Én nem bánom, hogy esik az eső. Sőt, kifejezetten élvezem, hogy napok óta folyamatosan esik kisebb-nagyobb intenzitással. A farmeromat térdig feltekertem, mert az esernyő lábszinten már nem ér semmit, és mezítlábasan fapapuccsal tolom. Néha viszont már kevésbé tudom értékelni az égi áldást.

Például amikor bemegyek az egyetemre valamiért, és bezárják az egyik terembe az esernyőmet, és anélkül kell hazacaplatnom. Például amikor öltönyben kell elsasszéznom a megye (csakazértsem prefektúra) másik végére egy álláskeresős eseményre. Például amikor tíz percem van rá, hogy bemenjek az egyetemre szerezni egy végzős igazolást (csak azt igazolják, hogy elvégezhetem az egyetemet), egy kisboltban lefénymásolni az egészségügyi papíromat (de jó, hogy megtartottam) és feladni egy állásjelentkezést, mindezt úgy, hogy az egyetem és a még este is nyitvatartó posta még ha száguldok is legalább öt perc biciklivel.