Ma itt munkaszüneti nap van (kezdődik az arany hét ugye), de ennél jelentősebb volt nekem, hogy mosnom kellett. És esik.
Az még hagyján, hogy a könnyebbik részét (alsógatyák, zoknik satöbbi) a szárítógép megcsinálja, viszont ha már a pólókat is beleteszem, akkor vagy kétszer annyi aprót kell beledobálni, hogy elég legyen. Vagyis a feladat: kiakasztani a pólóimat száradni úgy, hogy az ablakom előtti (szabadtéri) szárítórudat nem használhatom.
There are these people who do stuff they don’t like. I don’t get it.
It’s one thing when you just have to do something to survive, even if you hate it (like working some shitty job), but apparently for some people online hobbies are like that too. Yesterday, in response to my earlier post, I was told “you and Xythar have this idea that fansubbing can be compared to like passive entertainment. But that’s you – other people treated it like a job.”
今日もまた研修でスタジオ行った。やることは他のスタジオとはそんなに変わらなかったし、雰囲気もどこだってけっこう独特だと思う。ただ一つ記録したいことがあって…
会社に入って２週間ちょいの今ですでにえるたそと呼ばれた。今日はじめて会った先輩に。
ん、なっ…い、いや、き、嫌いでは…ない。（長門改）
I just read koda’s post about fansubbing and I couldn’t agree less with it. She claims the same thing she’s claimed already when I showed up on Rizon four years ago: fansubbing is dead as it’s pointless to keep it up with simulcasts all over the place, and people who still stick to it are either delusional in that they can do better than the official, do it for the e-peen and/or simply don’t have a life.
I still call that bullshit.
Szerintem amióta nem lakok otthon (aminek lassan már lassan hat éve), ahányszor beszélek édesapámmal, annyiszor kérdezi meg, hogy sportolok-e rendszeresen. Ritka kivételekkel erre kitérő nemleges választ adok (ilyen kivételek voltak azok az időszakok az egyetem alatt, amikor tényleg minden nap eljártam kondiba és futni).
“Why did you come to Japan?” I don’t know if I’d written about this before and I just forgot or it’s just the almost-daily repetitions of this question that make me feel so bored of it. I just realized that I didn’t really elaborate on this part when I wrote about how I learned Japanese earlier.
Ma újra az egyik stúdióba mentünk “látogatóba” (ami természetesn azt jelenti, hogy takarítással kezdtem a napot). Eddig ez volt a legemberközelibb, ami főleg a stúdió második emberének (meg ne kérdezd, hogy mondják magyarul, még angolul se tudom) volt köszönhető. A manusz hihetetlenül rápörgött, hogy egy nyugati embert felvettek a céghez, és egész nap úgy ugrált az izgalomtól, mint egy nyolcéves. Egy idő után már én éreztem kellemetlenül magam, hogy a másik két újonchoz, akikkel egy csapatban vagyok, szinte hozzájuk se szólt. De a többi ott dolgozó is nagyon barátságos volt, még az elfoglalt rajzolók/animátorok is szakítottak ránk egy percet. Tekintve, hogy ez az egyik stúdió (kettőből), ahol olyan projekteken dolgoznak, amilyenekkel én foglalkozni szeretnék, azt mondanám 30-40% körül van az esélye, hogy ide kerülök végül.
I feel that I must add one thing to that earlier post about language learning: I didn’t put any effort into it. Sure in the first year I had to study pretty hard to keep up with the curriculum, but in retrospect even that just felt like a nuisance. I wasn’t actively learning vocab and I’d never sit down to memorize kanji if I didn’t absolutely have to. I just went with the flow and did what was necessary to get a pass grade.
On the other hand I know people who really care about Japanese as a language and were as fluent when they first came to Japan as I was after three years or so. The point is rather that even a slacker like me can pick up a language eventually. (It might be that translating loads and loads of stuff during my university years helped a bit.)
Just now I watched this TEDx presentation about learning languages quick. Chris Lonsdale claims you can become fluent in a second language in six months by following the principles he outlines in the presentation. To me it kinda feels like he’s just pointing out the obvious.
Today we paid a visit to a contractor, and got to see how animation drawings are scanned, digitalized and colored. Honestly I was just shocked at how ineffective and outdated everything is, and yet they manage to create content that we see airing weekly.
On the other hand I found it amusing when people who work on computers all day complained about how it tires the eyes. I don’t understand how that works. The last time I felt that looking at the screen tired my eyes was back a decade ago with a 15″ 60Hz CRT monitor, and the past few years I’ve spent more time in front of the screen than elsewhere.
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2024, valeblog. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.