vale[ blog ] diary of the last hollow soul

A Starbucks mostanában rukkolt elő a VIA nevű instant kávéval. Tekintve hogy mostantól két hétig gyakorlatilag folyamatosan úton leszek, gondoltam jól fog jönni. A doboznyi hidegen is használható mellé kaptam egy tasakot, ami viszont forró vízbe való (legalábbis így vannak elkülönítve). Gondoltam kipróbálom.
Mivel instant kávé, magáról a kávéról nem sokat tudok. A pornak erős de meglepően édes illata van. Azt viszont elfelejtettem, hogy a vízforralómnak van egy olyan rossz szokása, hogy minden alkalommal az első forralásnyi víznek elég fura (műanyag) íze lesz benne, és abból csináltam meg.
Attól még nagyjából érzem, hogy rossznak nem rossz, de azért ha visszaérek, inkább maradok a saját főzésű kávéknál. Hogy erős-e, még nem tudom, de az íze jó. Meglepő-e, amikor a nagy kedvencemből, az olasz pörkölésűből készült? Nagyjából azzal egyforma, meglepően fekete kávé lett. Instanthoz képest, mármint.

Nem vesztem el. Csak szombat délutántól ma reggelig nem volt netem (megint). A három Sherlock részt azóta nagyjából fejből tudom, megnéztem a tavalyi Guy Ritchie-féle filmet is, de ha már úgyis benne voltam a filmnézésben, nekiestem és megnéztem a Fantastic Mr Foxot és a Where the Wild Things are-t is. Ez volt a szombati része. Vasárnap egész nap a Toradora! című animét néztem, egy nap alatt ledaráltam mint a 25 részt. Este kondi után meg még elkerekeztem (mondtam már, hogy megtaláltam a biciklim kulcsát?) a közeli kombinibe kinyomtatni a vízumigényléshez elvileg szükséges jegyet.
Ma reggel aztán nagyjából másfél óra alvás után (három előtt lefeküdtem ugyan aludni, nagyon sokáig csak forgolódtam) keltem és indultam Oszakába a kínai konzulátusra. Amit elsőre eltévesztettem, mert persze hogy a honlapjukon az útmutatás valami eldugott oktatási irodához vezetett. Azért megtaláltam, odaértem, beadtam, majd Okinawa után megyek érte meg fizetem ki. Végül a jegy se kellett, direkt rákérdeztem pedig. Ez volt a délelőtt.
Délután próbáltunk, vagy négy óra hosszat megállás nélkül, aztán kajáltunk egy jót – én meg mihelyt hazaértem szó szerint eldőltem és aludtam egy jó másfél órát. Utána próbáltam életre kelni a kondiban (sikertelenül) majd próbáltam a tavaszi felmérés hét és fél perces ezerötjét javítani, de még ez se sikerült (pont ugyanannyi lett).
Amúgy sincs jó hangulatom, a Toradora valahogy megviselt, pedig jó volt, de ez a futós élmény totál levert. Úgyhogy inkább nem is írok a filmekről s egyebekről amiket láttam-éltem a hétvégén, csak remélem, hogy holnapra valahogy helyreállok és neki merek majd állni. Balra el.

Ha kora délután megyek futni, az csak egy dolog, hogy iszonyatos a hőség. De valamiért futás közben a hasamban valami görcsbe áll, tehát a tíz körből (négy km ugye) ötöt kábé nulla tempóban alig pihegve kocogok, mert alig kapok levegőt. Furcsállottam ezt azért, mert ugyan mindig kondi után megyek futni, de annyi felüléstől annyira nem kéne haldokolnom (legalábbis pár éve esténként tízszer ennyit is volt hogy csináltam). Aztán ma valahogy nem volt hangulatom kimenni a negyven fokba délután, úgyhogy csak miután visszaértünk a partról (mert megint mentünk a tóhoz hűsölni) mentem egészségesen élni. És nocsak, este kilenckor, sötétben is cseppet mérsékeltebb hőségben, nem sajog a hasam és teljesen jó ritmusban tudok futni (nem kocogni). Magyarázatot követelek.
A másik, hogy meglett a megoldás az Ubuntu ablakkezelőjének furcsa viselkedésére (nemes egyszerűséggel nem indult el), bár azt nem igazán értem, hogy miért gyógyult meg ettől. Ugyan az egész home mappámat egy az egyben másoltam át a laptopról, a telepített programok is teljesen ugyanazok, tehát nem értem, miért zavarta ez meg ennyire. Arról nem is beszélve, hogy a laptopon is előjött ugyanez a probléma, tehát még abban se vagyok biztos, hogy egyáltalán köze van-e hozzá a másolásnak. A lényeg, hogy már megy.