Tag: suli

My problem with education

My problem with education is that they don’t teach kids what they need to know. They teach in depth about specific stuff – for some reason stuff that you will never ever need in your life.

Will you ever need to know how to calculate the derivate of a function? Unlikely, unless you’re an engineer or economist. Will you ever need to know which year some king signed some tax decree? Never, unless you want to be a historian. Will you ever need to understand the chemical process how mitochondria in cells convert energy? Not unless you’re a med major.


Klikkesedés

Nem keresőoptimalizálás, nem webfejlesztés, ezúttal társadalom. Vagy valami olyasmi. Az ihletet egy plörk adta.

Gimiben az osztályfőnökünk nagyon sokat mondta, hogy így klikkesedik az osztály meg úgy nem vagyunk jó közösség. Valószínűleg így is volt, volt osztálytársam akivel hat év alatt két szót ha váltottam, akkor is csak valami befizetés ürügyén. Viszont azt sem mondhatom, hogy bárkivel is különösebben rosszban lettem volna. Nyilván voltak, akik nehezteltek néhány beszólásért vagy hasonló, de semmi igazi ellentét nem volt.

Nem tudom, mi a tudomány jelenlegi állása, de ha jobban belegondolok, azért elég irreális elvárás, hogy nagyjából véletlenszerűen összeválogatott harminc-akárhány ember mind puszipajtás viszonyban legyen egymással. Még ha valami klubról is van szó, ahol nagyjából egyeznek az érdeklődések, mint nekem most a zeneklub, akkor is természetes, hogy van egy kisebb csoport, öt-hat-tíz ember, akikkel baráti viszonyban vagyok, a többieknek meg köszönök a folyosón, ha fölismerem őket és elbeszélgetünk, ha egymás mellé kerülünk egy ivászaton (van jobb szó a nomikai-ra?).

Ha valaki magányos és ki van rekesztve, vagy egy kisebb csoport teljesen elzárkózik mindenki mástól, az persze, hogy nem jó. De nálunk ilyen nem volt, mégis folyton “klikkesedtünk”. Biztos valami csajdráma lehetett, mert én teljesen kimaradtam belőle. Pedig egyszer kipróbáltam volna a klikkesedést… Így marad a klikkelgetés.


Káoszelmélet

A Bolyai végzős tudományos diákkörön (így se hívtuk soha) a káoszelméletről tartottam előadást, volt sikere is (bár a filozófia nekem jobban bejött, annak nem találom az anyagát), úgyhogy év végén még egyszer nagyközönség előtt is elő kellett adnom. Szóval ő az. A .ppt-ből nem szedegettem ki a képeket, de ha valakit nagyon érdekel, letölthető (vigyázz, több, mint ötven mega!). Ha elgépelés van benne, sajnálom, ha formázási furcsaság, arról a Word tehet (mosom kezeimet). Jó olvasást.


Clementine

In the first class of friday the subject was the “te-form”. Whoever learned japanese probably knows that in the beginnings (and so far i’ve got, ever), this is the most difficult thing, because the last sounds of many verbs change a lot. Lucky enough i’ve learnt this by myself before, so not that much trouble. But Suzuki-sensei sang an interesting rhyme to remember the changes, something like the english abc-songs and stuff, to the tune of “Oh my darling Clementine”. I don’t know if i wanted to write more about that, but i put a note in my phone saying “Clementine”, to write about it. And since this as of yet doesn’t really worth posting, here comes a deviation, titled Sweet Clementine, by ~MissTrashyPants. Hope you like it.


Megvilágosodás

Tegnap este buli volt (lehetne azt mondani rá, hogy egy hónapos érettségitalálkozó, de annyira mégsem lett végül nagy lélegzetvételű, mint ahogy én azt előzetesen gondoltam, úgyhogy ezt a dicső címet érdemesebb lenne másra tartalékolni), aminek fénypontja az volt, hogy este nyolctól folyamatosan pattogott-sírt-kattogott mindenki, ahogy jöttek be az infók a felvételivel kapcsolatban – volt aki azért sírt, mert nem vették föl oda, ahova igazán menni akart volna (bár nem tudom megérteni, minek jelölt meg olyan helyet, ahova nem is akar menni), meg persze volt aki azért, mert nagy meglepetésére fölvették első helyen valami bika egyetemre. Kipróbáltam milyen a gyömbért abszinttal inni, de annyira az előbbit nem kedvelem, így az összhatás sem volt annyira fényes, úgyhogy inkább maradok a tisztánál (azon ritka alkalmakkor, amikor a zöld nedűvel találkozok). Ja, amúgy fölvettek, első helyre (ami ELTE-IK programozó informatikus, de szoros volt, csak 170 ponttal van többem, mint amennyi kéne (290-460), nagyon izgi volt), de még másodikra is fölvettek volna (ami ELTE-BTK japán lett volna, oda 459-464 lett volna a pont-viszony). Délután (tehát még az összejövetel előtt) kitaláltam (hirtelen megvilágosodás) egy módszert, ahogy a blogmotort végletesen le lehet egyszerűsíteni (igaz, így nem lesz az a fullextrás, amilyet tervezgetek, de saját használatra megteszi majd – nincs türelmem kivárni, amíg megírom azt a teljes CMS-t, bár gondolom majd prog-infón lesz néhány okos, aki beszáll és segít), így tényleg nagyon hamar menni fog a dolog. Hurrá! Most így a végére még ideszúrom, hogy van már Tumblr-em, néha aktívkodok ott is (nem csak plörkön).


