Tag: másnap

Elemi erejű másnaposság

Nem, amúgy, meglepően nem. Tegnap este megvolt a 新入部員確定コンパ (nagyjából egy ivászat annak örömére, hogy eldőlt, kik lépnek be a klubba), aztán folytatásként karaoke, majd zárásként ráment ettünk (így utólag belegondolva azért meglep, hogy így éjfél magasságában még nyitva volt a hely) és az egyik felsőbbévesnél hédereztünk későig.

A probléma gyökere ott leledzik, hogy a karaokéban volt három-négy kancsó műanyag-narancslé és kóla, ami a bulihangulatot igencsak lohasztotta. Fogtam hát magam, és elkövettem az este (a két nap) hibáját, és vettem 300 jenért valami alsó-polcos whiskyt. Ezzel még semmi gond nem lett volna, már többször is volt hozzá szerencsém, de valami most félresiklott.

Aminek az lett az eredménye, hogy amikor dél körül fölkeltem, azonnal kergetett a hányinger a vécébe, majd utána amikor órákra mentem volna, ismét. (Amiben az a fura, hogy már első alkalommal is teljesen üres volt a gyomrom, gyors emésztés, lassú anyagcsere.) Este hat körül már azért sikerült feltápászkodnom, és azóta semmi bajom.

A vicces az, hogy a karaokéban az egyik lány rákérdezett, hogy mit iszok, én meg mondtam, hogy mérget. Nem gondoltam volna, hogy tényleg az volt.


A szülinap, második rész: az alkoholista

A huszadikkal ellentétben idén nem sajnáltam a szeszt se. Érthető is, hiszen ma nem volt, csak egy órám, és nem a vizsgaidőszak közepén vagyunk. Az egész azzal kezdődött, hogy ugyan nem sok reményt láttam rá, hogy bejön, azért küldtem egy smst a lányoknak, hogy nem csinálunk-e bulit. Kilenc körül jöttek (az sms öt körül ment), hogy de. Úgyhogy mentünk, én tartottam a szavamat és vettem egy üveg whiskey-t (kivételesen nem vodkázni akartam), aztán leültünk a koli közös helységébe beszélgetni. Rövidesen csatlakoztak még páran, kártyáztunk, beszélgettünk, és nagyjából ez az utolsó emlékem.

Dél körül ébredtem a telefonom zörgésére az összehányt ágyban, hogy ideje lenne megjelennem a mai klub-találkozón… Természetesen mozogni is alig tudtam, úgyhogy nem mentem. Helyette beültem a fürdőkádba, magamra nyitottam a forró vizet és úgy ültő helyemben elaludtam. Nagy nehezen azért sikerült eljutni japánra is, ahol maradjunk annyiban, hogy nem voltam túl aktív… Nameg félúton és óra után is várt a klotyó, ahol ismét görcsösen hánytam. Hazafelé vettem mosószert és egy kétliteres sportitalt, vízpótlás címszó alatt. Aztán ledőltem az ágyamra (ágynemű a mosógépben persze) és aludtam még három-négy órát. Most már életképesnek érzem magam, legalábbis már megéheztem és ez jó jel.


A zeneklub életéből

Volt egy összejövetelünk, ugyanott ahol anno az évnyitó buli is volt, a tóparton. Grilleztünk és fogyott a chuhai is literszám és volt jó hangulat. Aztán persze egy idő után eljött az a rész, amikor ruhástul ugrunk a tóba, slaggal locsoljuk a még száraz lányokat, nekifutásból bukfencezünk be a vízbe és hasonlók.

Ami most hiányzott, az az évnyitóhoz hasonló váratlan párszámos mini-koncert valamelyik felsőbbéves-zenekartól – bár a hangulat így is ott volt a szeren. Az egész délutánt így töltöttük, evés-ivás-szórakozás vajmi kevés mértékkel. Az órám szíját már tényleg meg fogom csináltatni – mert az egy dolog, ha egy koncerten crowdsurf közben vész el, mert ott van valami esély, hogy megtaláljam – viszont a tóból nem tudom kihalászni, ha egyszer eltűnik.

Görkorival mentem, ami azért hazafelé kissé ittasan nem épp a legbiztonságosabb menet volt, de néhány apróbb horzsolással megúsztam. És úgy érzem, hogy akármennyire is nem állhatom az édes italokat, a chuhai lesz a jó, mert nem vagyok másnapos tőle. Pedig…

Ezt a nyáreleji bulit nézve kíváncsi leszek a nyárvégi klubos táborra (合宿). Remélem, túlélem. Az már legalábbis eldőlt, hogy milyen számokat játszunk (műfaj: punk). Még egy hónap és ott vagyunk (bár addig megyek Okinawára és Kínába is).


