Tag: 軽音

Fellépünk

Az egyetemi banzájból persze a zeneklub sem maradhat ki, és ma reggel én is színpadra álltam. (Ha-ha-ha.) Nekem ez négy hónap után az első fellépésem, mert nem mentem a nyári táborba anyagi fedezet híján.

Itt jöjjön egy kis háttérsztori: nálunk úgy megy (főleg így az őszi koncertnapokon), hogy ugyan reggeltől mennek a koncertek, az első felében csak ilyen tessék-lássék “ugyan ezek senkit nem érdekelnek” kaliberű zenekarok vannak, aztán este felé már jönnek a “jobbak”. A “jobb” itt azt jelenti, hogy mondjuk a klubfőnök zúzza benne, vagy csupa 3-4-5. éves (zenei minőség stb nem számít).

Ilyen háttérben eléggé zokon vettem, hogy ugyan mi “csak” egy “gejl” nyugati punkot zúztunk (Ramones, videó fácsén), azért két negyed- és egy ötödévesből álló zenekart első nap második zenekarának berakni nem semmi pofa.

Ráadásul az ötödéves srác, aki amúgy egy elég penge gitáros és jó fej arc, betolt egy elég nagy üveg valamit a fellépés előtt (ez délelőtt tizenegy óra), úgyhogy kb az ment ritkaságszámba, ha eltalált egy akkordot. (Mondjuk engem se kellett sajnálni, pofátlanul improvizáltam, amikor nem ugrottak be dalszövegek.)

Derp.


Ennek is vége

Harmadévesként a klubban egy évig én felügyeltem a weboldalt. Nulláról írtam hozzá a kódot, de persze amennyire motivált voltam az elején, hogy mi mindent tud majd, lelombozott, hogy mennyire nem érdekel senkit (még a klubból se), úgyhogy talán még most is bugos egy kicsit.


Hónapok

Mi történt a blog szempontjából kifejezetten csendes tavaszi félévemben? Sok minden. Leginkábbis nyári (japán stílusú) szakmai gyakorlatokra vadásztam (sikerrel), meg a fellépésekre készültem. Ja meg persze fordítottam, de az már említést sem érdemel, hiszen lassan két éve mást se nagyon csinálok.


疲れてるし風邪もひいちゃったし

土日は軽音部の定期ライブで、しんどかったけど、楽しかった。3バンド組んだ:俺以外に一回生だけのアジカン(やった曲は未来の欠片とアンダースタンド)、去年の合宿のときとちょっと変わったラインアップでクラッシュ(曲:White man in Hammersmith Palais、I fought the lawとThe Real McKenziesのBugger Off)とゼブラヘッド(曲:ブロードキャスト、アンセム)。アジカンとクラッシュの方はベースをやって、バガーオフだけはベースボーカルで、あとゼブラヘッドはボーカルだけだった。

ライブの後の飲み会はまじすごかった。こんなに酔うのは久しぶりだった。そしてカラオケにも行ったけど、そこからはもう早く帰っちまった。翌日は意外と二日酔いにならなかったが、なんかめっちゃ眠くて、暇な時ほぼ寝ていた。週末ひいた風邪もウィスキーのおかげで治ったと思ったが、結局そうじゃなかった…

それに彦根の俺が知っている限り唯一の楽器屋さんが閉店になって、今どこでギターの切られたG弦買えるかわからない。また、暑さはどんどんひどくなっている。今日は半裸でブレードで弦買いに行ったが、閉店で買えなかったし、暑さで汗かけたし…

やっぱり冬の方がいい…


Két év

Azért valahol ijesztő, amikor a blog visszatekintője két évvel ezelőtti bejegyzéseket emel ki, és én akkor már javában itt voltam Japánban… Bele kell húznom, gyűjteni az élményeket, mert ugyan eddig is sok van, de közel sem elég, nagyon nem. Azon változatlanul fel vagyok háborodva, hogy a Fuji Rock pont egybeesik a vizsgaidőszakommal (minden évben), úgyhogy még ha lenne is pénzem menni (és idén nincs), akkor se tudnék. Ergo azon a nyáron tudok majd csak menni, miután végeztem.

Ma lezárult a jelentkezés a tavaszi fellépésre, végül is a Machine Head számaival nem lépünk színpadra, cserébe rám bízták valami olyan zenekar basszusát, amiről még nem is hallottam. Plusz az Ajikan se egy szám lesz, hanem inkább három, ami azt jelenti, hogy minden szabad időmben gyakorolnom kell majd. A Clash miatt nem félek, az azért egy fokkal egyszerűbb.


Névtelen no. n+1

Az elmúlt egy-két hétben megnéztem a 2005 óta lefutott öt és egy negyed évadnyi Doctor Whot. Majd egyszer gondolom írok is róla, ha sikerül életre keltenem magam.

