Tag: language

Japanese phrases exported

I found Curazy’s list of Japanese words exported into other languages quite amusing. I’m still not exactly sure if it’s meant to be serious or not, considering how it includes shio taran, which is a totally coincidental close phonetic match of the Hungarian phrase (sótlan) of the same meaning (“not salty enough”). I’d say some of the others are similar coincidental matches too. Nonetheless, I decided to come up with a similar list.


Duolingo

Mefinél olvastam a Duolingoról (ahogy anno a LiveMocharól is), és gyorsan ki is próbáltam. A cégnél hivatalos ezévi célkitűzéseim egyike, hogy elkezdem ismételni a németet, úgyhogy annak feküdtem neki, és nem valami újnak (pedig a spanyol, amivel az Eltén egy fél évig foglalkoztam, elég csábítóan kacsingatott).

Nem volt annyira hangulatom abszolút nulláról nekiindulni persze, úgyhogy a szintfelmérővel sikerült elérnem, hogy egyről induljak. Kettőre még nem sikerült lépnem. Nagyon sokat felejtettem, szókincsem nulla, bár a szórend és a ragozások még mennek.


That English in your anime

Who knows where it comes from? I don’t know about the industry average, but I don’t think that there would be much variety in this matter. That is: if there is something important and clearly visible in English, then there is a high chance it will get outsourced to native translators – it’s another issue that said translators don’t necessarily put in an effort, and the Japanese staff first of all don’t know enough English to realize that, and secondly even if there is someone to point out derps, production-side people don’t really have a say in the matter.


Nem tudok már magyarul

Na jó, ez így leírva nem feltétlen igaz, de az biztos, hogy félelmetesen sokszor bizonytalanodok el, hogy valami helyes-e vagy sem. Nyilván nem helyesírásról van szó, mert az azért még úgy-ahogy megy, hanem szerkezeti és nyelvhelyességi dolgokról. Meg szavak, azok a fránya szavak. Tegnap neki akartam állni még este fordítani, mert úgyis sokáig fenn kellett maradjak, de a tizedik sor környékén már egyszerűen nem jutottak eszembe a magyar szavak.

Megvan a szó jelentése a fejemben a szó nélkül, és lebeg és lebeg, és megvan az angol szó, megvan a japán szó, de a magyar az istennek sem akar beugrani. Úgyhogy inkább bezártam az Aegisubot és mentem Clients from Hellt olvasni.

Szerencsére annyira még nem rossz a helyzet, hogy az komolyabban befolyásolná a WoF-os munkámat, de akkor is ijesztő. Az angol nyelvtudásomat elég sokat szapulják mostanában, a japán sem épp tökéletes, úgyhogy ha még a magyart is elvesztem, akkor mi marad?


Ősjapán

Tegnap a tanárképzős fesztiválon az ottani könyvtár ingyen elajándékozta (szebb szó, mint a kiselejtezte) néhány régi könyvét, és nem is én lettem volna, ha nem hozok el egyet. Az áldozat pedig egy Showa 18-ban (1943) kiadott filozófiakönyv. A második világháború idején adták ki, úgyhogy rengeteg nacionalista szöveg van benne, és ami a legjobb, hogy régi betűkkel van írva. Vagyis vannak benne olyan kanák, amiket már nem használnak, és a kanjik fele is régi írásmódban van (學, 國, 經濟 stb), úgyhogy a japánok is csak találgatták, hogy mi lehet odaírva.

Anno, amikor még a JLC-ben tartottam előadást a magyar nyelvről mondtam azt, hogy míg mi gond nélkül olvassuk a régi költőink műveit, de a japánok (japán fiatalok) a hatvan évvel ezelőtti irodalmat se tudják értelmezni. (Igaz, arról nem vagyok meggyőződve, hogy a mai magyar középiskolások gond nélkül tudnák értelmezni a száz évvel ezelőtti irodalmat…)

Könnyű olvasmány biztos nem lesz, de megküzdök vele előbb-utóbb.


A helyesírásról, megint

Ezt nem értem. Próbálkozok, de még nem megy. Ezek szerint csak nekem természetes, hogy úgy-ahogy próbálok helyesen fogalmazni és írni (lehetőség szerint ebben a sorrendben). Nem arról beszélek, hogy valaki véletlenül elgépel egy szót vagy pillanatnyi elmezavarban pontos j-vel írja a lyukat (pedig a lyukat nem írni kell, hanem). Az se érdekel, ha valahonnan kihagyják a vesszőket vagy a kötőjeleket – ez velem is gyakran előfordul. Még valahol azt is megértem, hogy valami furcsán értelmezett menőségből a szövegben minden “v” betűt “w”-vel írnak egyesek. Ez egy stílus, inkább látványelem, mint helyesírás.

De hogy olyan helyre raknak vesszőt, ahol abszolút semmi keresnivalója, vagy az elvált igekötőt a segédigével egybeírják (lásd megakarom találni), azt már nem értem. Vagy hogy teljesen értelmetlenül raknak egymás után (gondolom) nagyon értelmesnek érzett szavakat, biztos azért, hogy “komolynak” tűnjön az írásuk. Csak épp az értelme vész el, de persze, nyugodtan.

De igazság szerint mindez még valahol megbocsátható, vagy ha az nem is, de kevésbé büntetendő, ha valaki a saját blogján vagy egy csevegőcsatornán nem tud írni, mint ha direkt publikálásra szánt anyagot olvasva jön az arctenyér-kényszer, olyan a minőség.

Valaki magyarázza meg.


Néhány jegyzet.

