Szerdán az egész nap a délutáni előadásra való készüléssel ment el, kivéve amikor pingpongoztunk, mert az mindennel szemben prioritást élvez =).

Még arra is volt erőm hogy figyeljek bioszon és fizikán ami pedig nem gyakran esik meg…

Miután véget ért az uccsó órám (kémia) csak el kellett valamivel ütni az időt, és a pingpongasztal meg kéznél volt… így hát feszültségoldásnak játszottunk.

A Bolyai kör… hát, elég érdekes lett. Kezdjük azzal, hogy az egyik előadó egy komplett németcsoport volt kb 20 fővel, úgyhogy a teremben alig lehetett elférni a nézőknek. Előttünk csak 3 előadás volt, elég gyorsan lementek. Aztán végre kiálltunk. Lektor-kisasszony persze elfelejtette mit kéne csinálnia, úgyhogy Luther King beszédéből a nézők alig láthattak-hallhattak valamit… Utána szerencsére egy-két bakival és nyelvbotlással megoldottuk. Végén dagadtunk a büszkeségtől, mert mindenkitől csak pozitív kritikákat hallottunk! Jeppé! És még ofőit is kapunk érte, így totál megérte.