Tag: university

苦卒

平成26年3月26日、滋賀大学経済学部経済学科を卒業した。もう一回は殺りたくない。大学は学問の場として役に立ったとはいいにくいが、留学生として日本に住むってどういうことかとか、日本の社会文化はよく経験できたと思うし、いい友達もできた。


卒論

たった今「音楽業界の将来」を題目に卒論を提出した。残りは、数単位分の試験を受けて卒業するだけ。だけ…と言っても、卒論よりそっちの方が怖い。そろそろ勉強し始めなきゃ。

卒論の文章は、大学なんもかも終わってからネットあげるつもり。大半は先週一日で書いたものだから、はずかしいくらいに適当なとこもあるけど、一応な。

ちなみにそれは自分でもちょっとびっくりした。一日で(徹夜して)2万字近く書いた。これで今までの自分の、一日で4千字以上は書けないという限界を越えた。


Kreditek

Így harmadévem végét várva lassan azt hiszem, ideje lesz írnom arról, hogy mi s hogy megy az egyetememen.

Először is, szinte minden tárgy (kivéve egy párat, mint például a “mag” tárgyak gyakorlatai vagy az angol bevezető) két kredit, annál több nincs. Utóvizsga nincs semmiből, ha megbuksz valamiből, akkor következő félévben kell újra felvenni (kivéve nagyon rendkívüli körülmények között).

A tárgyak értékelése teljes egészében a tanárokra van bízva. Van, amiből a vizsga számít csak, van, ahol beleszámít a jelenléti ív vagy a beadandók. Van olyan tárgy is, ahol egyáltalán nincs is vizsga, és a beadandók vagy az órai munka alapján adnak jegyet. Minden tárgyból 60%-tól kettes, az alatt bukó.


Váratlan minusz

Még egy tárgy ugrott, pedig még csak holnap lesz a vizsga. A jegy felét ugyanis a beadandó képezi, amit máig kellett volna beadni, és amit nem adtam be.

A beadandónak két fele volt, egy nagyon laza alap informatikus dolgokkal (miért kisebb a szövegfájl mint a kép) és egy Java programozással. Ez utóbbit megcsináltam már egy hete, csak a kommentár szöveget kellett volna megírni hozzá. Az előbbi részben viszont volt egy “kisebb” bökkenő. Éspedig hogy az egyik feladat az volt, hogy tervezz helyi hálózatot, mindenestül.


履修

滋賀大の授業履修システムは…(苦笑)

今日偶然知ったけど、専門語学演習の申請期限は31日。そしてその連絡は?ない。あ、すみません、あった。多分。俺は見てないだけ。

関係ある学生全員にこんな重要なお知らせをメールで送る暇は学務の方々が持っていらっしゃらないようで、サクセスっつう「教育支援システム」の掲示板にあった。他の何個のまったく関係ない興味もないお知らせの中に隠されて。


Vizsgák, első két nap

Tegnap lement két vizsgám, ma meg még egy. A háromból kettőn tuti, hogy átmentem, egyet pedig félelmetesen valószínű, hogy buktam. Hogy miért? Nyilván mert nem készültem rá eleget. De ezt tudtam előre is, csak azért mentem be, hogy hátha épp valami olyan feladat van, amit tudok is.

Aztán amikor a vizsga felével már megvoltam, de továbblépni már sehova nem tudtam, és ráadásul rámjött egy irgalmatlan hugyozhatnék, inkább beadtam és viszlát. Tipikusan az a tárgy, ahol az anyag könnyű (lazán írok bármelyik részéről egy többezer karakteres beadandót tanulás nélkül), de a vizsga szadisztikus.


Apa kezdődik

Sajnos nem akkor, amikor én akarom, hanem holnap délután egykor. Mégpedig a vizsgaidőszakom.

Persze megint sikerült olyan remekül megszervezniük, hogy a tizenegy vizsgámból hat az első három napba van sűrítve (és nyolc az első hétre), bár ennek megvan az a jó oldala, hogy a második hétre csak egy vicc meg a két legkeményebb vizsga (stat és mikro) marad.


Félút

A mai nappal megvolt erre a hétre az utolsó vizsgám – ez azért csak öt volt három napba zsúfolva. Jövő hétre még így is marad hat, ráadásul szinte mindre nagyon keményen tanulni is kell majd.

Jövő héten kerül majd színre a nemzetközi gazdálkodás egy, ami ugyan nem tűnik vészesen nehéznek, de azért a holnapi napom valószínűleg rá fog menni. Kedden lesz a két “könnyebbik” tárgy, a mittoménmilyen-menedzsment meg a nemzetközi pénzügy, amikre a hétfő estét tervezem majd rászánni. Szerdán aztán beüt a krach reggelről a könyveléssel majd este a mikro kettővel, csütörtökre így marad a makro egy.

Nem szoktam általában betáblázni, hogy mikor tanulok mire, de tekintve, hogy a jövő heti hatból négyre valószínűleg egész napokat rá kell majd szánnom és a másik kettőre is elmegy majd egy délutánom, most kelleni fog.


Újra itt

Az évben két olyan időszak van, amiken minél hamarabb túl akarok esni. Általában zavar, ha gyorsan telik az idő, szeretek mindent teljesen kiélvezni és aktívan tölteni a napjaimat, de a két vizsgaidőszakom heteit szíves örömest feláldoznám. Bár mondjuk még mindig jobb (talán), mint otthon, mert nekem nem egy hónap, csak két hét a vizsgaidőszak – igaz, cserébe van, hogy három vizsgám is van egy nap.

Még el sem kezdődött (holnap délután egykor fog), de már várom, hogy vége legyen. Nem lesz könnyű menet, de megoldom valahogy.

Aztán ha vége lesz, már tényleg nem marad más, mint koncertekre járni, egész éjszakákon át fordítani, aztán a nappalokat átaludni (mert minek az) – meg mellesleg elolvasni azt a (japánul) közel hatszáz oldalas könyvet, amit áprilistól a szakszemináriumon fogunk feldolgozni. Kíváncsi vagyok, sikerül-e majd a végére érnem…