Pillanatképek

Este nyolc körül ráuntam, hogy csak ülök a szobámban és nem csinálok semmit, vagy legalábbis semmi érdekeset. Ha meg már unatkozom, akkor van két lehetőség: vagy megnézek egy filmet, vagy megyek bulizni. Utóbbi lett.

Jót beszélgettünk, jó buli lett, volt minden, ami kell: társaság, játék, beszélgetés, zene, tánc, mindenki jól érezte magát. Éjjel egy körül a koli mögötti füves placcról visszatérőben olyan lendülettel mentem neki az üvegajtónak, hogy még mindig sajog bele az orrom. A telefonom is elveszett egyszer, kiesett a zsebemből, és nem igazán találtuk a fűben. Valamiért hívni se tudták, de aztán kiderült, hogy csak elírta a számomat. Valamikor három körül még egy közeg is feltűnt, hogy késő van, zavarjuk a szomszédokat, magyarul kuss. Ez lett a végszó.

Ahogy visszatértem a szobámba, még valamiért elkezdtem a neandervölgyiekről olvasni, majd elaludtam ültő helyemben: a zuhanyig már reggel ötig nem jutottam el, az ágyból meg aztán ki délután ötig. Komolyan megfogalmazódik bennem, hogy a japánok valami erkölcsi cél zászlaját lengetve tesznek valami vegyi anyagot a piákba, amitől sokkal másnaposabb lesz az ember. Ne mondja nekem senki, hogy három-négy sör és két pohár szilvabor után nekem délután ötig kell másnaposan szenvedni az ágyamban. Ennyire azért nem vagyok gyenge.


一回やってみよう

ブログはあまり日本語で書かない。日本語そんなにうまくないし、読んでくれる人たちもほとんど日本語わからないし(キーワード:ほとんど)、一般に日本語で書く気がしない・・・が、今晩plurkでドリナさんは日本語でのブログを見せてくれた。長いポストではないけど、日本語で書きたいようにするために十分だった。

今日は退屈の日だった。昨夜は日本事情の試験も、レポートなども終わったためちょっと寮の友達と飲み会を行った。飲んだ量をみると本当「ちょっと」だけだったが、今朝はまったく違う感じをした。昨日の俺へ:パーティーするのは問題ないけど、寝る前どうして水が飲まなかったの?ばかやろう・・・

まぁ、ともかく遅くまでぐっすり眠って、ナルトまんがを読む同時、午後1時ごろ「朝ごはん」を食べた。午後全部マルチスレッディング・モードでコーダーのオンライン友達ニジコといろいろ話したり、月曜の試験のために漢字や語彙を勉強したりした。眠気のせいでそんなにうまくいかなかった・・・

さらに、めんどうなこともあった。ニジコが教えてくれたPHPプラグインmysqliをインストーって(インストーるはインストーってになると思う(笑))みて、何か壊れちゃって、PHPはひとつのプラグインもロードしなかった。(IT日本語はカタカナ多すぎる。)普通のMySQLなども。そしてデータベースはかなり大切だから、ちょっと困った。しかし何か30分ぐらい直そうとしてもよくならなかったので、今まで使ったInstant Railsを消して、EasyPHPを使うようになった。Rubyがないが、それは最近別に使わなかったから問題ないし、EasyPHPはアップデートが簡単にできるし・・・

晩ご飯はすき家でチーズカレー(キムチと牛皿と)だった。漢字の勉強も一部(中級から必要な3課の読み書き)ができて、また遅く寝るようになっちゃったなぁ・・・


Új év

Először is mindenkinek boldog új évet! Meg jót! Legalábbis jobbat, mint ahogy nekem kezdődött… A szilveszteri buli maradjunk annyiban, hogy nem olyan volt, ahogy a Krisztus utáni kétezer és tizedik évet kezdeni akartam. Eredetileg úgy volt hogy mindenki viszi amit fogyaszt és azt fogyasztja, így számoltam én is (bár tagadhatatlan, hogy még így is túlméreteztem egy nullahetes királyi vízzel, ugyan tonikkal ittam). Ehhez képest egy Vilmos kötelező közfogyasztássá vált és érkezett egy nagy martinisüvegnyi házipálesz. Ebből következően így este fél hétkor is másnapos vagyok még, méghozzá nem kicsit. Azt hiszem, ez rekord, hogy idáig tart. Ráadásul, még azt a kevés vizet (gondolom azt, bár nem lennék meglepve, ha pia maradt volna a gyomromban) is kihánytam amit meg tudtam inni. Hurrá. Cserébe most már egy kicsit jobban. Szép kezdése az új évnek, mondhatom.


