vale[ blog ] diary of the last hollow soul

Nem verset (mostanában), csak pénzt. Ma történetesen elég sokat. Délután se jött semmi jelzés Hirotól, úgyhogy gondoltam megsürgetem kicsit, de se ma se holnap nem ért rá, úgyhogy gyorsan neki is indultam, út közben csatlakozott Olga, és megvettem életem első elektromos gitárját. Meg erősítőjét. Meg a mellékes kütyüket (pánt, hangoló). A gitár Epiphone G-400, fehér. Az erősítő Line-6 Spider IV 15 (a 15 a watt teljesítményre utal, ha jól sejtem). A hangoló működik, ennek örömére kizengettem egy F akkordot, de csak azt, bár max hangerőn, de pont ezért, meg mivel fél tizenkettő volt, mire hazaértem igazán. Ehhez képest egész jó hogy háromkor már aludni térek. Ők azok, rendetlenséget nem nézni.

Nem fogok itt most hosszasan gondolkozni, hogy mik a kedvenc könyveim. Rá kell mindig jönnöm, hogy nem nekem való ez a kedvencezés, kedvencmentes ember vagyok. (Ebből a mondatból esetleg az emberbe lehetne belekötni.)
Tehát három könyv, ami tetszett és most hirtelen eszembe jut.

Neil Gaiman - Graveyard book

Tavaly télen hallgattam – lám, még csak nem is olvastam becsületesen – Neil Gaiman saját előadásában, az angliai felolvasóturnéja online változatán. Persze ügyes hacker voltam, leloptam a videókat, és a Muvon hallgattam fejhallgatóval éjszakánként, amikor a szobatársam már aludt. Nagyon hangulatos, ma is előttem vannak a képek, a temető, az alvilág, a danse macabre, a Sleer, a Jack (sic!)… Izgalmas, pörgős, minden történik benne, aminek csak történnie kell, és alig valami, aminek nem kéne, és nagyon érdekes a (tudatos) párhuzam a Dzsungel könyvével.

Esterházy Péter - Harmonia Cælestis

Nagyon kedves könyvem lett, igaz hogy nekem még meg sincs (több más Esterházy művel ellentétben), és lehet, hogy nem is a tartalma miatt. Ami biztos, hogy amikor olvastam, életem eddigi egyik legboldogabb időszaka volt, így akaratlanul is ehhez kötöm. Másrészt pedig tagadhatatlanul remek a stílusa, ha valaki emlékszik, akkoriban többször vettem észre magamon, hogy Esterházy-s (ezt konkrétan a Word helyesírás-ellenőrzőjével is megnézettem, mert fogalmam sincs, hogy kéne helyesen írni) stílusban írok (tavalyelőtt tavaszi archívumot tessék nézegetni).

J. R. R. Tolkien - A Szilmarilok

Először is, agyalágyult egy l-el írni. Kiejtésben is, logikusan is szilmarillok kéne, hogy legyen. Persze biztos ostoba laikus vagyok. Akárhogyis, egyik kedvenc könyvem, amíg nem olvastam Umberto Ecot, a kedvenc volt – akkor még volt értelme ilyenről beszélni. Középfölde és egész Eä története, a Láng ébredésétől a megye Piros Könyvének utolsó feljegyzéseiig nagyjából minden, benne van. Ennek ihletésére kezdtem el rövid életű lelkesedéssel tanulni a tünde nyelveket és írásokat. Akkor kaptam meg, amikor Sopronban nyaraltunk, nagyon jó volt. Volt hősemberem és ufóm, blogom még nem. Akkor jelent meg a Warcraft 3. Jó emlékek, jó könyv.

Read the full post

Amúgy vettem pulcsit, ahogy írtam, aztán most este az éjszaka közepén volt egy pár percem és összegugliztam a címkéje alapján egy képet, amin ugyan az enyém színösszeállítása pont nincs rajta, de ha a szürkén a szürke színt valaki átfotosoppolja a fekete feketéjére (nem annyira fekete, inkább sötétbarna az amúgy), akkor pont az enyémet kapja eredményül. Elég vékony, de tavasszal pont ideális lesz – télen is az lett volna, mert az áldott japán időjárás szerint télen legyen olyan idő, hogy tizenöt-húsz fok meg napsütés, márciusban meg egész nap havazzon és legyen olyan hideg hogy télikabátban is lefagy a. Amúgy nem volt drága, valahogy háromezer jen körül, a többihez képest kifejezetten olcsó.
Gondoltam keresek valamit a nyakbavalóról is, amit meg a múltkor Odaibán vettem, de sajnos az alapján, hogy piros-fehér-fekete és fából van, nem igazán tudok semmi többet kideríteni (a kép meg nem direkt oldalt, csak a telefon nem tudom, mi alapján forgatja őket, ha gépen megnézem, jónak tűnik, feltöltve meg gondolom kiesik valami exif ami azt intézte). Bár ilyen esetben remélem a kép is elégségesnek bizonyul. (Néha megijedek, miket le nem írok.)