“… Szép a ruhád, szép a lovad! / Mi szél hozott monca erre? / És mi vajon szíved terve?” Valamiért most délután eszembe jutott ez a pár sor (pontosabban csak az első kettő). Ha valaki esetleg ért a pszichológiához és az emlékezet működéséhez, megmagyarázhatná, miért.

Tegnap este meg akartam keresni Illést a Bibliában, de nem találtam, csak ma reggel lelte meg anyukám a történetét (a Királyok könyvében). Most délután el is olvastam, de még ezzel nincs mára vége az olvasmányaimnak. Jött ugyanis nővérkémtől egy csomag, ami eléggé meglepett (nem számítottam igazából semmi ilyesmire), viszont miután kibontottam, egyszerűen sokkolt. Nem más volt ugyanis, mint James Joyce-tól a Finnegans Wake, amiért már annyiszor nyavalyogtam. Az Ulysses mellett ez az egyik fő műve, viszont ezt még nem fordították le magyarra (hetven év alatt…), így angolul fogom olvasni. Egy kicsit megrázott, ahogy kinyitottam, és egy szót se értettem belőle. Segond. Előbb befejezem az Ecot, amibe most el vagyok merülve, aztán jöhet ez. Alig várom már!

Vagy valami olyasmi. Olyan poén, hogy nagyjából mikor negyedszer mondja ki valaki fél percen belül, hogy “Valentin-nap”, esik le neki, hogy ez a névnapom. Külföldi elnevezés előnyei és hátrányai, ugye. Na de a lényeg, hogy volt ma kemény öt órám (három matek és két magyar), holnap meg kettő lesz. Nevetséges.

Ma délután volt foci is… Majd’ lehidaltam, amikor megláttam, hogy “Alkohol-liga” a bajnokság neve. Sajnos kikaptunk (3-2-re), de én legalább megtettem, amit meg tudtam, és a (szégyenletes) három kapott gólon kívül kifogtam néhányat, úgy érzem, talán formában voltam.

Suli után irány haza, ahol is délután megnéztük Vele az Amelie csodálatos életét, ami egy jó film, ezt nyugodtan mondhatom. Nekem legalábbis bejött (meg úgy az egész). Nagyon jó délután kerekedett így…