Csigalom nyugavér

A tegnapi napom egy az egyben a tanulásnak volt szánva, mivel (amint arról plörkön írtam), a tételekkel nem éppen úgy állok, ahogy a szóbelik előtti nap kéne – viszont ma érkezett a “megváltás”. Mivel estére (nagy szenvedések árán) eljutottam az Abigélnek nagyjából a feléig, és egy-kettő kivételével (hatvanból) minden tételhez tudtam volna mondani valamit, valahol reméltem, hogy ma délutánra raknak be – akkor legalább gyorsan túl lettem volna rajta, viszont nem az első turnusban, így még lett volna időm átfutni azt a maradék kettőt (Mikszáth, Indul a bakterház). A feltételes mód sugallja, hogy nem így lett: szombaton fogok szóbelizni, dél körül, tekintve hogy a szombati második (vagyis legutolsó) csoportban vagyok utolsó előtti (valószínűleg csak azért nem utolsó, mert az egy osztálytársam, aki hozzám hasonlóan két tárgyból felel csak, “V” betűs, míg én “E”-vel kezdődök). Nyertem két napot, tanulok, bringázok, ma megejtek egy filmet is (visszatér a nagy kényelem), melózok is talán, ha olyanom lesz… Szombaton meg lecsap Damoklész kardja.


Esemény

Dobpergést! kérnék, ha lenne egy csepp esély is rá, hogy az elvonuló viharon és a tovazúgó kocsikon kívül bármi is dübörögjön erre. Ma tartalmas napom volt. Reggel nem csináltam semmit, és elég kóma is voltam – ezt mutatja az előző bejegyzés szövegezése. Azóta viszont változott a helyzet. Délután (szó szerint hamar dél után) bementem a suliba (valószínűleg életemben utoljára) kajálni – szerencsére a konyhásnénik megadták a módját, és az utolsó vacsora ebéd csilisbab volt, amit egyszerűen nagyszerűre csinálnak a menzán – bár ez a mostani mintha egy kicsivel levesebb lett volna, de így is jó volt. Nagyon. Anyukám meggyőződése volt, hogy (főleg mivel az utóbbi két hónapban ingyenélő módra jártunk a menzára hetente legalább-legfeljebb kétszer) illenék valahogy megköszönni nekik a hat évi kosztot, így összerakott valami kis csomagot, amit át is adtunk, ketten a nagy ingyenélők. Így utolsó alkalommal még volt képem és bár ingyen ettem, még repetát is kértem – és kaptam. Két adag csili, nyamm…


Élek ám

Egy kicsit – vagy épp hogy nagyon. Tegnap megvolt a matek emelt szóbeli, és szerencsém volt. Amikor odaértem tudtam meg egy volt osztálytársamtól, hogy nem egy az egyben ugyanazok a tételek vannak meg nekem (nem néztem ugyanis a tétellistát, csak megszereztem a tételeket), mint amikből majd ki fogtam volt húzni (van egyáltalán ilyen igealak? ha nincs, most teremtettem – pontos neo-régies nyelvtan később) , úgyhogy a várakozás rövid percei gyorsan teltek. Első voltam a névsorban, és bár nem elsőnek húztam tételt, elsőnek feleltem – a háromszögek nevezetes vonalaiból és köreiből. Azon kevesek egyike (a többi az analízis-tételek), amiket biztosan tudtam – igaz, ez nem jelenti, hogy jó is lett. Nem lett rossz… mosolyogtak, a hangulat jó volt, és nem bakiztam (nagyot). Alkalmazást mondjuk nem tudtam (olyan igazi gyakorlati alkalmazást) mondani, de kit érdekel. Engem akkor se, ha azon múlt.


Fun

Today i’ve been to school – no success. I wanted to fetch my letter of reference from the headmaster, but they claimed that they asked my form teacher for her opinion, and she hadn’t yet responded. Man, how irresponsible they can be? Even i know that whatever she promises, she forgets that very moment… I won’t get that letter of reference on next tuesday, what they said, not even friday, if it depends on her. But i’d kill then, because the monday of the week after the next is the deadline for application (for the scholarship in japan). But at least i could have lunch at school, because a second-year friend gave me his.

Since i arrived home, i did nothing, and that’s troubling. In the evening we’re going to a “Dumaszínház” event with a friend, and before that (so in the coming hour), i should learn at least three math questions for the monday exam… I’m done with about five out of twenty as of now. No worry. I collected some of my past designs into one folder, and did one more, an alternate skin for my domain after i’m done with the CMS that’ll be the base of it. It looks fun, and very-very web2.0… I’m into diagonal stripes, gradients, shadows and glows nowadays, when it comes to designing. I fear i’m becoming more and more general… I should design something really unique. Oh, and if you send me an image, i’ll do a possibly valid XHTML+CSS page out of it. If i can, that is.


Adrenaline

Loads of adrenaline wasted for nothing. Not so huge loads, but still. I was a bit pessimistic about my math written exam, but it turned out quite good… 90%. About 20% over my expectation. I was very surprised when i’d seen the result—i could say lightningstruck (wouldn’t be true). On the other hand, my history ended up worse than expected, 85%. I don’t really agree with a couple of scores given for my essays, so i’ll go to school tomorrow and complain a lot. The literature/grammar one’s as expected, 92%. I planned to write this post in hungarian, but since it was an english turn now and i had nothing else to write about now…