Month: January 2008

Petőfi

Sors hatására elkezdtem a Petőfit hallgatni (természetesen a netes folyamot), és általában tényleg olyan “nem is rossz, de azért nem vagyok oda és vissza érte” jellegű zenéket játszottak. Erre most hirtelen elindult egy olyan szám, aminek első ötven másodpercét fejből kenem, különösen az “eszperente reppet”… Vad Fruttik – Sárga zsiguli. Azt hittem lehidalok.


Tervek v4

Most jöttem rá, milyen gyakori cím itt a blogomon az, hogy Tervek. Eddig volt már vagy három ilyen bejegyzés… No de sebaj. Volt már ilyenekben mindenfélékről szó, most nem lesz semmiről. Jövő szombaton megyünk Pestre az ELTE bölcsész nyílt napjára, aztán korizni valami jégpályára, aztán haza, és szerintem az a nap nagyon, úgy nagyon jó lesz. Főleg hogy előző este lesz egy jó cimborám szülinapi bulija, ami előre láthatólag hajnalig fog tartani és egész biztosan nem fog ráilleni a “szelíd” jelző (jelző?). Aztán a nyaram is kezd úgy-ahogy összeállni. A Szigetesek igazán kezdhetnének már valami fellépőlista-szerűséget, hogy egyáltalán eldöntsem, érdemes-e menni (mondjuk ha lesz rá pénzem, úgyis megyek, minél több napra) – valahogy a Wackenesek már jópár hónapja tudnak biztosat mondani fellépő-ügyben, a Sziget meg ugyan minek. Meg még lehet, hogy el kéne menni majd a szlovén MetalCamp-ra is, nagyon jónak tűnik a felhozatal, és most Gamma Rayen egy srác is áradozott róla (valami külföldi volt). Három feszt még talán belefér…


Ave Caesar, nos morituri te salutant!

Now listening to the Gamma Ray live recording of Victim of Fate, after a short wiking (neologism, etc etc), i realised that those heavy and/or power metal bands i know—quite a lot of them—are/were main or side projects of Kai Hansen. That man is really a great musician.

It’s also strange how unstable one’s mental state could be. For example, a single word could cheer me up, but in a matter of sentences i could be just as down as possible alive. Else. In the afternoon i was reading Queen Loana (naturally not the full title, i’m lazy to write it all), and as i wrote about it earlier, i really like it. It’s just so… well, i can’t translate this feel into words. Doesn’t matter anyway…

So. I haven’t done anything else today than went to church, came home, read the aforementioned book, wrote a post, had lunch, read, felt sick, slept, read, drove my gran home and here i am filling my MuVo with various kinds of music. I really should finish that Yann Martel audio book, on the one hand because it’s really good, on the other hand because it takes up a load of space.

You have read our daily not-worth-reading post. Tcha.


Tudom már

Tegnap este még mielőtt elaludtam volna olvasgattam néhány régebbi irományomat (meg írtam is hozzá egy keveset), és jó volt – már ha jó volt, mert lehet jó egy kellemetlen emléket felidézni? – újra végigolvasni az akkori gondolataimat. Azóta már legalább tudom, hogy hova s miért.


Ethereal

I installed Feed Reader and Ethereal on my laptop. To be honest, i don’t really like FR, simply because it couldn’t import my live bookmarks from FireFox, and i no way want to manually do that… Sorry FR, that’s an uninstall for you, i’m an impatient type. On the other hand, Ethereal is just fantastic. I never would’ve thought this much data could be captured so easily. I already have winpcap for it, but i’m seriously thinking of getting airpcap too, since my laptop’s running on a wireless network… Naturally only if it’s free, and too bad as far as i know now, it isn’t.


A szerzetes

Hosszú idő után újra írtam. Előszörre egy kísértetiesen blogbejegyzés-szerű dolog sikerült, de rájöttem, hogy az nem lenne jó most, úgyhogy inkább írtam mást. Olyan lett, mint az Üzenet a palackban, a Hold a kútban vagy az Expel. Ahogy ott is néha említettem, mi van benne – ebben A Rózsa Neve van. Egy csepp.


Meine Cordelia!

Arm bin ich – Du bist mein Reichtum; dunkel – Du bist mein Licht; ich habe nichts, brauche nichts. Und wie sollte ich auch etwas besitzen können, es ist ja ein Widerspruch, daß der etwas besitze, der sich nicht selbst besitzt. Glücklich bin ich wie ein Kind, das nichts besitzen kann und nichts besitzen muß. Ich besitze nichts; denn ich gehöre nur Dir, ich bin nicht, ich habe aufgehört zu sein, um Dein zu sein.

Søren Kierkegaard – Tagebuch des Verführers i

Saltarello

A saltarello – amennyire én tudom – egy vidám tánc. Igazából én csak a zenei alapját ismerem, mert a Dead Can Dance Aion című albumán vagy egy Saltarello szám. Mit ne mondjak, amikor éppen olyan korszakomat éltem – és néha élem – rongyosra hallgattam azt a számot. Most pedig, ahogy a jelenlegi válogatás listán ugrál véletlenszerűen a zenemasina, egyszer csak egy ismerős dallam ütötte meg a fülemet (szerencsére nem úgy, ahogy a magukra maradt hangok ütötték meg Monyákos Tuba fülét), bár biztos voltam benne, hogy nem volt az Aion a listán. Az Amorf Ördögök Dióhéj Hajós című számának viszont bizony ugyanaz a saltarello ritmus az alapja… A saltarello szó egyébként az olasz saltare (ugrani) igéből ered, nyilván mert ugrálós tánc volt. Erről persze nekem egyből eszembe jut egy másik olyan kifejezés, amiben benne van egy rokon szó: salto mortale – halálugrás.


Down

Life has that good quality, that nothing ever goes how i plan it. Sometimes this backfires badly, and hurts those the most i love the most. It sucks to the tenth power that i can learn how to drive in a month, one can learn skating in the matter of hours, can learn a language in a few years, but i damn no way could learn how to live my life right – in eighteen years.


Álmos

Igen, az vagyok most. Pedig elvileg nem kéne, de úgy tűnik, ebbe már nincs beleszólásom: hiába ittam egy fél órája egy erős teát, semmi. Pedig általában fel szokott ébreszteni…

Kódolni kéne. Olvasni kéne. Szervezni kéne. Kéne, kéne, kéne, én meg ülök és nagyjából csak lesek ki a fejemből. Kilenckor olyan kóma vagyok, mint máskor éjfélkor. Hej, mi lesz így.