Tavaly mához nagyjából két hétre érkeztem meg Japánba, alulról közelítve nulla nyelvtudással, bár azzal a kicsivel igen nagyra voltam – amíg a repülőn egyszer japánul kérdeztek valamit, és kezdett feltűnni, hogy bár megszenvedtem a ragozásokkal magamnak, semmit nem ér, mert még azt is rosszul tudom, amit gondoltam, hogy tudok. Azóta persze történt egy s más, például nagyjából megtanultam japánul, ami azért egy év alatt sokat mutat az itteni oktatásról – akármilyen gáz is, japánul meg lehet úgy-ahogy tanulni. (Milyen is lenne ha még normálisan is tanítanának!) Megismertem rengeteg embert rengeteg országból, valószínűleg teljesen másképp tekintek nagyon sok mindenre, de ez nem tűnik fel, voltam jó sok koncerten, jókon és kevésbé jón (számok tudatosan), voltam Kyushun, Oszakában, Yamanashiban, meg elég sokfelé Tokióban (és környékén), elkezdtem gitározni, aztán most a tegnapi évzárón már felléptünk. Pedig ma egy hete, hogy megvettem az elektronyost…

Reggel hatkor ébresztettem magam, hétre föl is keltem, fél nyolckor már képes voltam odarakni a kávét és benyomni a gaponapehely-reggelit, és még így is odaértem időben az elvileg hét-ötvenes, gyakorlatilag nagyjából nyolc-tizes indulásra. A japán országgyűlés felsőházában nyitottunk, az utat (ami szerintem hosszabb volt busszal, mint vonattal lett volna) végigaludtam, az ottani körbejárkálás dögunalom volt, utána mentünk valami bíróság-féle szervhez, ahol megnéztük (szabad választás volt) egy igen piti drogdíler tárgyalását (nem végig sajnos). A manusz négyszer adott el füvet, az utolsónál kapták el, ahol hatalmas tétel, egy gramm volt a téma. Radoval összenéztünk azért…

Odaibán ebéd, majd shoppingoltunk, legalábbis a hölgyekkel tartottam, ehhez képest én voltam az egyetlen, aki vett is valamit, mert a kyushui úton vett piros-zöld-sárga-fekete fa “nyaklánc” gumija nagyon kinyúlt már, e helyett egy kicsit kevésbé rikítóbb, cserébe nem nyúlósat. Utána még kimentünk a szemétszigetekre is, ez volt az egyetlen program a nap folyamán, ami talán érdekes is volt.

Visszafelé Odaibán kiszálltam két hölgy társaságában (Huyen és Plamena) aztán mászkáltunk meg fotóztunk (ó igen, kiszúrtam az erkélyemről az idei év első szakuráját, gyorsan le is fényképeztem, majd töltök fel képeket). Shibuyában összefutottunk a többiekkel, vacsoráztunk steaket, majd miután hazaértünk játszottam egy dotát a többiekkel, ezúttal trollként, és nagy fölénnyel nyertünk (a phantom lancer mellett ezt a hőst érzem leginkább, és könnyebb sokkal – már csak a pandarent kéne kitalálni). A mai Sinfest ez után nagyon odaillett.

Zuhany megvolt, alszok. Holnap délután valami nagyobb esemény lesz, jönnek volt tanárok meg diákok, ingyen kaja-pia, ott a helyem. (Valamiért van egy olyan érzésem, hogy ismét nem a szakmai előmenetelemmel kapcsolatban fogom kapni a legtöbb kérdést.) (Kapcsolódik, hogy még tegnap a mexikói étteremben is megkérdezte a pincér srác, hogy igazi-e a hajam és megfoghatja-e…)

Ami még számít, hogy jött levél az egyetemtől, amit ugyan még nem volt módom tüzetesebben átolvasni, de ahogy átfutottam az jött le, hogy fölvettek koliba. Plusz a JLC szerez nekünk költöztetőket, ami azt jelenti, hogy ha ryokanban is lakok abban az öt napban, negyvenezer jen alatt meglesz a költözés – sokkal kevesebb, mint amivel számoltam. Ezért mondtam, hogy hamar vehetek elektronyos gitárt.

Unrelated. Ma reggel lement a kanji- és a matekvizsga, ami a töri mellett a legszívósabb kettő volt. Holnap nyelvtan, amit egyszerűen nem tudok komolyan venni, meg hallásértés, amin már nincs is mit. Szerdára csak az olvasásértés meg a vizsgazáró buli marad (szervezés alatt).

