Így, hogy már a nyár legjavában vagyunk, egyre nagyobb szerepet kap az életemben a hűtőszekrény. Pontosabban az ételeim életében. Idézőjel.

Ezzel annyi az egyetlen probléma, hogy tapasztalataim szerint a hűtőmnek összesen két fokozata van: a közepes, amivel télen még csak-csak elvagyok, de nyáron (mint azt most megjártam) pár nap alatt megrohad bármi, a másik pedig a jégtömb. Ez utóbbi elvileg csak egy pöcökkel erősebb a közepesnél, ellenben itt már nem megrohad a szerencsétlen uborka, hanem csonttá fagy.

Arról meg nem is beszélve, hogy a 120% páratartalom mellett már azt se engedhetem meg magamnak, hogy csak három-négy naponta menjek el vásárolni, mert egyszerűen nem bír ki annyit semmi. Most is felháborodottan konstatáltam, hogy a gója, aminek a feléből még szombaton főztem vacsorát, most már fekete-fehérre van rohadva (pedig csak két napig és hűtőben volt), és a kenyér, amit végül tegnap este nem ettem meg vacsorára, már zöldült.

Ebben már csak az az igazán vicces, hogy a doboz natúr joghurt, amit ugyanúgy pénteken vettem, és azóta felbontva állt a hűtőben, amikor épp nem ettem a vacsoráimhoz, szóval a joghurtnak abszolút semmi baja nem volt. Éljenek a tartósítószerek?