Most amikor odaraktam a tejet melegedni a kakaóhoz jutott eszembe egy rövid gondolatfolyam végén a következő (és ismét csak vendéglátósnak tanulok (legalábbis úgy tűnik), nem közgazdásznak – vagy ha sikerül váltanom, diplomatának): kellene egy kocsma, lehetőleg egy háztömb sarkán, a következő hangulatos névvel: sarki kiskocsma. Még esetleg az belefér, hogy “Józsibá sarki kiskocsmája”, de semmi több. Itt nagyon furcsa és taszító, hogy mindenre az angol szavakat használják, katakanával, ráadásul olyan szánalmasan kiejtve, hogy az már fáj. (Ráadásul maguk se tudják, milyen nyelvből is vették át tulajdonképpen, lásd például a “zubon”-t, ami nadrágot jelent és a tanárok se tudják honnan jön.) Hasonló otthon, hogy az utcán csak “pub” és “restaurant” van, pedig tulajdonképpen senki nem hívja így őket… Miért kell negyvenkettes számú vendéglátóipari egységnek lennie? (Bár annak is megvan azért az igazi vadparaszt hangulata.) Legyen kocsma. Őszintén, felvágás és “pub” nélkül. Aztán lehet ott százforint-kétliter tabszosbort meg kevertet és kommerszkörtét árulni, kit érdekel, annak is megvan a maga hangulata, nem csak az agancsoskólának.