就活生として面接などでいつも聞かれたことは、学生時代で苦労したこととか挑戦したことだった。たぶん就活講座なんやらにでてる人も、こんな質問に対して準備しなさいと言われるだろう。運がよければその講座で練習する機会もあるかも知れない。
俺は、３回生の夏のインターンを含めて一年以上就活してたと言っていいだろうに、その苦労・挑戦の質問についても散々言われたのに、その中でその質問で会社は何を知ろうとしてるかなど、質問の裏については一切何も教わらなかった。どんな問題に直面したか、そしてどんな対応とったかはいつも中心にあるが、何によって「いい答え」と「微妙な答え」と分けられる？
俺がただ頭が悪いだけかも知れない、ただ自分の答えがたまたま合ってて考えずに済んだので考えなかっただけかも知れないが、先週会社の人と話してそれを知った。
別にどんな問題でもいい。別に対処法が間違ってもいい。ＰＤＣＡの考え方が見られるだけでいい。経済学部の学生として一応学んだことはあったが、知らない人はウィキでも読んどいて。問題の対処法はつまり、系統的でいい。それだけのこと。
Tegnap kocsmázni mentem két barátommal, aztán hazafelé megláttunk egy nagyon pici beülős helyet, amit még ők se (akik aztán tényleg nagy kocsmavándorok) ismertek. Ugyan alig fértünk be, azért beültünk egy pohár szakéra.
A két cimborám egy idő után kiment dohányozni az arra kijelölt helységbe egy sráccal, aki egy kicsit utánunk érkezett. Én maradtam a helyemen beszélgetni a többi vendéggel. (Itt következik kb egy órányi említésre nem méltó társalgás.)
A meglepetés akkor ért, amikor hazafelé az egyik barátom megjegyezte, hogy milyen gyenge füve volt a srácnak. Csak néztem. Hogy mi? Japánban most először találkoztam helyi füvessel, és arra aztán legkevésbé sem számítottam, hogy egy ilyen kis hely vécéjében csak úgy előkapja valaki a bongot…
Ilyen is van, ezek szerint. (Bár engem nem érint, mert 1) nem érdekel 2) még ha érdekelne se tudnám valószínűleg megfizetni.)
Today i went to grab my dose of coffee for the coming ~10 days at the local Starbucks, and the whole place’s already in full Christmas mood. I got a sample of their Christmas blend and some “cranberry bliss bar” cookie, with encouraging introduction from the barista girl saying they match really well because of their cinnamon spiciness.
I was a bit confused at first about the “spicy” part when i actually put the samples to the test, since the coffee had a really nice, sweet berry-like aroma, supplemented by a warm and smooth (and indeed with a tint of cinnamon) taste. However, the real wonder came when i munched down the cookie bit too: the two together turned into the all-so-familiar (and all-so-missed) taste of mince pie.
I even considered actually buying a bigger dose of the duo then and there, but alas, i’m not well-off enough to pay 300 yen for a single slice of cookie (and i was buying the beans anyway, though of the espresso Christmas roast).
Welcome to our regular post-Ubuntu update rant. I’m a bit disappointed that i have to write one like this again, especially since i haven’t logged on to Ubuntu for quite a while after the update came out (i stayed on Windows to play League). And even with the extra time, there were problems present.
So, on the third try, i (miraculously) got it. I really have no idea how could i pass now and got failed the last time, considering i honestly did horrible this time (messed up one of the sharp turns and put out the turn signal too late once).
My conclusion is that it depends totally on the examiner. It doesn’t matter if you do perfectly (or as close as one can get to perfect), if they want to fail you, they will. On the other hand, if you get a nice guy (or just one who isn’t dead set on failing you) then you can make mistakes and still pass.
My case as a prime example.
Remember that article about how Japanese don’t have sex anymore? And that other (raging weeaboo) in response to it claiming they do?
