Tegnap nem akartam a géphez ülni, ami többé-kevésbé sikerült is – ezt jelzi, hogy nem plörköltem egyet sem – bár tagadhatatlan, nem volt könnyű megállni, mivel tegnap járt le a valerauko.net domain, így csak reménykedni tudok, hogy hétfőig (amikor el tudok rohanni a bankba rakni pár ezer forintot a számlámra) nem rakják át “redemption period” státuszba, mert akkor nagyon nagy bajban vagyok (onnan már huszon-néhány ezer egység újraregisztrálni).

Nameg olvasni szerettem volna. Be kéne már lassan fejezni azt a Rilke kötetet, végül is már nyár óta nálam van, és nincs ötszáz oldal… Igaz, cserébe nem az a kifejezetten könnyű olvasmány (igen, jól érzed, magyarázom a bizonyítványt). Viszont még olvasni se tudtam teljes svunggal leülni, mert a tévében egész nap House maraton ment, és estére már csak a fénylő üveget bámultam – reklámszünetekben meg a könyvet.

És gondolkozok, gondolkozok, hogy mégis hogy lehetne úgy megcsinálni a blog eljövendő kinézetét – merthogy változni fog, az fix – hogy új legyen, naprakész legyen, és én legyen. Vagyis ne valami tucattermék, hanem igazi, egyedi dolog. Megszenvedek vele, de hogy jó lesz, az fix (ilyenkor jut eszembe taltos írása a perfekcionizmusról).