnek egy bizonyos méretet (tény, hogy tényleg nagyok. hosszúak meg minden), és utána elkezdenek betöredezni, levállnak rétegekben (?!), átlátszóak lesznek és hasonlók. pedig muszáj, hogy hosszúak legyenek, mer ha rövidek lerágom őket. így viszont nincs szívem hozzá. amúgy kegyetlen. egy időben csak fekete körömlakkot voltam hajlandó venni... nah most milyen színűek?! rózsaszínek. változtam. sokat.

lehet fogok írni abbó a minimális, de annál furcsább emlékeim alapján egy "12éves" postot. minden más lett...

nah de most asszem menek.  

kettőből egy... holnap muszáj bemennem, ma meg itthon rohadok. kezdődik megint a betegség... nem rég lábaltam ki belőle, akkor jártam suliba is, de ha most nem szedem össze magam ballagásig, nah meg persze érettségiig, akkor az szar lesz úgy. egészen konkrétan...

kávékávékávékávékávééé, wáááh! xD

túlpörgésvan emberek!

nah szal. normális, hogy már sokadik napja a Last Resort-ot hallgatom? tudod, így folyamatosan... ahh, beleszerettem^^ :D

amúgy szerenád.

amúgy nem buktam meg.

amúgy jövőre akkor is elhúzok innen.

amúgy végem van. xD

jaaa, izé. vale. ha annó tényleg sikeresen behatároltalak, hogy ki is vagy, és ha ezt te elolvasod, akkor ezennel aszondom neked, hogy tök jó a tablótok. :D de komolyan. ma csodálgattuk őket barátosnőmmel.

meg izééé. ööö. két nap emberek! wááá, kész... még fel se fogtam. az a szitu, hogy én túl kicsi vagyok az effajta dolgokhoz... pff.

meg izééé. nem tom. ennyi. pötty.  

tegnap este = no comment...