Tag: magyar

Uhuru!

Uhuru, ami szuahéliül szabadságot jelent, a Kilimandzsáró 5985m magas főcsúcsa. Először a Shira fennsíkról láttuk meg (bár elvileg ha jó idő van, még Arushából is lehet látni), aztán miután megmásztuk a Baranco falat, végig a bal oldalunkon magasodott.


Elbrusz

Valamikor tavaly ősszel határoztam el, hogy nekiállok és megmászom a hét kontinens legmagasabb csúcsait. Ez Európa esetében a Kaukázusban lévő, 5642m magas Elbrusz. Lehetne róla vitatkozni, hogy ha csak ötven kilométerrel arrébb lenne a kaukázusi vízválasztó, akkor már Ázsiában lenne, de én nem fogok.


Tate

Nem a londoni múzeum, hanem a japán hegy. A Tateyamáról azt kell tudni, hogy a környéke (ami Nagano és Toyama határán van) a világ egyik leghavasabb helye. Még így júniusban is több méteres hófalak között mennek a buszok Toyama felé le a hegyről. A rengeteg hónak köszönhető, hogy itt van japán egyetlen gleccsere. Másik érdekesség a környéken a Kurobe gát, a legmagasabb Japánban.


Akadake visszavágó

Egy pár hete megpróbáltam már egyszer megmászni a Yatsugatake legmagasabb csúcsát, ám akkor a hágóvas hiánya és az átfagyott bakancs kifogott rajtam. De én nehezen viselem a vereséget, úgyhogy pár nappal később vettem egy eggyel nehezebb (és melegebb és keményebb) bakancsot, amire már hágóvasat is lehet kapcsolni. (Ő aztán az Akagin került tesztelésre.)


Az idő pénz

Azt mondjuk, az idő pénz, aztán a következő pillanatban már azt, hogy az idő az egyetlen dolog a világon, amit nem kapsz meg pénzért. Akkor most melyik? Az első állítás, miszerint az idő pénz, nekem egy egyenlőségnek tűnik, az egyenlőség meg, mint tudjuk, kommutatív, vagyis fordítva is ugyanúgy működnie kéne.

Szerintem működik is. Ha dolgozol, az időbe telik, és pénzt kapsz érte – bár itt felvetődik, hogy mi van azzal a pénzzel, amiért nem áldoztál közvetlenül időt (például a tőzsdén vagy kamatokból). És visszafelé szintén, mert a modern élet kényelmei, amik általában nagyon sok időt felszabadítanak, nem ingyen vannak. A vonat se, a gyorskaja se, sajnos az orvos se.


Yake-dake

Idén már alighanem a Yake-dake lesz az utolsó hegy, amit meg tudok mászni a japán Északi Alpokban. Amikor reggel megérkeztem a busszal Kamikochiba, a Hotaka már fehér volt…


Kirishima és Kaimon

Két hete aztán délre mentem, és megmásztam Kagoshima két hegyét: szombaton a Kirishimát, vasárnap a Kaimont.


Norikura

Félelmetes, hogy már egy hónapja volt, hogy megmásztam a második háromezresemet (az első a Fuji volt még évekkel ezelőtt). A Norikura a japán Északi Alpok egyik csúcsa, és bár 3025m magas, relatíve könnyű elérni a csúcsot.


Testsúly

Már két éve, hogy szinte minden munkanap este kondiba járok. Sokszor kérdezik, hogy miért? Nem fogyni, épp ellenkezőleg. Ha nem terhelem rendszeresen magamat, nagyon rövid idő alatt 55 kilós pálcikaember lesz belőlem.

Különösebb cél nélkül fogtam neki, mondván “csak cingár ne legyek.” Valahol aztán beállt a súlyom 70 kiló köré, és mivel a tíz kiló, amit felszedtem, (főleg) nem háj lett, azóta különösebb cél nélkül csak arra figyeltem, hogy rosszabb ne legyen.


Hong Kongban

Anno azért találtam ki, hogy Hong Kongba megyek az új évre, mert volt vagy húszezer lejáróban lévő mérföldem a törökökkel, és mivel eszemben sincs soha többé velük repülni, gondoltam, elhasználom mindet. Amiből végül nem lett semmi, mert a (különben kellemesen olcsó) repülő, amit találtam, “code share” járat volt (vagyis több légitársaság közösen üzemelteti), és ilyeneken nem lehet osztályt emelni utólag (amiről persze nekem senki nem szólt előre). Sebaj, majd legközelebb. A török mérföldekből meg rendeltem táskát-satöbbit szüleimnek, hogy legalább kárba ne vesszen.

Elvileg a tél közepe volt Hong Kongban, de ettől nekem még pólós idő volt. Kivéve talán új év éjszakáját, amikor azért a vállamra vetettem a pulcsimat. Helyiek párszor meg is jegyezték, hogy annyira azért talán nincs meleg (de igen).

Wan Chai