Elmajszolok egy otthonról kapott islert, és már nem tűnik olyan gyászosnak a helyzet. Igaz, hogy jövő héten ötven oldal japán történelmet kell nagyjából fejből tudni, úgy hogy egy igen debil forma (hiába végzett a Wasedán (a(z egyik) legjobb japán (magán)egyetem), nem tud normálisan beszélni, és mellesleg olyan csúnya, hogy nővérkém kedvenc Shane MacGowan-ja/je elbújhat mellette, bár ennek nincs köze a tanítási képességeihez) tartja, tipikus töriórai hangulatban (azaz olyan dögunalmas, hogy még ha érdekel is, két perc múlva alszol), a vizsgáig összesen három, azaz három darab óránk van összesen (vizsgák után kezdődött a tárgy, egy elmaradt, tehát eddig volt kettő és még ez a hét), és tudni kell az imént említett ötven oldalt, nagyjából kívülről, japán módi. Dícsértessék. (És akkor még ugye nem volt szó a hó végén kezdődő többi vizsgáról, amik közt ott a drága közgáz és a matek, amiben a tavaszi tananyagot is számonkérik, plusz a japán, amiről inkább nem is mondok semmit.) Úgyhogy most gyorsan befejezem ezt a bejegyzést, és tanulok, meg tanulok meg tanulok, meg majd megpróbálok embereket rávenni, hogy üljünk le egy pizzával filmet nézni valahova (a 9-et tervezném)… (A hétvége beszámolója majd.)