A vizsgákon kívül ma nem csináltam semmit. Pontosabban, gitároztam egy órát, hosszú idő után újra felpörgettem a rollerballt (powerball, erőgolyó vagy ahogy hívni akarod), mert megint túl hamar adta fel a bal kezem a barrét, aztán prüncögtem még. Rengeteget horgoltam a hajam, videókat néztem Lockerzen (akinek kell meghívó, jelezzen kommentben, egy “én kérek” is megteszi ha kitölti az email mezőt), eljátszottam az összes cselekvéspontomat Thrillionon és még mindig az a véleményem, hogy ez a játék csak szarabb gyengébb lett amióta utoljára játszottam (azóta se mondják meg, miért változtatták meg a nevem, gondolom “csak”, vagy mert volt ilyen nevű (Olostur) helytartója Gondornak, ami igaz, hogy nem derül ki semmilyen mainstream Tolkien műből…) és átnéztem a nyelvtant. Vagyis: nagyjából semmit nem csináltam. Mégis, mert fölraktam újból a Warcraft Frozen Throne-t, és mehet a DotA ha vége a vizsgáknak. Jó lesz már lazítani. Meg kondiba járni. Meg edzésre. Meg szabadnak lenni. Ha csak egy hónapra is…

Reggel csörgött a telefonom. Mit csörgött, üvöltött. Háromszor is, negyed óra eltérésekkel. Mindháromszor fölkeltem, elnyomtam, kimentem arcot mosni, aztán visszadőltem “még egy kicsit”. Aztán végre egyszer csak sikerült kimászni az ágyból, akkor meg a kiváló közérzet tört rám, az emésztőrendszerem irányából. De azért egy idő után sikerült rávennem magam, föltápászkodtam a gép elől, odaraktam a kávét főni, és megreggeliztem.

Így esett, hogy sikerült nekiállnom tanulni. Az Ankiban játszottam egy kicsit a címkékkel, hogy azokat és csak azokat a kártyákat adja úgy, ahogy kell, majd belevetettem magam az oda-vissza forgatott szavak közé. Amikor most éjfél után nem sokkal úgy döntöttem, hogy elég lesz már, a statisztikákat nézve 4.3 óra tiszta ismétlés idő alatt 1443 átnézett kártya van a hátam mögött. Ami egyrészt azt jelenti, hogy iszonyat sok időt pepecseltem mással, tehát holnap délelőtt amikor megint nekiállok csak ez és más semmi, hogy a matekra is legyen még idő. A mátrixoktól ugyan nem félek (ELTE-IK linalgnál nincs lejjebb), de a statisztikát még nem is láttam. Ugyan nem tűnik nehéznek… (Igen, japánulok.)

Amúgy regisztráltam sok év után újra Thrillionra, rögtön első menetben megváltoztatódott a nevem, ha ezzel a román hangzású újjal kéne játszanom, inkább törlöm magam. Eddig már sikerült leterítenem egy kőkemény hegyi gyíkot, virulok. (Nem.) Cserébe félholt a karakterem máris… Majd kiderül.

Ma megvolt a törivizsga, és ha nem húz meg az a görény, akkor a vizsgáim első felvonása megvolt ezzel. Ami azt jelenti, hogy túl vagyok egy előadáson (ami valójában volt három is) és három beadandón meg egy törivizsgán. Hétfő-kedden még a japán nyelviek és a matek, de azon már csak átmegyek.

Ma épp ez okból nem csinálok semmit, csak este összeröffenünk a többiekkel – bár amikor holnaptól megint nekiállok tanulni, ezt valószínűleg hülyeségnek fogom gondolni. De nem érdekel… hallod, én holnap?

Nem is lett olyan vészes, bár mocsok későn feküdtem le, a délelőtti órákat nagyjából éber álomban töltöttem — teljesen értelmetlen, fölösleges az az óra, amikor már negyedszer hallgatunk meg egy elsőre is teljesen érthető előadást, akkor még ha érdekes is volt először, elalszok rajta. Ha lefekszek időben is.

Elkezdtem újra a Samurai Champloot – muszáj újabb és újabb sorozatokba belefogni, mert megszoktam hogy ebédhez-vacsorához van mindig nézni valami, TBBT vagy HIMYM, most meg hogy beértem ezeket, már nincs sok más. A Firefly torrent nagyon gyengén és lassan seedelt, hihetetlen időbe telik amíg lejön belőle egy rész.

Persze az első részt ebédhez ma, ami után pedig vissza suliba, ahol én zártam az előadások láncát. Egykor kezdtünk, én fél öt körül voltam. A közgáz beadandóm témájáról kellett beszélni, nagyon gáz lett. A vázlatot abszolút nem tudtam követni, teljesen össze-vissza és sajnos összefüggéstelenül beszéltem. A többieknek ez láthatóan nem tűnt föl, nem tudom, azért-e mert mégis látható volt benne valami rendszer, vagy mert amúgy se értettek belőle semmit, vagy csak nem érdekelte őket.

Utána még elkerekeztem Chofuba bevásárolni, vettem mindent, ami már hiánycikk lett, sokba is került, nagyon sok is volt hazahozni, de ezzel se lesz már baj egy jó ideig. A bringám kormánya furcsa, pontosabban csak ki van lazulva benne egy csavar, ami miatt nem épp stabil. Elég kellemetlen, majd szereznem kell hozzá egy imbuszt. Pingpong “edzés” is volt, késve meg is érkeztem, de a csukámat itthon felejtettem, de nem volt hangulatom visszajönni érte. Azóta pedig nem csináltam semmit… Jó végre lazítani.

Amúgy ma párás meleg volt, oké, hogy holnap eső jön, de azért miért kell ma húsz foknak lennie?