Előadó szerepkörben, természetesen. Egy-két hete dobta be a tanár, hogy jó lenne, ha tartana mindenki előadást az országa emberi jogi helyzetéről. A lehető legjobb időpontba rakta, ugyanis nem órán, ugyan miért, hanem a mi vizsga előtti szabadidőnket csökkentse tovább. (Amúgy is van egy ilyen szokása, a múltkor jött egy mongol lány a Kyushu egyetemről beszélni, aztán drága tanárunk ezen ürügyből szolid harmincöt perccel tovább tartotta az órát, mert megteheti…) Az előadások három után nem sokkal kezdődtek, nekünk meg a koncert előtt fél ötkor már a helyszínen kellett lennünk. Végül aztán négy tízkor bevágtam a következő előadó elé és rekordsebességben lezavartam az előadást. Nem sokszor bonyolódtam bele, nem rontottam el (túl) sok kanji olvasatát, úgyhogy túléltem (és csak remélem hogy a tanár nem rágott be, amiért az engedélyével leléptem a koncertre). Fél öttől “főpróba”, aztán öttől kezdtünk. Közönség elég kevés volt, pont amiatt, hogy mindenkinek tanítás volt még. Ugyan hibák voltak, de összességében szerintem jól sikerült. Utána elmentem venni tejet, narancslevet meg (mint kiderült feleslegesen, mivel még volt) kenyeret (azért megszenvedtem vele mire találtam nyolcszeleteset, egy kombiniben volt csak, ott is a szokásos ár nagyjából háromszorosáért). Ahogy visszaértem (fél hét körül), gondoltam benézek, hátha még tartanak az előadások – még olyan felháborodott fejet, amit a tanár rámvillantott, hogy miért csak akkor érek vissza… (Bennem meg az “ez hülye?” teljesen logikus kérdése.) Pont a vége volt amúgy. Estig meg már csak annyit tudtam csinálni, hogy bepakoltam Ankiba a kanjikat, és megnéztem egy rakás How i met your mother részt… (Ja, az előadás vázlata elérhető, pdf.)