Reggel elkezdtem kanjikat tanulni, aztán elrohantam, megvettem magamnak az eheti Jumpot, elolvastam belőle néhány mangát, “kiszótáraztam”, amit nem értettem, aztán úgy döntöttem, hogy elég ennyi mára, és elindultam Fuchuba vonattal, hogy körülnézzek. Vettem magamnak egy nyakkendőt a “uniqlo” nevű helyen, piszok olcsó, az biztos, hogy mindent ott fogok venni. Sétálgattam, fotókat csináltam, aztán megéheztem. Mára a terv ramen volt (Naruto feeling, a manga után főleg), de ez természetesen nem jött össze. Fuchuban, amikor megtaláltam a ramenest még nem voltam éhes, az meg azért nem kis adag, amikor meg visszaértem a Tobitakyuhoz, a “közelben” lévő meg már bezárt. (Nagyjából az orrom előtt ment el az eladó.) Úgyhogy morcosan jöttem vissza a koliba, hogy ma is bentót kell ennem – aztán jött a megrémülés ideje, ugyanis a bentós hely is zárva volt. Ezután nem volt már kedvem keresgélni (mint azóta a skót lány felvilágosított, “hétfőn errefelé minden zárva van”), bementem egy kombinibe és vettem magamnak mélyhűtött kaját. Szerencsére megmelegítették nekem és még pálcikát is adtak, úgyhogy nem haltam éhen. Azóta a HLT honlapján dolgoztam, meg blogoltam meg hasonlók. Most pedig vár a hajmosás, bár már egy órája is elhatároztam ezt ugyanígy, ugyanezzel a lendülettel.