Ma este, amikor már épp kezdett volna vége lennie az amúgy nem létező munkaidőmnek (mert ha van épp mit csinálni, van, ha nincs, akkor meg csinálok, amit akarok), eszébe jutott leszakadni az égnek, de olyan szinten, hogy a stúdióval szomszédos kisboltba nem tudtam átmenni, mert bőrig áztam volna (esernyővel).

Szerencsére volt egy kis dolgunk, ahova kocsival kellett menni, úgyhogy az alkalommal élve hazahozattam magam. A vicces rész ott kezdődött, hogy a két kolléga (srác, két évvel öregebb nálam, és lány, egy nappal fiatalabb), miután rácsodálkoztak, hogy milyen “stílusos” a ház, amiben a lakásom van, kitalálták, hogy megnéznék.

Hát jó.

Csak éppen egy hónapja nem takarítottam kábé. Az ijesztő az egészben, hogy egy szóval nem szóltak be a rendetlenségre. Pedig.