Túl sok

Hazaértem, megettem két melegszendót, szendviccsel sajttal meg uborkával meg paradicsommal, igaz hogy az a fura ízű (metélt metélő)hagymás vajkrémmel, de azért mégis ott volt az asztalon, melegen, finoman. Ugyan még a Svejkteraszon hosszas (kétszer egy mondat) nyavalygással (ehhez is de nem illik az “ly”) sikerült kicsikarnom egy kakaós csigát mert éhes voltam, bár a moziban megint pankultam, azaz a földről összeszedtem két szem pattogatott kukoricát, mert az finom, meg amúgy is én már most pank leszek lassan, mindjárt csináltatok tarajat is. Vagy ha azt nem is, de a bal felét színes rasztára meg a tetkósra a jobbat meg normálisra, de különben meg tökcsupaszra, csak a kontraszt kedvéért. Meg már lassan aludni is rám férne, csak sajnos rájöttem, hogy angolul még mindig kevésbé tudok, mint magyarul, legalábbis az anyanyelvemen sokkal jobban átjött a hatodik Potter film, mint anno angolul, kvázi (ezt a szót is gyakran “abuzálom”) végigröhögtem, mert már két jelenettel előre jártam. Utána meg a kocsmázás-sörözésből nem csak sörözés lett, mert ugyan Sors nem jött (hüpp – persze gonosz vagyok, lehet gondolni hogy csak a How i met your mother hiányzik, de nem, bár a sztori hasonló, de inkább ő), de azért találkoztam régi ismerősökkel, akikkel rég nem, voltak rég nem látott finom dolgok (Jim Beam jó, meg vilmos-alma is, bár azt ismét pankulva szereztem, csak pizzát nem sikerült) és beszélgetni is próbáltam, több-kevesebb sikerrel. Aztán hazafelé indultam, mert úgy esett, csak a vécé a Svejkben (az ominózus kocsma, lusta vagyok odarakni az ékezetet az S fölé, a cseh részeges katonáról lenne szó) tele volt hugyozva, és nem vágtuk hogy nem lehet beletalálni, nekem még a csapba is sikerült, ergo megy ez ha kell, csak épp kapcsolat nincs, úgyhogy hazafelé már megugattak a kis fekete kutyák, akik amióta hazajöttem Japánból amúgy nem ugattak (engem (meg)), de most igen. A vacsoráról már volt szó, de arról nem, hogy milyen bátor leszek, amikor majd rákattintok a “Post it!” gombra, merthogy azért a saját írású blogmotoromban is angolul van az admin, csak már nem tudom miért, gondolom mert ezt is publikálásra szántam valamikor. Szóval ennyi. Most azért jól fog esni a zuhany meg az alvás, bár lányokkal (akár csak eggyel) jobb lenne. (Mert elhatároztam, hogy a gimis “szerelemeimet” nem hagyom kihűlni, mert jó érzés rájuk nézni úgy. (Aki érti érti, aki nem nem, vessző minek.) Majd erről egyszer.)


Három nap

Összeadva kábé annyi lenne, valójában naptárilag négy is volt. Vasárnap mentem reggel a Balatonra, a szokásos nyári buliszezon “power chord”-jára (nem akartam záróakkordot írni, mert nagyon nem az még, viszont akkord meg kellett bele) – igaz, hogy csak a “második felére”, ugyanis csütörtöktől tartott a banzáj, én viszont “csak” vasárnap estére értem oda. Kicsit hosszú volt a vonat, és undorítóan máv-szagom lett tőle, de ezt három-négy mosakodás megoldotta. Utána meg indult a buli (vagy ahogy egy jó barátom szokta volt mondani, a “buláj”). Hétfőn érkeztek még sokan, három jóbarát, meg Työtyi, aki a házigazda “pasija” (hivatalosan ez az állítás megcáfoltatott) meg egy tarjáni pankhaver a barátnőjével. Cseppet számosan ugyan, de volt mit, úgyhogy. A hétfői érkezők viszont kedden húztak is el, mi viszont maradtunk még egy napot, és ugyan a lányok (saját bevallás szerint) bunkóra itták magukat, nagyon jó kis este lett. A Balaton-fíl is megvolt, a szappanoperákat idéző romantikák és intrikák és ami csak kell, bár a tragédia most kimaradt, hála az égnek. (Szegény Magdi anyus.) Ahogy jöttünk haza a vonattal meg a busszal gondolkoztam rajta, hogy lehetne ezt a (szum) három napot úgy összefoglalni, hogy a lényeg benne legyen, de persze ez most minek is jutna eszembe, úgyhogy (megint).


