Egy kicsit elszámoltam, hogy mi van hátra. Amikor a tanár kiosztotta, csak ránéztem, miből lesz és mennyi számonkérés. Egy fejezetnyi kanji (két adag, nagyjából 30-40) hétfőre, nem nagy ügy, ha nagyon nem lesz rá időm, akkor akár hétfő reggel reggeli közben is be tudom magolni. De azt nem néztem, hanyadik fejezet. Előzőnek az első fejezet kellett csak, amit ráadásul órán át sem vettünk, vettük helyette a harmadik fejezetet, aminek persze így órán találkoztam először az új jeleivel (nem volt vészes, szerencsére többségében csak új olvasatok). Az viszont valószínűleg csak nekem maradt ki, hogy a következő (tehát hétfőre) teszt már az ötödik lecke anyagát kéri számon, ami a 10-11. adag kanji. Ami már nyolc plusz, az első kettőhöz képest. Arra számítottam volna eddigi tapasztalatok alapján (naivan), hogy majd jelzik melyikeket kell megtanulni (mert a szövegek közül se mindet vesszük, mint a fentiekből látszik), de persze nem: gondolom inkább mindet. Örömteli.

De legalább kutattam jó sokat az előadásomhoz, szerencsére a nyelvészeti portál Wikipedián nagyon gazdag, úgyhogy szinte ki se kell mozdulnom onnan – bár a végleges előadásomhoz azért kikölcsönzök majd egy-egy Szemerényi és Greenberg könyvet a könyvtárból.

De amiért elkezdtem ezt a bejegyzést írni, hogy milyen Narutós fejezetbe bukkantam most, hogy a kanjikat pakolom Ankiba: egy adagban van a 車輪 (sharin, bár csak hangzásra meg a -rin- ugyanaz benne, mert ott 写輪眼) és a 限界 (genkai, ismerős lehet a 血継限界-ból (kekkei genkai), amik közé meg ugye a sharingan is tartozik)…

Ebédre curryt csináltam, először saját főzésű, de jó híg lett. Majd legközelebb. És sajnos a Hanamasában nem árulnak oatmealt.