Uhuru, ami szuahéliül szabadságot jelent, a Kilimandzsáró 5985m magas főcsúcsa. Először a Shira fennsíkról láttuk meg (bár elvileg ha jó idő van, még Arushából is lehet látni), aztán miután megmásztuk a Baranco falat, végig a bal oldalunkon magasodott.

A Baranco-Karanga napról őszintén szólva nem sok mesélni valóm van. A megfázásom nem lett jobb, úgyhogy amikor négy óra körül megérkeztünk a Karanga táborba (4000m körül), csak bedőltem a sátorba és próbáltam gyógyulásra szugerálni magamat. A táj is végig ugyanaz a bozótos volt, mint az előző napon, talán ezért sem hagyott különösebb nyomot bennem.

Karanga fölött aztán minden növényzet végleg eltűnt. Akár a Holdon is lehettünk volna. Átmentünk a 4600-nál lévő Barafu (“jeges”) táboron és végül a majdnem 4900 magasságban lévő Kosovo táborban ütöttünk sátrat. Nagyon nem voltam fényesen, de szerencsére a táborban volt időm kipihenni magam és legalább a magassági betegség elkerült. Ebben a magasságban már rendesen hideg volt, raádásul még a hó is elkezdtett esni (mindenki nagy meglepetésére).

Mivel a magasabb táborból indultunk, a csúcstámadásra ráértünk egy kicsit később elindulni. Pont akkortájt értük el a kráter peremét, ahogy a nap elkezdett felkelni hat óra előtt. A Stella Pointnál (5685m) tartottunk egy pihenőt. A nehezén (a meredekén) már túl voltunk, és már “csak” úgy másfél óra volt hátra a csúcsig.

Bár jól nem voltam, amikor elindultunk a táborból, a Stella Point után már mintha semmi bajom nem lett volna. Gondolom, végre beütöttek a megfázás elleni gyógyszerek. (Bár persze nem vagyok szakértő és biztos van vezető, aki szerint csak magassági betegség volt…)

A csúcsról (5895m) főleg csak a krátert és a gleccserek maradékát lehetett látni, mert a hegy mint sziget emelkedett ki a felhőtengerből.

A csúcsról aztán még dél előtt visszaértünk a táborba, ahol rövid pihenő után indultunk is tovább lefelé. Jó hosszú nap volt, az esti táborhelyre (Mweka, 3100m) csak délután négy körül értünk oda.

Másnap a rutinszerű reggel nyolcas indítás után három óra múlva már a park kijáratánál ittuk a Kilimanjaro sört. (“Ha megmászni nem tudod, igyad!”) Egy közeli faluban ebédeltünk (“nem veszel egy faliképet?”), és este már az arushai szállásunkon, több mint egy hét után először újra ágyban.