Úti kalandok

Az út a máltai Qala és Salgótarján között nem volt épp eseménytelen. A Gozo-Málta kompig minden rendben is volt, aztán amikor partot ért a hajó, kezdődött a buli. Először is azzal, hogy valakinek a kompon nem indult a kocsija, ami miatt vagy húsz percet vártunk, mire lejutottunk a hajóról (közben az óra ketyeg, a repülő nem vár). Aztán csak hogy mindenkinek biztosítva legyen az egészségesen magas vérnyomás, a kikötőtől a reptérig szinte végig olyan dugó volt, hogy alig araszoltunk.

(more…)

Malta

However, my first destination wasn’t Hungary, but Malta. One of my brothers moved there with his family this summer, and we went to spend a few days there with them before Christmas (my sister, my parents and I).

Malta doesn’t know winter. It can get a bit chilly in the night, and the wind is as expected on a small island in the middle of the sea, but it’s still just sweater weather. You ever swam in the sea in the middle of winter without having to fear freezing to death? Well, neither have I (walking in knee-deep was enough for me).

(more…)

Nagy utazás

Eljött újra az évnek az a nagyszerű és sokat várt időszaka, amikor visszatérek szülőföldemre és eltöltök valamennyi időt a családom körében.

Idén egy kellemes péntek esti indítással kezdtem. Fél tizenegykor szállt fel a repülőm, úgyhogy a munkahelyemről indultam hat körül. A reptérnél sikerült rossz helyen leszállni a vonatról, ráadásul még a koreai légitársaság kártyáján gyűjtött (egy útnyi) mérföldjeimet se tudtam átrakni a kártyámra, amit használok is.

(more…)

Castles

Last Friday KanColle was down for maintenance, and I was bored as hell (since the project at work is in the very last stages, there’s hardly anything left to do), I tried out ShiroPro. Formally it’s called 御城プロジェクト (oshiro project, castle project), although it started out as ShiroColle. I guess it’s better to set the game apart from KC, though it’s still compared to it all the time. After all it’s a “collecting” game again, just instead of WW2 warships, this time it’s Japanese castles.

Iwabitsu

(more…)

Piskóta, mert csak

Általában vacsora után (már ha vacsorázok egyáltalán) jól szokott esni valami édes. Erre a célra van a hűtőmben (szinte) mindig egy doboz Toppo (vagy kettő). Csakhogy ma lusta voltam elmenni vásárolni, úgyhogy (készen) semmi édes nem volt itthon. Készen.

Aztán eszembe jutott, amit valamelyik receptes blogon írt a szerző, hogy milyen jó is pár perc alatt összedobni egy tepsi valamit, amikor az emberre rátör az esti cukorvágy. Úgyhogy rövid hezitálás után nekiestem, és csináltam egy piskótát csak úgy natúr. Persze egyáltalán nem emelkedett meg (nincs ebben semmi meglepetés, még sosem sikerült rendesen), de ehetőnek ehető lett, és könnyen darabolható is hozzá.

Piskóta

(more…)