Tag: kocsma

Előterjesztés

Elmúlt érák homályába tűnő fiatalkoromban alkalmanként feltűnt “a Tereskova”. Nem az énekesnő maga persze, hanem az ő Unikum című dala, aminek kórusa hogy “unikum, sör, rum, kevert / nem értem miért vagyok reggel levert”. Kalandvágyó (bár altert részemről alig hallgató) fiatalként felmerült, hogy ezt a szettet Tereskova néven fogyasszuk. Tekintve, hogy három feles és egy sör azért már nem marad nyom nélkül, gyakran ugyan nem.

De elég a múltba tekintésből, vár a jövő! Szeretném előterjeszteni a Tereskova testvér-szettjét, a Korpiklaanit. Ugyan a Tereskova az énekesnő egy számában bukkan fel, a Korpiklaaninak italonként van egy-egy száma (így persze elvileg a sorrend tetszőleges). Maga a kombó: Jager, sör, tequila, vodka.

Háttér: a minap futás közben dobta be a Spotify a Tequila című számukat. A Vodka és a Beer Beer már megvolt régebbről, és miután hazaértem, a tecsőn fedeztem fel, hogy van a Jagerről is daluk. Itt jött az ihlet. Mellesleg a decemberi ecuadori expedícióra készülve most egy hónapig alkoholmentesen élek, úgyhogy tesztelni még nem tudtam. Gyanítom üt akkorát, mint egy Tereskova.

Lábjegyzet: a videókat csak a zene kedvéért, nem kell utánozni. Jagert üvegből inni vagy tequilát magadnak párolni nem feltétlen életbiztosítás…


Whisky

I’m not a whisky person. Generally they’re too strong to sip and taste, but who even drinks whisky in shots? Adding water or making it into a highball feels wrong – as if I turned it into something else. So if I drink whisky, it’s on the rocks.

Last night I visited the jazz bar Blue Note with a friend. Brenna Whitaker was on stage, and whisky was in our hands. I picked a Lagavulin 16 year old because the name had that nice single malt scotch sound to it.

Lagavulin 16 @ Tokyo Blue Note


Good beer, bad beer

A week or so ago I went to Popeye with a friend, had a bunch of beers, but nowhere close to getting drunk. That wasn’t the point either, just an interesting flavor to the night.


Just another beer night

Well, not really a beer night, but still. I just happened to have two 50% coupons for Popeye in Ryogoku from the last time I went there with Quattro, and they were valid until yesterday. You can’t let such an opportunity go to waste, so after waking up past 3pm (long live sleep deprivation) and working out for a few hours at the local gym, I decided to go and use the coupons.


Kocsmatúra

Anno twitteren linkelte valaki, hogy lesz majd Tachikawában kocsmatúra lehetőség. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy veszel egy jegyet x jenért, amivel aztán kijelölt kocsmákban kapsz egy italt és valami kísérő sörkorcsolyát. Persze nem akárhányszor: mindig meg van szabva, hány körre érvényes a jegy. Most varásnap kezdődött az esemény, és nem hagytam ki. Vagy igen.


Beer and Google-fu

After an eventful day I had my well-deserved (small) can of beer a few hours ago, and as beer usually does, it made me pee every ten minutes. I didn’t have any time to spare so I asked the internet why that happens.


Get real

For having fun on a night out it’s often more important who’s absent than who’s present. There are people I can chat about anything (pretty literally) for hours, while there are others who manage to derail any conversation in 20 seconds with such fury that I end up being bored out of my mind in a minute and then spend the rest of the night trying to find a way to escape.


Way to go

Today the plan was that I’d go to the sushi place in the neighborhood and socialize with whoever’s there at this time (it’s friday night, so I had my hopes up). Except when I entered there was no one but an older lady who looked really surprised at me. That in itself wouldn’t be weird (after all I’m a westerner in a japanese living neighborhood), but instead of welcoming me, she started with a “what do you want?”. Now that’s weird.


Meglepetés

Tegnap kocsmázni mentem két barátommal, aztán hazafelé megláttunk egy nagyon pici beülős helyet, amit még ők se (akik aztán tényleg nagy kocsmavándorok) ismertek. Ugyan alig fértünk be, azért beültünk egy pohár szakéra.

A két cimborám egy idő után kiment dohányozni az arra kijelölt helységbe egy sráccal, aki egy kicsit utánunk érkezett. Én maradtam a helyemen beszélgetni a többi vendéggel. (Itt következik kb egy órányi említésre nem méltó társalgás.)

A meglepetés akkor ért, amikor hazafelé az egyik barátom megjegyezte, hogy milyen gyenge füve volt a srácnak. Csak néztem. Hogy mi? Japánban most először találkoztam helyi füvessel, és arra aztán legkevésbé sem számítottam, hogy egy ilyen kis hely vécéjében csak úgy előkapja valaki a bongot…

Ilyen is van, ezek szerint. (Bár engem nem érint, mert 1) nem érdekel 2) még ha érdekelne se tudnám valószínűleg megfizetni.)