Tag: literature

Old Gods of Appalachia

A while back I saw a post (skeet?) on my timeline that mentioned something called “Old Gods of Appalachia.” I haven’t had anything eldritch in my life recently (other than this cicada on my landlord’s tree that’s so loud I need earplugs to sleep) so I was instantly drawn to the mention of “old gods.” Today I at last listened to the first 4 episodes on the treadmill and I must say it’s real good stuff. Because of how compact (~30min) each episode is, it’s much easier to casually enjoy than for example trying to follow Critical Role (finding time to watch a 4 hour episode every week is tough). It’s not directly Lovecraftian in setting or the style of prose, but it has an unsettling feeling to it that I really appreciate. Definitely a good find!


Wizard of Earthsea

Yesterday I set a bit of a stretch goal for myself: read a whole book. There are still plenty on my shelf that I could read in (half) a day, but in the end I went with Wizard of Earthsea, that just arrived yesterday too.

I didn’t know much about the series, only that it was adapted into a Ghibli movie (that I haven’t seen) criticized by the author. But it’s youth fiction, so I supposed it was  easy (and quick) to read, and I wasn’t wrong.


Olvas

Azokban az időkben, amikor még kevésbé gyorsan borostásodtam be, elég sokat olvastam, de most a mennyiség helyett inkább a sebesség a lényeg. Emlékszem, anno eléggé mellbe vágott, amikor nővéremtől kölcsönkaptam az ötödik Harry Potter könyvet angolul (magyarul még nem jelent meg akkor), és nem tudtam százasával falni az oldalakat.


The book deal

For a few days now I’ve been seeing The Giver all over social media. I didn’t really care about it, because until I gave in just now and clicked a link to an article about it, I didn’t realize that I knew the work.


Underline media franchises

The other day I was riding the train to the suburbs of Tokyo with a colleague to pick up some cuts for the show in production, and on the train I saw this (maybe junior high?) girl reading a book.

Now, I thought, what can make a kid read nowadays? I can rely on my own experiences in the matter even less that with other stuff, since when I was junior high age, my favorite book was (drums, please) Tolkien’s Silmarillion. Note that wouldn’t change until I discovered Neil Gaiman after I entered university.


言語の変進

もともと「変進」って言葉自体、今変化と進化を混ぜて考え出したものだし。何の話かというと、氷菓で折木が読んでた坂口安吾の堕落論を読み始めたがきっかけ。読み始めたが、苦労する。

なぜなら、50年前の日本語って超読みにくいでございます。「大君のへにこそ死なめかへりみはせじ」とかでてきたりして読んでも読んでも分からない。

日本語学校の頃一回脱亜論を読もうとした記憶があるが、まあそれは明治だしわかんなくてもびっくりはしないけど、堕落論は1946年だよ!わずか65年前なのに辞書ひかずに半分ぐらいしかわからないって何だよ。

親父もう小学生だった頃なのに読むに苦労する。それに比べてシェークスピア(16世紀)とかカント(18世紀)を原書で読んでもわかる。 頑張らなきゃね。


Trivial Pursuit

Amikor otthon voltam, szüleimmel játszottam pár este Trivial Pursuitot. Magyarul persze, bár attól nem lesz sokkal könnyebb. Hat kérdéscsoport van benne, természettudományok, földrajz, történelem, művészetek, sport, szórakozás. Namost ezzel annyi a probléma, hogy az első két témacsoporton kívül csak nagyon nagy szerencsével kapok olyan kérdést, amire tudom a választ. A történelem tele van történelmi kérdésekkel, vagyis ki ki volt mit csinált mikor miért satöbbi. A művészet ugyanez festőkkel, írókkal és üzletfeleikkel. A sport teljesen reménytelen, mert fogalmam sincs, hogy ötven éve ki nyert magasugrásban az olimpián. Azt se tudom, legutóbb ki nyert. A szórakozás ugyanez, csak filmekkel és színészekkel. Többségében olyanokkal, akikről/amikről életemben nem is hallottam és valószínűleg soha nem is fogok többet. Ráadásul igazából még ha meg is nézek egy filmet, attól nem fogom tudni, kik játszottak belőle. Lásd például a 2009-es Star Trek filmet, amit szerintem azóta többször néztem meg, mint bármi más filmet az elmúlt tíz évben, mégse tudom, kik játszanak benne.


Kötelező olvasmányok

Előjött plörkön a téma, és ismét feltűnt, hogy nekem szerintem az általában feladott kötelező olvasmányoknak a felét ha el kellett olvasnom. Egyrészt hat osztályos gimibe jártam, másrészt a gimis tanárunk, hát maradjunk annyiban, hogy elég szabadon értelmezte az oktatás fogalmát (ó azok a törifaktos emlékek), szerintem ezért maradtak ki nekem olyan könyvek, amik másoknak a gyűlölt kötelező-lista élén állnak. Nekem nem volt Tüskevár, nem volt Zabhegyező (hála istennek, azóta egyszer kinyitottam, pár oldal után letettem, nem bírtam elviselni), nem volt Légy jó mindhalálig (vagy annyira jelentéktelen volt, hogy nem is emlékszem rájuk), cserébe viszont azok a könyvek, amiket annyira utál mindenki, lásd Egri csillagok, Kőszívű ember fiai, Szent Péter esernyője kifejezetten tetszettek. Meg az egyik utolsóról, az Arany virágcserépről már itt a blogon is írtam.


Világ

Nem tudom már, hogy egész pontosan mi ihlette, de az elmúlt pár napban elkezdtem egy világot megalkotni. A cél egyértelmű, később írni a világba egy vagy több regényt. Már egész jól alakul, bár még semmit nem írtam le belőle. Próbálom úgy megcsinálni, hogy ne legyenek meg benne azok a (logikai és egyéb) hibák, amik általában a regényekben annyira zavarnak. Mint például az, hogy irreálisan kicsi a világ. Vagy hogy a történet színhelyén kívül nem történik semmi, egyáltalán nincsen mozgás a világban a történeten kívül.

Igazából azért nem a történettől kezdem, mert még gőzöm sincs, hogy mi is történjen igazából, bár a világtörténelmi nagyságrendű eseményeket már nagyjából kitaláltam. Viszont a (majdnem) teljes ötlettelenség helyett szebb kifogás, hogy a fent említett “hibákat” akarom elkerülni, úgyhogy először a világot dolgozom ki.


A feast for crows

I guess i read the first three books of the Song of Ice and Fire too quickly. Now i’m at the fourth one, and i don’t feel the urge to continue with it. Most of the book is set in King’s Landing, and let me be honest, i don’t give the slightest fuck about Cersei Lannsiter slowly going mad with power. Neither do i care how Brienne of Tarth is searching for a girl she will never find. And seriously, two or three chapters for Arya and Samwell each? Seriously? The only ones who have some kind of a story going on? (Though the ironman chapters weren’t bad either.)

I don’t even complain about how half of the characters don’t even appear in the book, if there will be Tyrion and Bran and Daenerys chapters i’ll be happy enough. At least with so much dead boring babble set in King’s Landing in the Feast for Crows, there will be less left for the Dance of Dragons. You know, if it has to be about the game of thrones, at least give me more chapters set in Dorne. Or more of Stannis. A game of thrones with one player on scene is hardly a game of thrones at all.

Not to mention that the slowness of the storytelling and the totally pointless page-long descriptions are even harder to suffer when there’s nothing happening anyway.

I’m seriously thinking of fast-forward reading the rest of the book, because otherwise…