Akármennyire is szeretem játszani basszuson azt a Red Hot Chili Peppers számot, most másról van szó. Havazik.

De az elejéről kezdem a történetet. Tegnap este az állomásnál voltunk az egyik kínai lánnyal akinek lassú a gépe és újat akart venni. Hideg volt és fújt a szél, de ezt így a tóparton én már megszoktam. Meg ahhoz képest, hogy otthon milyen idő volt, még kifejezetten kellemes is. Aztán hazaértem, megcsináltam pár feliratot, majd punnyadtam (közben feltűnt, hogy nagyon zúg kint a szél) és valahogy három óra felé azért már úgy döntöttem, hogy ideje lenne ágyba kerülni. Kimentem a folyosóra, lekapcsolgattam az éjszaka közepén teljesen fölöslegesen égő lámpákat (energiatakarékosság rulez), és ekkor tűnt fel, hogy a koli előtere furán fehér. Az előtér fedett. Aztán jobban megnéztem: hóvihar!

Nagyon örültem neki. Aztán ma reggel fölkeltem, kinéztem az ablakon, és a helyzet változatlan: ezerrel esik a hó, szörnyen fúj a szél, a látótávolság szerintem nem több ötven méternél. Az erkélyem korlátján már összegyűlt vagy tíz centi hó, és még a szagvédelemből az erkélyen (de közvetlenül az ajtó előtt) tartott tornacsukámból is csak két hókupac látszik. Fotót is akartam csinálni, de a telefonomról nem tudom hogy elküldeni, úgyhogy csináltam egy videót a zipoddal. (Azóta még több a hó.)

tl;dr: Tél van, hóvihar van, vagyis jó idő van! I’m lovin’ it!