Most pedig, jelentem alássan, hozzáfogok a matek szóbeli tételek megtanulásához. Jövő hétfőn üt be ugyan “csak” a krach, viszont nekem eszem ágában sincs nagyon megerőltetni magam – mondjuk így is az lesz belőle. Valamiért nem tudom komolyan venni ezt az érettségi mizériát, és már negyvenkétszer (az élet, a világmindenség meg minden!) megbántam, hogy emeltre jelentkeztem matekból. Most jöhet az a rész, hogy magadnak akartad, te döntésed volt et cætera, de inkább hagyjuk el, mert tudom én azt magamtól is.
Ma délután úgyis kiderülnek az írásbelik eredményei (a magyar és a töri legalábbis biztosan, a matekról nem tudok semmit), és így kiderül, mennyire kell komolyan vennem a tanulást a szóbelikre (sajnos a matekot mindenképp nagyon, mert megérzésem szerint pocsék lett az írásbelim), vagyis hogy mennyi szabad időm lesz az eljövendő három hétben. Amíg suliban leszek, átküldöm a lemezkarbantartót a C:-men, mert sír, hogy kevés a hely – pedig nem is (annyira).
(Valamit elfelejtettem.)