Más. Tegnap este takoyaki parti volt a volt kolimban, nem volt rossz, bár nem ártott volna, ha valaki ténylegesen tudja is, hogy hogy kell takoyakit csinálni. Szerencsére külföldi diákoknak ingyenes volt, úgyhogy egyrészt nem vesztettem semmit, másrészt minden külföldi természetesen megjelent egy jót kajálni. Egy japán ismerős meg nálam éjszakázott, mert nem érte már el a vonatot. Fura volt úgy fordítani, hogy valaki horkol a hátam mögött (bár ezen a fejhallgató sokat segített). Egyébként se volt problémamentes az ügy, mert nem volt videóm a C-hez, úgyhogy előbb megcsináltam a Denpát (ami eleve két óra kiesést jelent, ami idő alatt természetesen Doctor Whot néztem), aztán amikor azzal végeztünk jött a C. Ilyen hosszú éjszakám nem volt a nagy négyes óta (a C + Denpa + két Madoka legendás esetéről van szó).

Megkaptam a kottát az Ajikan dalhoz, amit majd előadunk, nem tűnik nehéznek – ami igazság szerint meglep, mert elég hírhedt az Ajikan ritmusszekciója.

Ki kéne terigetni. Ha már aludni úgyse.


Elemi erejű másnaposság

Nem, amúgy, meglepően nem. Tegnap este megvolt a 新入部員確定コンパ (nagyjából egy ivászat annak örömére, hogy eldőlt, kik lépnek be a klubba), aztán folytatásként karaoke, majd zárásként ráment ettünk (így utólag belegondolva azért meglep, hogy így éjfél magasságában még nyitva volt a hely) és az egyik felsőbbévesnél hédereztünk későig.

A probléma gyökere ott leledzik, hogy a karaokéban volt három-négy kancsó műanyag-narancslé és kóla, ami a bulihangulatot igencsak lohasztotta. Fogtam hát magam, és elkövettem az este (a két nap) hibáját, és vettem 300 jenért valami alsó-polcos whiskyt. Ezzel még semmi gond nem lett volna, már többször is volt hozzá szerencsém, de valami most félresiklott.

Aminek az lett az eredménye, hogy amikor dél körül fölkeltem, azonnal kergetett a hányinger a vécébe, majd utána amikor órákra mentem volna, ismét. (Amiben az a fura, hogy már első alkalommal is teljesen üres volt a gyomrom, gyors emésztés, lassú anyagcsere.) Este hat körül már azért sikerült feltápászkodnom, és azóta semmi bajom.

A vicces az, hogy a karaokéban az egyik lány rákérdezett, hogy mit iszok, én meg mondtam, hogy mérget. Nem gondoltam volna, hogy tényleg az volt.


L’Arc~en~Ciel is not visual kei

As i learnt on friday.

We had a club dinner and many of the new first-years were there too. One of them mentioned that he likes L’Arc~en~Ciel and asked me if i knew it. (Yeah, every japanese is surprised when i reveal that i actually do know a bit of the japanese music scene, even if it’s really just a bit. Of course they are first and foremost surprised by the fact that i can communicate in japanese without destroying all cultural conventions. Or at all, for that matter.) I was like, sure, i’ve heard about it, and probably heard a few songs, but i’m not really into visual kei…

I assumed that L’Arc was kind of visual kei from the fact that most of my acquaintances who like the band are into viskei bands a bit too creepy for my tastes.

The face of the first-year in question showed his thoughts. First: “did he really just say that?”, then “did he really intend to say that?”, then “how am i supposed to tell a scary gaijin senpai that he’s stupid?”. Then another guy told me, “L’Arc fans get mad when told that”…

Thus i learnt that L’Arc~en~Ciel is not visual kei. The hard way. Okay.


卒業ライブ

週末(金曜~日曜)は軽音楽部の卒業ライブだった。ただし、3日間のライブの前に2日間の準備もあって、そして月曜も片付けで、合計6日間で結構しんどかった。でもこれは卒業生の先輩たちの最後のライブでみんな盛り上がって楽しかった。飲み会もいろいろ話できてよかった。

俺もライブに出演したが、6回生の先輩を中心にするランシドのコピーバンドは一日目の第2番で、曲も二つしかやってなかったのでなんか出てなかったって感じになっちゃう。

先輩方の上手さは相変わらずすごい。日本のバンドそんなに詳しくないのでそれはオリジナルと比較できないけど、数少ない洋楽のバンド(例え今回はLed Zeppelin、Mötley Crüe、Story of the Yearなどがあって)で俺にも分かる。後3年で俺もそんなに上手くなれるかな…ま、一応練習頑張る。今もIron MaidenのAces Highのベース・ボーカル練習してる。


On the earthquake

I didn’t even feel it. I was busy headbanging to the performance of an Ozzy cover band by the graduates, so i didn’t even realize there was an earthquake until someone pointed to the lights—which were swinging quite much.

Otherwise, i’m glad i chose to come to an university in Kansai, because instead of being thrown to the ground and impoverished by an earthquake, i could enjoy some nice heavy metal.