Ez is elérkezett hát, 32 lettem a minap. Mi változott? Azon kívül, hogy Tokióban is kezd végre őszies lenni az idő, igazán nem sok. Idén kivételesen (nem tudom, mennyire szándékosan) volt társasági esemény is a “nagy napon” és volt animés kollégákkal voltam sörözni. Érdekes volt látni, hogy kinek hogy alakulnak a dolgai (főleg így, hogy a korona miatt másfél éve nem láttam őket). Én mit tettem le az asztalra?

Tavaly ilyenkor pont komolyabban foglalkoztam azzal, hogy munkahelyet váltok, és heti több interjú meg online teszt virított a naptáramban. Ebből aztán végül több okból nem lett semmi. Egy, kevés hely ajánlott biztosan jobb fizetést, mint amit most keresek. Kettő, sehol nem mondtak semmit arra, hogy a mostani munkahelyemen (számomra) jelentős előjegyzésem van részvényekre, amit nem szívesen dobok ki csak úgy az ablakon (és ezt van, ahol legalább részben kompenzálják). Három, nagyon kevés helyen (és sajnos sehol, ahol jobban is fizettek volna) nem voltak hajlandóak belegondolni sem, hogy én hetekre a hegyekbe vonulok. Akkor még idén nyárra volt betervezve egy 60 napos K2 expedíció (amiből azóta jövő nyár lett, kösz korona), ami bármi munkahelynél fontosabb. Nyilván nem minden évben megy az ember 8000 fölé (bár ki tudja!), de amikor igen, akkor azért jó, ha van még állása miután túlélte.

És ha már hegyek: sajnos szinte mindent elmosott a covid. A tervváltozásokról már esett szó… Végül (Japánból nézve) külföldön “csak” a Denalin voltam, sajnos sikertelenül. Erről majd valamikor még írok hosszabban (egy három hetes, kalandos expedíciót összefoglalni nem két perc). Azért Japánban persze nem henyéltem, és a városszéli edző útvonalaimon kívül is sort kerítettem több, mint húsz túrára erre meg arra. Ha nem karanténban ültem és nem volt a 300km-es körzetemben mindenhol borzalmas idő (sziasztok, echte hétvégéket becélzó tájfunok!), szinte minden hétvégét a hegyekben töltöttem. Bár itt a blogon nem tudom, hogy valaha összefoglalom-e mindet, a Yamapos linkeket (időkkel és fotókkal) mindig megosztom. Télen a sípályákat sem kíméltem, és a szezonban hegymászás helyett is inkább a snowboard került az előtérbe.

Kisebb esemény volt sok, de az lenne ugye a blog lényege, hogy nem így évente párszor, hanem rendszeresen írom. De persze nem írom (ciccegő anyukák). De ezen még próbálok változtatni.