Görbe

A tegnap este elég csúnyán elgörbült. Viszont cserébe nagyon jó volt. Későn, tízkor kezdtünk – összegyűlni. Tizenegy körül már harcképesen, bevásárolva (alá- és túlbecsülve) ültünk le megnézni a magyarul Igenember címen futó filmet. Nagyon jó volt… Élmény, hogy nagyjából az van benne megfogalmazva, amit én anno kitaláltam magamnak: úgy élni, hogy ne legyen mit megbánni. Keresgéltem most vagy negyed órát, hogy anno melyik bejegyzésemben írtam ezt le (mert tisztán emlékszem (erre éppen), hogy leírtam)…

A film után még hajnalig üldögéltünk a szabad ég alatt, néztük a csillagokat és jó volt nagyon. Valamikor öt körül érhettünk véget, nem néztem az órát. Persze azért ma már kevésbé voltam életképes, de azért reggel mentem templomba. Viszont egész délután az ágyamon heverve vegetáltam… És még el se kezdődött a jövő hét. Jó ez így, azt kell mondjam. Nagyon jót beszélgettünk, nagyon jó hangulat volt, és az a helyzet, hogy függő leszek lassan az ilyen reggelektől. Nagyon szeretek így felébredni, vagy magamhoz térni, ahogy jobban tetszik, bár azért a délutáni “energiagyűjtést” ki lehetne hagyni.


Buliest

Tegnap az egész azzal kezdődött, hogy reggel mennünk kellet a tankönyvekért, merthogy meglett a csoportbeosztás. Elsőre meglepődtem, hogy egy totál kezdő csoportba kerültem, de a harmadik óra körül (merthogy azzal a lendülettel órákat is tartottak) már úgy gondoltam, hogy jó lesz ez így, legfeljebb nem fogok belegebedni a nagy tanulásba (azért holnap nekiülök és megírom a házikat). Négy kezdő csoport van, egy nem annyira kezdő meg kettő, akik “pengék”. Ráadásul Robert, aki azért úgy-ahogy tud japánul a “nem annyira kezdő” csoportba került, szóval jó helyen vagyok. Aztán délután volt az egészségügyi vizsgálat is – szerencsémre vérvétel nélkül (eredetileg úgy volt, hogy az is lesz). Ezzel legrosszabb esetben is őszig megúsztam az ájulást (legalábbis Komatsu-sensei azt mondta, hogy esetleg októberben kell majd vérvétel, mert néhány egyetem kéri a felvételihez – bár hogy minek, azt el nem tudom képzelni). Viszont mire végeztem már nem álltam neki főzőcskézni a welcome party-ra, úgyhogy nem vittem semmit, de nem is hiányzott. Igazi multikultiparti volt, mindenféle jóval, kaja-pia-társaság, hajnalig. Volt alkohol is (gondolom hiszen a társaság nagy része úgyis húsz fölött van), ami egy szegény koreai lánynak nagyon nem kellett volna (aki mellesleg pofátlanul csinos és a csoporttársam), ráadásul egy japán lány kihívta rá a mentőket, amikor állva elaludt és összeesett… (Nem egy jó kezdet, meg kell hagyni.) Nekem szerencsére nem volt ilyen problémám (elég volt ez is). Reggelig beszélgettem mindenféle (olasz, spanyol, japán, magyar – bizony, találkoztam egy magyar lánnyal, akiről nem is tudtam, hogy itt van; nameg a szokásos bolgár-román bagázs) népekkel, aztán valamikor bedőltem az ágyba… Reggel korán felébredtem, zuhany, vissza az ágyba kettőig, amikor is elkerekeztem Musashisakai felé, ahol a Hanamasa nevű boltban végre találtam normális sajtot (a tippet az ausztrál lány adta). Onnan Chofuba mentem volna, koncertjegyet venni, de nem sikerült, mert sajnos itt az utak nem szép sakktáblásak, mint Chicagoban, úgyhogy Chofu helyett itthon lyukadtam ki – úgyhogy koncertjegy helyett csak narancslevet vettem. Azóta meg semmi, csak a szokásos kanji-tanulás.