Hosszas (cöh, két hét) távollét után újra itt vagyok és újra írok, mert csak. Ugye ezt a két hetet a Balaton mellett vertem el, egyet családilag, egyet haveri körben. Mind a kettő jó volt, az első regenerálódni (és biliárdozni tanulni), a második pedig degerálódni. Ma már voltam vezetni, még majd jön egy hosszabb biciklitúra Fülekre és/vagy Salgóra, aztán irány az uszoda… egyszóval elkezdek bepótolni két hétnyi nemmozgást. Na de előbb a nyaralásról.

Vittem magammal jó sok zenét, és nagyon meglepődtem, hogy a két kis elemem kihúzta mind a két hetet, csak hazafelé a vonaton, fél órányira a hűs otthontól merült le a második is. Tényleg nem kamuztak a Creative-os népek, amikor tizen-sok órányi lejátszást ígértek egy elemmel.

Az első hét családom körében telt el, mindenki volt ott valameddig, ami ritkaságnak számít nálunk, olyan jól szét vagyunk szórva. Első napon jó idő volt (jó idő, nem ilyen szabadtéri szauna, mint mostanában, hanem csak harminc-egykét fok), viszont aztán jött három nap, amikor esett, fújt a szél (úgy nagyon) és eléggé hideg is volt, úgyhogy ezekben a napokban csak punnyadtunk, olvastunk meg lent a szálloda bárjában biliárdoztunk. Ja, meg nővérem barátnőjével vitorláztunk. Aztán szerencsére a hét második felére megint jó idő lett, lehetett strandolni meg a tipikus balatoni tevékenységeket folytatni. Még szörfözni is tanultam – nem mertem azt írni, hogy megtanultam, mert attól azért még elég messze vagyok, hogy én becsületesen szörfözni tudjak.

Aztán eljött a hétfő, a família hazabumlizott, én meg az ellenkező irányba menő vonatra szálltam és egy óra múlva már Balatongyörök talaját tapodtam. Első este volt gulyás (jó kis vacsi, fél egyre el is készült – éjjel fél egy, mielőtt még valaki megkérdezné), meg aztán jó nagy frász egy kóbor agártól és egy jókora futás, aztán második nap beleállt egy kagyló a lábamba, ami miatt két napig be volt dagadva és még két napig bicegtem. Borzasztó hőség volt, nap közben árnyékban negyven fok fölött, úgyhogy naphosszatt bent lebzseltünk a házban, beszélgettünk, olvastunk, aludtunk. Két Edda koncerten is voltunk, Vonyaron meg Cseszneken, ugye merthogy az az osztálytársam, akiknek a nyaralójában voltunk, az Edda gityósának a lánya (hehe). Jó buli volt mind a kettő, meg úgy egyáltalán az egész hét. Balesetek akadtak, volt aki eltörte a kezét, volt akit darázs csípett, volt aki pofára esett (szó szerint), de semmi maradandó.

Túlságosan egyszer sem ütötte ki senki magát, bár az utolsó este (mint az elvárható) egy kicsit meredekebb volt a többinél (részemről legalábbis).