Feltűnt valakinek mennyire hasonlít a Rammstein Dalai Lama című száma a Goethe Tündérkirályára?

A japánoknak nincs szavuk a stréberre. (Az viccesebb, hogy ez német szó, vagyis nekünk se volt.) Van 要領 (youryou), aminek a tanárunk szerint lehet olyan jelentésárnyalata is, de akkor se az igazi, egyértelműen negatív értelmű stréber. A stréber azon sok esetek egyike, amikor az ember nem tudja igazán jól megragadni, mi a baj vele (a stréberséggel), csak érzi, hogy ez nem jó. A pénteki első órákon például ilyenekről is olvasunk. De hogy katakanával írják a strébert, az egy kicsit sok. Nem sokkal előtte a filippínó lány esetenként hihetetlen stréberségét látva jött a késztetés, hogy találjak erre egy japán szót. Csakhogy a japánoknak erre láthatóan ideájuk sincsen – hiszen aki szorgosan dolgozik, az csak jó lehet. Nem? A lényeg, hogy nem találtam szót, úgyhogy csináltam egyet. 学虫 (gakuchuu). Van ugyanis olyan, hogy könyvmoly, és bár japánul nem moly, de bogár. És van másnak is bogara, úgyhogy miért ne lehetne a tanulásnak is.


Meta

Blogging about blogging can be interesting. Just don’t overdo it. Blogging only aboug blogging doesn’t feel like blogging anymore, you see.

Anyway, i just realised how recently i started writing more and more in japanese. And this will get worse. Remembering how i got to my current level in english, i can’t overlook blogging in english (as well) for years. Insane amount of practice, writing about whatever i want, as long as i want, in the style i want. Also, if i remember right, i wrote a bunch of posts in german when i was preparing for the exam back a few years ago–too bad i stopped that.

And although this was obviously not an option back when i had probably no visitors but myself (at least i can say my traffic increased as well, not only the number of posts), being corrected by visitors is also nice. Not all the time, of course, but i surely need some assistance with japanese. (And sometimes with english too, just i already have my sources to look that kind of stuff up by myself. All hail Google.)

Of course writing in japanese back when Babelfish had better japanese than me, was not fun. But now that i can mostly phrase what i mean, it’s getting fun. And i usually don’t stop something that’s fun. True, i wouldn’t write posts about technology or webdesign in japanese—i hate katakana words. Rather write it in the original english then. Since tech-related words are mostly borrowed from english in any language anyway, it feels more natural too.


Nyelvek és a tudomány

Ahogy ültem a mekiben, egy azóta elfeledett gondolatfolyamban egyszercsak eszembe jutott valamiért, hogy a matek egyenletekben miért i az i és miért n az n. (Az i gondolom az “iterátor”, a ciklus számlálója kifejezésből lett, az n pedig ugyanígy a “szám” szóból (number és egyéb latin eredetű változatok)…) Szerintem nagyjából midnenhol ugyanezeket a betűket használják, nyelvtől függetlenül.

Erről meg beugrott, amit nemrég olvastam, hogy az elemeknek van kanjijuk, így lehet velük kémiai egyenleteket felírni. Ez egy nagyon érdekes ötlet, az biztos, csak sajnos nincs értelme. A tudomány lehetőleg nyelvtől független jelrendszerrel kellene leírni, és a modern tudomány jelrendszere, bármennyire fájhat is ez a keleti népeknek, görög-latin eredetű.

Meg aztán, milyen vicces már ez egy olyan országban, ahol a külföldiek nincsenek bajban (általában) a feliratokkal, mert minden ki van írva angolul, és néha csak angolul (a néha csak japánul esetet nem taglalom, mert az természetes). Lásd, rengeteg üzlet, étterem és hasonló neve, szlogenje, logója, minden angolul van (“First Kitchen: City convenience restaurant”). Különösen vicces ez ismerve a japánok kivételes nyelvtehetségét, vagyis hogy még a reptereken se lepődök már meg, ha valahol teljesen hibás mondatok, rosszul használt szavak vagy egyéb nyelvtani hibák hemzsegnek. Most épp példát nem tudok adni, pont mivel a hibás angol legalább olyan természetes itt, mint a japán maga… (Bár itt a hotelben a liftben sincs semmi angolul kiírva, koreaiul is csak a tűzjelző.)


Medvemacska

Az informatikai-zenei macska után ma abba akadtam bele véletlenül, hogy kínaiul nagy medvemacskának (大熊猫) hívják a pandát. Egyébként megkaptam ma a vizsgaeredményeimet, matekon itteni tanulmányaim során először és az időzítésből adódóan utoljára elsőre átmentem, 70%-al, a többi, vagyis a japán nyelvi tárgyak és a töri 90% körüliek (pluszminusz kevés), közgáz meg csak beadandó volt, úgyhogy semmi probléma nincs vele.

Innentől kezdve pedig legnagyobb gondom, hogy mit csináljak a szabad időmben. Egyelőre nem volt különösebb ingerem nekiülni kódolni, úgyhogy csak gitároztam, meg ebédet csináltam. Meg amikor megint belefáradt a kezem a barréba, edzettem rá az erőgolyóval (még mindig nem tudom, hogy van magyarul a rollerball/powerball). De hogy mostantól mi, nem tudom. Kéne menni kondiba megint, kéne olvasni, kéne csomózni, meg kéne már venni egy új laptopot, mert rohadt idegesítő, hogy erőből kell ütni a billentyűket, hogy megjelenjenek a betűk. Amolyan orosz módi.