Tag: kultúra

Művészet télen

Három kiállításra jutottam el a mostani hazautam során. A pécsi Csontváry múzeumot és a Szépművészetiben az El Greco és az absztrakt kiállítást.

Kezdem azzal, hogy a Csontváry abszolút nem fogott meg. Egyszerűen primitívnek éreztem, pár kivétellel (mint például az almát hámozó öregasszony), de a kivételek sem jutottak messzire. Végig az járt az eszemben, hogy a Shin-Hotaka felvonó folyosóira kiakasztott, 12-14 éves iskolások festette tájképek ugyanez ha nem jobb színvonal.

Az El Greco kiállításon legalább átéreztem, hogy miért akkora durranás. Mindig érdekes belegondolni, hogy a reneszánsz művészei mekkora ugrás voltak a megelőző ezer év stagnálásához képest. Személy szerint a Szeplőtelen Fogantatás két változata ragadt meg. Főleg a Mária lába alatt és a kép felső részén tömörülő morbid baba-angyal fejek, de igazából az egész kép ugyanazt a benyomást tette, mint az Evangelion vad vallásos ikonográfiája. Ugyanaz a nyomasztó hatás, mint a tavaly mémmé vált “bibliailag hiteles” angyalok.

Az absztrakt festészet iránt Vonnegut Kékszakáll című könyve keltette fel az érdeklődésemet. Aztán valamikor az egyetem alatt láttam a kurashiki Ohara múzeumban egy absztrakt gyűjteményt, és azóta lóg is onnan egy másolat a falamon (ablakomon, részletek). Ugyan a Szépművészeti kiállításának Hantai Simon művei álltak a középpontjában, bennem mégis az hagyta a legnagyobb nyomot, hogy az egyik sarokban eldugva egyszer csak szembe jött egy Pollock. Nagyon sok jó kép volt, reménykedtem is, hogy talán árulnak valamelyikből replikákat, de sajnos be kellett végül érnem egy hűtőmágnessel.


Yoshida Hiroshi exhibition

There was a Yoshida Hiroshi exhibition in the Sonpo museum in Shinjuku. I had no idea who the painter was, but I saw the ads during my commute and I liked the style of the art, so I decided to go. I must admit that this all was the last weekend of July, I was just too lazy to write about it so far.

It’s been a while since I last went to see an exhibit (years, even). Recently I rather spend my free days more actively – in the sense of doing creative stuff (or wasting my day playing games). I don’t regret braking that habit though.

The Yoshida exhibition was just plain fabulous. The different styles of art, from Japanese-style woodblock paintings and hanging scrolls and expressionism to a more realistic depiction of war and suffering were an exciting trip. It’s interesting to see the quiet scenery of a snow-covered farm next to the sight from the cockpit of a dive-bomber.


Whisky

I’m not a whisky person. Generally they’re too strong to sip and taste, but who even drinks whisky in shots? Adding water or making it into a highball feels wrong – as if I turned it into something else. So if I drink whisky, it’s on the rocks.

Last night I visited the jazz bar Blue Note with a friend. Brenna Whitaker was on stage, and whisky was in our hands. I picked a Lagavulin 16 year old because the name had that nice single malt scotch sound to it.

Lagavulin 16 @ Tokyo Blue Note


岡本太郎記念館

この前大学の先輩が岡本太郎記念館行ったときの写真みて、いってみたくなった。この前といっても数ヶ月経ってようやく行ってきた。

岡本太郎記念館「眼」


Japanese sci-fi exhibition

This exhibit was recommended on facebook by a colleague of mine, and since I do like sci-fi, I decided to give it a try. The museum was much closer than I expected, near the Keio line station of Roka-koen.

Japanese Sci-fi


Comiket 86

Been there, done that.

Comiket 86


Sugiyama Youji üveges

A közeli minigalériában múlt hétig volt egy üveges kiállítása. Főleg kristályüveg, mindenféle színekben és formákban.

Sugiyama at KnulpAA


Modern art is still art

I’ve had a thing for abstract modern art ever since I read Vonnegut’s Bluebeard back in high school. When we went on a field trip with my university study group, and visited a museum, I was getting weird looks from my fellow students for spending hours looking at nonfigurative beauties.

Guess what?

Nádak erek

A múltkor pont mentem valahova (már nem emlékszem, hova is), és út közben feltűnt, hogy egy új “kiállítás” van a KnulpAA mikro-galériában.

Nádak erek

Tessai

Going to exhibitions is nice, and it makes me feel like I might even count as slightly cultured in the eyes of ignorant people. “Classical” art (eg up to the 20th century and the collapse of all classical concepts of beauty and art in general) is definitely worth seeing every time, but I felt that I was ignoring something important. After all I’m living in Japan, and while it’s natural that western art exhibitions would be advertised much more, there should be plenty of great local stuff too. That’s how I found the exhibition in memory of Tessai’s death’s 90th anniversary.

Tessai