Csak remélem, hogy még nem, vagy ha igen, akkor gyorsan túl leszünk rajta. Az esős évszak, így május-júniusban az a része az évnek, amikor elkezdődik a szörnyű fülledtség, bár itt a tóparton még az is elviselhetőbb. Belegondolva, ez már a harmadik alkalom lesz, hogy a hónapnyi esőt itt látom Japánban…

Az jó, ha a szobában ülve hallgatom, ahogy kint dobol a… nagyjából mindenen az eső, de amikor ki kell mozdulni, nyűg. Főleg, hogy hirtelen nagyjából tíz fokot emelkedett az átlaghőmérséklet, és ötven százalékot a páratartalom. Már teljesen elszoktam tőle, hogy izzadnom kell.

Elképzelem magamban, ahogy valami repülő elhúz most Hikone fölött, és egy hőérzékelős kamerával rögzíti a felszínt.

Gondolom, mindenki látott már olyan szigetelőanyag reklámot, ahol egy ház van lehőfényképezve, és nagyon szépen látszik, hogy a tetőtér egyáltalán nincs szigetelve, és az ablakokon is több meleg jön ki mint egészséges.

Namost én biztos vagyok benne, hogy ha egy ilyen repülőgép ténylegesen elrepülne a város felett, akkor az egész a lehető legforróbb színekben izzana.

Azt még valahol megértem, hogy Tokióban nem volt szinte egyáltalán szigetelve a koli, na bumm, nem is voltak ott olyan szörnyű hidegek, de hogy itt Hikonében, ami pont a két nagy japán éghajlat határán van, hogy itt is öt perc alatt olyan hideg lesz a szobámban, mintha tárva nyitva lenne az erkélyajtó (ami mellesleg egy egyrétegű üveglap), az már nem buli. Nincsen saját hőmérőm, de tekintve, hogy amikor délután fél négy körül épp láttam az egyetemen egyet, és nulla fokot mutatott, erősen kétlem, hogy most, este tízkor, egész napos hóesés után még mindig csak annyi lenne (pedig a Yahoo időjárás pont ezt állítja).

Lényeg a lényeg, hideg van.

Akármennyire is szeretem játszani basszuson azt a Red Hot Chili Peppers számot, most másról van szó. Havazik.

De az elejéről kezdem a történetet. Tegnap este az állomásnál voltunk az egyik kínai lánnyal akinek lassú a gépe és újat akart venni. Hideg volt és fújt a szél, de ezt így a tóparton én már megszoktam. Meg ahhoz képest, hogy otthon milyen idő volt, még kifejezetten kellemes is. Aztán hazaértem, megcsináltam pár feliratot, majd punnyadtam (közben feltűnt, hogy nagyon zúg kint a szél) és valahogy három óra felé azért már úgy döntöttem, hogy ideje lenne ágyba kerülni. Kimentem a folyosóra, lekapcsolgattam az éjszaka közepén teljesen fölöslegesen égő lámpákat (energiatakarékosság rulez), és ekkor tűnt fel, hogy a koli előtere furán fehér. Az előtér fedett. Aztán jobban megnéztem: hóvihar!

Nagyon örültem neki. Aztán ma reggel fölkeltem, kinéztem az ablakon, és a helyzet változatlan: ezerrel esik a hó, szörnyen fúj a szél, a látótávolság szerintem nem több ötven méternél. Az erkélyem korlátján már összegyűlt vagy tíz centi hó, és még a szagvédelemből az erkélyen (de közvetlenül az ajtó előtt) tartott tornacsukámból is csak két hókupac látszik. Fotót is akartam csinálni, de a telefonomról nem tudom hogy elküldeni, úgyhogy csináltam egy videót a zipoddal. (Azóta még több a hó.)

tl;dr: Tél van, hóvihar van, vagyis jó idő van! I’m lovin’ it!