Well. As you may well know if you know anything about me, i’m in the light music club of my university (yes, that light music club). We had our usual autumn festival last weekend, and the family of one of the third-years dropped by too. The guy’s a twitter addict, i mean it. I’d even go as far as to say he’s a typical nerd: video games, anime and playing his instrument is pretty much all there is (and also tweeting about all these activities). Thing is, he has a little sister and since the gig, he’s been going on about that a lot. How we mustn’t even dream of hitting on her. How perfect she is.
Then there was this interesting thing: his sister and mother asked him if he has a girlfriend – and he answered it’s too much time and effort (a sadly very common answer from japanese guys). “You’ll never get one then,” was the natural reaction.
Thing is, he’s still occasionally saying “dang i want a girlfriend so much,” and that confuses me. Want a girl but don’t want to make any efforts? Is that it? Considering how he’s quite average, i guess there you have one example from the inside of the problem cited in the articles i mentioned before.
Az egyetemi banzájból persze a zeneklub sem maradhat ki, és ma reggel én is színpadra álltam. (Ha-ha-ha.) Nekem ez négy hónap után az első fellépésem, mert nem mentem a nyári táborba anyagi fedezet híján.
Itt jöjjön egy kis háttérsztori: nálunk úgy megy (főleg így az őszi koncertnapokon), hogy ugyan reggeltől mennek a koncertek, az első felében csak ilyen tessék-lássék “ugyan ezek senkit nem érdekelnek” kaliberű zenekarok vannak, aztán este felé már jönnek a “jobbak”. A “jobb” itt azt jelenti, hogy mondjuk a klubfőnök zúzza benne, vagy csupa 3-4-5. éves (zenei minőség stb nem számít).
Ilyen háttérben eléggé zokon vettem, hogy ugyan mi “csak” egy “gejl” nyugati punkot zúztunk (Ramones, videó fácsén), azért két negyed- és egy ötödévesből álló zenekart első nap második zenekarának berakni nem semmi pofa.
Ráadásul az ötödéves srác, aki amúgy egy elég penge gitáros és jó fej arc, betolt egy elég nagy üveg valamit a fellépés előtt (ez délelőtt tizenegy óra), úgyhogy kb az ment ritkaságszámba, ha eltalált egy akkordot. (Mondjuk engem se kellett sajnálni, pofátlanul improvizáltam, amikor nem ugrottak be dalszövegek.)
Derp.
Most a hétvégén van az egyetemi egyetemes banzáj (滋大祭), amit most csak azért említek meg, mert az exem úgy döntött, hogy ő is eljön rá. Rosszban nem vagyunk, úgyhogy este elmentünk ráment enni, én viszont ennél többre nem vagyok vele kapcsolatban hajlandó.
Elkísértem a barátnője lakásához, ahol megszáll (én nem kérek belőle), aztán amint hazaértem, jött az üzenet fácsén, hogy “úristen nem találom a lakást, mit csináljak”. Ugyan tényleg egy nyílegyenes úton is el tud tévedni, de ez valahogy gyanús volt. Éreztem, hogy bármit is válaszolok, a következő sor az lett volna, hogy “aludhatok nálad?”
Inkább elmentem zuhanyozni, betoltam egy doboz Pocky-t és bontottam egy sört – és lám-lám, jött is az üzenet, hogy megtalálta végül is a helyet.
Aha. (Nők…)
A mai vacsora kulcsszava: fahéj. Főzni készültem, amikor feltűnt, hogy nincs már hagymám. Ellenben volt még pár (mikro)kocka vajam, gondoltam menni fog ez.
A vajba belevágtam a csirkét, aztán hirtelen ötlettől vezérelve egy kis adag fahéj ment a tetejébe. A cinnamon challenge óta vannak fenntartásaim a fahéjjal kapcsolatban, úgyhogy egy kicsit tartottam tőle, mi lesz a végeredmény.
Röviden: remek. Miután a csirkének kezdett már szép színe lenni, hozzá csaptam a szokásos tofut, sót, borsot, meg egy csipet paprikát, hogy legyen színe. Megvártam, hogy a tofu egy kicsit szétessen (legyen leve), aztán kész is.
Engem is meglepett, milyen jól sikerült.
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2024, valeblog. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.